Gyümölcsös, grízes kevert tészta
Akkor vettem észre, hogy egy másik életkori osztály tagja lettem mikor még Szegeden laktam és egyik szombat hajnalban egy találkozóra siettem reggel 6:30-kor. Ültem, vártam a trolit Újszegeden, hogy elvigyen a nagy vásárcsarnokba, mert piacozni jó, főleg még a nagy tömeg előtt.
Imádom a reggeli csendet, az illatát a fáknak, a friss levegőt. A megállóban rajtam kívül csak 2 tizenéves emberke állt meg, akik nem indították a napjukat, hanem próbáltak hazaevickélni egy nagyon hosszúra nyúlt este után.
Aztán elkezdődtek a munkás, szétcsúszott évek, amikor örültem, ha eleget tudtam aludni, hogy úgy ahogy összerakjam magam a következő napra.
Nagy hiba volt esténként bekapcsolni még arra az egy-két órára a tévét. Az utóbbi hónapokban nem visz rá egyikünket sem a lélek, hogy este csak úgy ott ragadjunk egy kretén mese vagy valami film előtt, csak hogy zizegjen valami. Unalmas, manipulatív és nem építő, az idő sokkal értékesebb ennél.
Nincs tévé. normális időben fekszünk és ezzel egyetemben korábban is kelünk fel. Helyesbítek, csak én.
P. szeret még egy kicsit rápihenni, Emőkéről már ne is beszéljünk, mert akármilyen halkan járok kelek a konyhában, egy szemrehányó kutyaszem figyel a kosárkából az előszoba felől, hogy felzavartam. Aztán duzzogva megfordul nekem háttal és visszaalszik.
Ilyenkor végzek el mindent, amihez este már nem volt kedvem, a nemszeretem munkák nagy részét. Vagy a reggeli semmi dobozt, aminek kötelező eleme egy kávé és a friss madárdal és morajlás, amit olyan távolról jön az ébredező városban.
Ma ehhez a kávéhoz készítettem egy kis sütit, mert olyanom volt, hogy hamar megvan, miért ne jöhetne ki az ember frissen sült süti illatára, ha felébredt?
Tegnap este találtam a receptet és ez is olyan tipikus "kőleves" étel, amihez alig kell valami, mégis olyan finom lesz. Találtam még a fagyasztóban tavalyról málnát. Hamarosan jön az új adag júniusban, úgy hogy kell a hely...
A múltkor mikor Kenderesen, Horthy Miklós szülővárosában voltunk, megálltunk a hatalmas betűkkel kiírt "EPER" csábításának, mert egy kis mama árulta. Aztán miután kiderült, hogy nem a saját termése, hanem import görög árú, kicsit jóhiszemben megtörve, szájhúzva, de vettünk egy dobozzal. Előzőleg a másik faluban is vettünk, az helyi volt. Vérszemet kaptunk és imádjuk, de meg sem közelítette a magyart, így megvárjuk a saját termésünket.
Olyan becsben van, hogy a megmaradtakat szeletelve a fagyóba raktam, így abból is került bele.
Ezen az oldalon találtam a receptet.
Hozzávalók:
10 dkg liszt
10 dkg gríz
7 dkg vaj
vaniliás cukor/ vanilia kivonat
1/2 csomag sütőpor
8 dkg cukor
2 tojás
250 ml tejföl
+ gyümölcs tetszőlegesen.
Elkészítés:
A vajat olvasszuk fel. A sütőporos, vaniliás, lisztet és grízt, a keverőtálba adagoljuk, adjuk hozzá a cukrot. Öntsük rá a tejfölt, keverjük ki, üssük bele a tojásokat és kavarjuk bele a vajat.
Egy pofonegyszerű kevert tészta, még le sem kellett volna írnom ezt a 2 sort hozzá. Könnyen összeáll, gyönyörű az állaga, jó vele dolgozni.
Miután elkészítettem, olvastam el a recept elkészítését, mint egy férfi az összeszerelési kézikönyvet és ott tudtam meg, hogy a tésztát érdemes fél órát pihentetni mielőtt a sütőbe tesszük. Szóval pihenjen egy keveset.
Szórjunk rá gyümölcsöt végezetül és közepes lángon süssük 25-30 percet.
Kivétel után szórjuk meg egy kevés porcukorral. Nem tartunk otthon ilyesmit, akadt a hűtőből egy kis karamella szósz a fagyi mellől.
