A szemmértékre szűkülő benzineskanna története
Ez az ember egy litert kért a következő kútig, mikor P. beleegyezett, a pasi beleöntötte az egész tartalékunkat a saját kocsijába és utána közölte hogy nincs nála semmi pénz és így jártunk.
Mikor el akart hajtani, mint a filmekben, megjelentek a rendőrök, befaroltak a kocsival, nem engedték el. Csak úgy felbukkantak, mintha hívásra érkeztek volna. Lekérték a pasi adatait és egyezkedés és activity (kedves rendőrtanoncok, vegyétek komolyan az angolórát az iskolában, szükségetek lesz rá munkavégzés közben) után lekérték az adatait, egy angol állampolgár volt, aki alig beszélt angolul (elképzelni sem tudom, hogyan tudott állampolgári vizsgát tenni).
Kiderült, hogy azon a szakaszon már többször volt ilyen és Hajdú-Biharban. Ezért jöttek a rendőrök egyből, mert az előzőleg megállított autósok hívták őket, ismerték a jelenséget. A román határhoz közeledve egyre gyakrabb. Itt drágább az üzemanyag, úgy vannak vele, hogy minek fizessenek érte, elevickélnek a határig, onnan a sajátját tudja beletankolni, nem kell pénzt váltani.
Igazi pancserek vagyunk, meg sem fordult a fejünkben, hogy valaki nem tartja be a szavát és ilyen sunyin elveszi tőlünk. Bajba került, igen, de inkább nem kockáztatja, hogy nemet mondunk, ha kiderül, hogy nem akar érte fizetni. Igen jóhiszeműek vagyunk, adtunk volna akkor is néhány litert, ha előre közli, hogy nincs pénze, mert hiszek/hiszünk az idegenek jóságában, tapasztaltam sokat belőle életem során, vissza is szoktuk adni, ha tehetjük.
Sok szarba belekerültünk az elmúlt 5 évben, mióta együtt élünk és dolgozunk, de sohasem hagytuk fizetség nélkül, ha valaki segített rajtunk. Ha elfogadta, elfogadta, ha nem, nem. De ott volt mindig a gesztus.
A rendőrök nem tehettek semmit, mert az illető nem ejtette ki a száján azt, hogy kifizeti nekünk amit beletölt, igaz azt sem mondta, hogy mindent beletölt amink van, nem csak az egy litert, amit kért. Annyit javasoltak, hogy szívjuk ki a benzinünket a tankjából...
Várni kellett még fél órát, hogy a központtal lebeszéljék mi ilyenkor a teendő, felvették az adatokat, hogy ha valaha erőt vesz rajta a lelkifurka, akkor meg tudjon minket keresni, hogy kifizeti. Vicces.
Akkor tudtuk meg, hogy ha kifogy a kocsiból a benzin, a rendőrséget kell hívni, mert elvontatnak a legközelebbi benzinkúthoz. Mekkora jó már, tudtátok ezt?
Ott ültem Emőkével az anyósülésen, P-vel derűsek voltunk, mert az agyunk ezt nem akarta bevenni hogy miért kell ez. Nem a miért, inkább a "miért így" kell ez?
Megáll mellettünk a rendőr, elkezdi:
-Mi történt annak a kutyának a szemével?
- Ezt csak ő tudja, így került hozzánk.
- Hmmm. Vannak még jó emberek.
- Látja milyen sokat profitálunk belőle!
Utólag jegyezte meg P., hogy a jó emberek megjegyzés valószínűleg azt jelentette, hogy Isten barmai vagyunk, naívák, mert csak félszemű kutyánk van (mintha nem mi választottuk volna, dehogynem és életem legjobb kiskutyája) és megvágott minket egy rafkós román/angol.
Ezen olyan jót nevettünk, mert én nem hallottam ki belőle azt a jószándékú védelmet, azt a fejcsóválós értetlenkedést, ami a biztosúr hangjában benne volt: Ezek, hogy élik túl a mindennapokat, ha ilyen - jó értelembe vett - birkák?
Érdekes, hogy mire képes az ember agya: P. mondta, hogy ő elhitte hogy angol állampolgár, mert az útlevele és a rendszám brit és nem akarta, hogy ez az elkeveredett utazó, ne kapjon segítséget egy idegen országban. Ennyit böktem oda: az akcentusát nem hallottad?
Olyan jó szíve van, az sem érdekelte, mert a jótett vezette. Egy ilyen embertől vették el az őszinte segítésnek a gesztusát, mert ezentúl félni fog, hogy megint így jár. Ez szemétség.
Szerintem egy ilyen helyzetnek nem mi vagyunk a vesztesei, mert hiába bánta pénzünk, aminek bottal üthetjük a nyomát. Az szívja meg igazán, aki ténylegesen nagy bajba kerül (rosszullét, idős emberek, stb.)és senki sem áll meg segíteni neki, mert a csalók, vagy csak a tisztességtelen emberek azt a "kultúrát" hintik el a köztudatban, hogy mindenki aki le akar inteni, át is akar verni. Ha belegondolunk, lehetett volna rosszabb is, bár rossz forgatókönyveket nem akarok gyártani, nem úgy lett és kész.
Valószínű ezután is meg fogunk állni, ha ilyet látunk, de már nem leszünk olyan kis ártatlanok.
Nem akarok kérgesedni és megtanulni ezt a mentalitást, hogy tegyünk úgy mintha nem lenne bajban a másik ember, mert amiről nem tudunk nem fáj, azon nem is kell segíteni.
Kiegészített konklúzió: Segítsünk egymásnak, de legyünk észnél.
