Horvátország: Buje, Vrsar, Bale-Valle

Második nap az Isztrián kalandoztunk, hogy elérjük az aznapi célállomást, Rovinj-t, hogy találkozzunk P. barátaival, akik ott töltötték a nyaralásukat.
Közben útba ejtettünk néhány várost és fürdeni akartunk végre bokán felül is. Szerencsére hasonló igényeink vannak a vizes dolgokkal kapcsolatban, egy óránál több fürdést már mindketten ununk.  Folytatni akartam a több éve húzódó projectemet, hogy lapos és cirkás köveket keressek a mediterráneumban, hogy a messzi jövőben lábmasszírozós zuhanykabin padlót, vagy konyhapultot rakhassak belőle valamikor, valahol.
Így nálunk létező kérdés az, hogy: "Mi van ebben a táskában, köveket tartasz benne?"

Az isztria ezen vidéke tele van mezőgazdasági területekkel, úton-útfélen hirdetik a házi mézet, a bort, grappát és oliva olajat. Végig kóstolnám én az egészet, de azt is tudom, hogy ezek az árusok nem a magyar forint színvonalhoz, hanem a német márkához (tudom, hogy euro van) vannak beárazva.
Már reggel indultunk, hogy minden megállóra legyen időnk, sőt, belekalkuláltuk azt is, hogy valamit meglátok és felsikoltok, ha elhagyott, termő fügefához érünk, amiről szedni kell.
Találtunk egy olyat, aminek a gyümölcsei különösen szépek és kivételesen nagyok voltak. Akkorák voltak mint egy kisebb alma.

Vrsar kikötő, kicsit beszálltunk a heringpartiba és fürödtünk a szabadstrandon.

Két pofára ettük, ekkor megkérdezte P.:
- Szerinted ők miért nem szedik le?
- Mert olyan gyakori, hogy nem nézik semmibe. Mint nálunk a nóra-bóra az út mentén.
Annyira gyakori, hogy az elhagyott épületek repedéseiből ilyen fa kezdemény kandikál ki, a régi udvarokat, házhelyeket dzsungellé teszi. 
Mikor Szegedre buszoztam le, sokszor jegyeztem meg magamban: más nem bizonyítja jobban az isteni rendszer létezését és tökéletes működését, mint hogy a fákra, a földekre eső fény mennyisége, erőssége  olyan módon pompázik, ami a legjobban illik az ég adott kékjéhez, vagy a felhők színéhez.
Nos, itt mélyvörös a föld (annyira lenyűgöz, hogy megálltunk és belemásztam, nem bírtam betelni vele, más a tapintása, a felépítése), amit kiegészít az ezüstösen csillogó, halovány zöld olajfa és az élénk kék ég.
Először 2003-ban voltam itt, akkor is órákig tudtam ezt nézni, most is. 
Megálltunk itt ott, Bujéban sétáltunk egy kicsit, megkaptam a napi kávémat. Nagyon tetszett, reggel volt, még senki sincs az utcákon, kicsit hideg is, mert ezek az erős, vastag kőfalak sugározzák. Egyedül voltunk a templom előtti téren, jó volt így figyelgetni kicsit, csak nézni ki a fejünkből a reggeli csendben, csak egy jóvágású labrador kutyapár kis körmeit visszhangozták a falak, hazai terepen voltak.
Bale Valle-nak szintén az üressége volt a bája és az elmaradhatatlan velencei Campanilléhez hasonló templomtorony és a szárnyas oroszlán, ami nélkül nem megszállás, a megszállás.

Igen, ezt a macskát is megsimogattam.

Giacomo Casanova itteni szállása

Egy fjord az Isztrián.

 Nem traktállak a történelmi tényekkel, okosodni itt van wiki. Jót sétáltunk, fagyiztunk egyet és beszöktem egy társasház (na ja akkor is társasháznak hívták? kb 400 éves) kapulajába, ami egy belső kör mellé települt, elrozsdállt kúttal és belső kerttel.  Illetve láttam életem legszebb éttermi panorámáját.
Rovinjban visszaváltottuk a közös estére átváltott kunánkat és elindultunk a szállásra.
Gyönyörű hegyes vidéken jöttünk át, ami teljesen be volt ültetve szőlővel és a távoli hegytetőkön igazi toszkán udvarházak ültek. Tájidegennek éreztem, hogy autóban ültünlk, jobban illett volna egy szép hátasló ilyen panorámához.
Sajnáltam, hogy nem volt lehetőség megállni nézelődni és fotózni. A határhoz közeledve belefutottunk egy olyan igazi határon várakozós araszolásba, beletelt egy szűk órába, hogy megint Szlovéniában legyünk.
Portoroz mellett repülőtér van és egy sólepárló mező. Ez is furcsa kuriózum egy alföldi gyereknek.
Másnap indultunk haza, de útban Ljubjana fele megnéztük a Predjamai várat.