Brassói aprópecsenye borsóval
Képzeljétek el, a finisben vagyunk, most már egészen pofásodik a házikó. Állandó napfény, nincs több hideg köves burkolat és a picurt felébresztő tűzoltó sziréna.
Elkezdtem kivülről szemlélni a folyamatot, mert az agyamnak még szoknia kell, hogy nem a üres tereket látom. Mintha másnak az agyszüleménye lenne. Van most már konyha!!! Vannak vécék, amikben van víz! A zuhanyrózsa olyan igazi, hogy apukám a múltkor meg is fürdött tőle, mert rosszkor volt kíváncsi.
Már csak ezt a töménytelen mennyiségű cuccot kell valahogy odagardírozni, lehetőleg úgy, hogy egy rokonnal se rúgjam össze a port nagyon komolyan. Tudjátok, van az a mondás, hogy: A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Ez pontosan az a szituáció, amikor a sok sok segítség és jóakarat annyira erős, hogy kár keletkezik. A másik csak csendesen szitkozódik, ha nagyobb a baj kieresztem a hangom.
Mert a kommunikáció és csapatmunka nagy fegyver, csak az a baj, hogy mindenki utólag használja: "hogy kellett volna", amikor már ott egy levert sarok, egy karc a frissen festett falon stb.
Ki fogja nézni? Akinek segíteni akartak, többiek hazamennek.
Bocs elkalandoztam, ez még megoldatlan tétel a családi legendáriumban. De remélem mindannyian dolgozunk rajta.
A mai étel szintén nagy kedvencem és még sohasem készítettem el magunknak. Egybehangzóan mondhatom hogy sikere volt mind a családban, mind a barátok között, vagy csak nagyon éhesek voltak, mert repetáztak belőle.
De nem akadékosodom az ok miatt, szépen fogyott. Nekem ilyenkor csendben hízik a májam és az elpirulást a borra fogom, de nagyon örülök.
Remélem nem kapok újabb felháborodott levelet, amikor azt nehezményezik hogy az ő anyukája máshogy csinálja és ne terjesszek ilyesmit, ha nem tudok főzni...
Meglepetés számomra, hogy ahogy készítettem magam a receptre sok változatot megnéztem, de alig láttam olyat amiben van zöldborsó.
Talán számomra a borsó volt a legnagyobb húzóerő, hogy jóízűen lapátoljam be. Így el sem tudtam volna képzelni, hogy ne tegyek bele.
Ez most egy ilyen változat, de az elején egy You Tube csatornára támaszkodtam, Szoky konyhájára, amiből már sok új ízt tanultam és készítettem el. Ő sem tesz bele és sertésből készül. Ahány ház annyi szokás és mindegyik finom háziaknak.
A mi házunkban így készül. Senkihez sem igazodom benne, de így csináltam és nagyon finom lett.
Hozzávalók:
75 dkg csirkemell nyesedék (szinte konyhakészre van szeletelve, de azért mindig átnézem)
15 dkg zöldborsó
2 gerezd fokhagyma
5 dkg füstölt szalonna
1 fej vöröshagyma
1 tk majoranna
só, őrölt bors ízlés szerint
1 kg krumpli (kókuszzsír, só, majoranna a sütéskor)
1 mk füstölt pirospaprika
Elkészítés:
Krumpli szál: A krumplikat hámozom és felkockázom falatnyi darabokra, olyan 2x2 cm re. Konyharuhán átszárítom nagyjából. Sütőtepsiben kiterítem sütőpapírra, de előtte összedörgölöm kókuszolajjal, sóval és majorannával. Ennek sülnie kell kb. 45 percet 170 fokon, addig elkészül a hús. Félidőben kavarjuk át, hogy mindenhol piruljon.
Pecsenye szál: A szalonnát kockázzuk fel minél kisebb darabokra, süssük ki a zsírját. A húst addig kb. 2x3 cmes kockákra vágjuk, illetve csöpögtessük le, hogy minél szárazabban tehessük a szalonnára. Itt át kell pirítani, hogy legyenek szép pörkölt részei is. Ha túl sok levet engedett merjük át egy forró serpenyőbe és onnan szedjük majd vissza a lábosba. A húslé kell, ki ne öntsd.
Amíg pirul a hús fűszerezzük meg a húslevet a fokhagyma kivételével és a felkockázott hagymát szinte pároljuk benne puhára. Szedjük vissza a pirult húst, kavarjuk át és adjuk hozzá a zöldborsót.
Főzzük még kb 10-15 percig alacsony lángon, az utolsó 5 percben lereszelt fokhagymával egészítem ki.
Ha kész vagyunk, vegyük ki a krumplit a sütőből és öntsük össze a hússal, vagy szofisztikáltan halmozzuk a hús és borsó mellé.
Jobb ha összeöntöd, szaftosabb lesz a krumpli.
