Éjjeli látogató
Sziasztok!
Most hogy már elzártam a tűzhelyet, leültem. A kötelező virtuális teendőkön túl kicsit megfeszítem az elmém zárt ajtaját és bepillantást engedek, abba ami mostanában foglalkoztat.
Hullámzóak voltak az elmúlt napok, kicsit drogos látomásnak tűntek, főleg a kialvatlanság és a folyamatos elintézni valók miatt, ahol agyban ott kell lenni. A fennmaradó időben amíg el nem aludtam ültő helyembe este olvastam egy fantasztikus regényt, nem a minősége, hanem a besorolása fantasy. Amúgy jó kis könyv volt, annyira, hogy adott a hétköznapoknak egy kis plusz hangulatot, egy kis varázslatot, mi lesz a szereplőkkel, tetszett a koncepció és alternatív valóságok jártak az eszembe, milyen nagyszerű történetek szunnyadnak ebben a hipotézisben.
Szegény Z. miatt volt rossz kedvem, sajnáltam, hogy nem jó a közérzete.
Elkezdődött egy új korszak az életünkben: "Anya, gyere aludni velem."
Ez a félünk a sötétben és szörnyek vannak az ágyam alatt időszak.
Még sohasem mondott ilyet mert arra neveltem, hogy értékelje és szeresse a nyugalmát, ami a pihenéséhez kell. Már csak meglepődöttségből is fogtam a takarómat 4 órakor és átbotorkáltam a gyerekszobába. Élénken emlékszem arra, hogy rettegve vártam az éjszakát és nem tudtam elaludni sokáig. Naná, hogy megyek hozzá, ha úgy jobb neki.
Megnyugodott, visszavackolta magát abba az alomba, amit majmokból és takarókból emel magának minden éjjelre és amikor én elhelyezkedtem, nyugodt hangon megszólalt:
- A bácsi már elment.
Nekem a vaksötét szobába felpattant a szemem és annyira felzaklatott, hogy nem tudtam az alvásra sem gondolni.
Nem reagáltam rá semmit, döntse el ő magában mi volt ez neki. Semmiképp sem akartam ilyet mondani neki, hogy álmodta vagy hallucinált, mert nem én éltem meg, miért lennék okosabb.
Reggel kérdeztem vissza, ő egyből tudta, miről beszélek, nem veszett az álom ködébe, így úgy értelmeztem, nem álmodhatta, ébren volt és nagyon megijedt.
Megkérdeztem, a lehető legkönnyedebben amit ki tudtam préselni, hogy ne érezze, hogy félek, hogy neki rossz élménye volt:
- Kedves volt hozzád?
Édesen elmosolyodott és nagyokat bólogatott.
Ha a negyedik dimenzió létezik, ahol érzelmek és szeretet lakozik, örülök, hogy onnan is csak ezt kapja.
Most hogy már elzártam a tűzhelyet, leültem. A kötelező virtuális teendőkön túl kicsit megfeszítem az elmém zárt ajtaját és bepillantást engedek, abba ami mostanában foglalkoztat.
Hullámzóak voltak az elmúlt napok, kicsit drogos látomásnak tűntek, főleg a kialvatlanság és a folyamatos elintézni valók miatt, ahol agyban ott kell lenni. A fennmaradó időben amíg el nem aludtam ültő helyembe este olvastam egy fantasztikus regényt, nem a minősége, hanem a besorolása fantasy. Amúgy jó kis könyv volt, annyira, hogy adott a hétköznapoknak egy kis plusz hangulatot, egy kis varázslatot, mi lesz a szereplőkkel, tetszett a koncepció és alternatív valóságok jártak az eszembe, milyen nagyszerű történetek szunnyadnak ebben a hipotézisben.
Szegény Z. miatt volt rossz kedvem, sajnáltam, hogy nem jó a közérzete.
Elkezdődött egy új korszak az életünkben: "Anya, gyere aludni velem."
Ez a félünk a sötétben és szörnyek vannak az ágyam alatt időszak.
Még sohasem mondott ilyet mert arra neveltem, hogy értékelje és szeresse a nyugalmát, ami a pihenéséhez kell. Már csak meglepődöttségből is fogtam a takarómat 4 órakor és átbotorkáltam a gyerekszobába. Élénken emlékszem arra, hogy rettegve vártam az éjszakát és nem tudtam elaludni sokáig. Naná, hogy megyek hozzá, ha úgy jobb neki.
Megnyugodott, visszavackolta magát abba az alomba, amit majmokból és takarókból emel magának minden éjjelre és amikor én elhelyezkedtem, nyugodt hangon megszólalt:
- A bácsi már elment.
Nekem a vaksötét szobába felpattant a szemem és annyira felzaklatott, hogy nem tudtam az alvásra sem gondolni.
Nem reagáltam rá semmit, döntse el ő magában mi volt ez neki. Semmiképp sem akartam ilyet mondani neki, hogy álmodta vagy hallucinált, mert nem én éltem meg, miért lennék okosabb.
Reggel kérdeztem vissza, ő egyből tudta, miről beszélek, nem veszett az álom ködébe, így úgy értelmeztem, nem álmodhatta, ébren volt és nagyon megijedt.
Megkérdeztem, a lehető legkönnyedebben amit ki tudtam préselni, hogy ne érezze, hogy félek, hogy neki rossz élménye volt:
- Kedves volt hozzád?
Édesen elmosolyodott és nagyokat bólogatott.
Ha a negyedik dimenzió létezik, ahol érzelmek és szeretet lakozik, örülök, hogy onnan is csak ezt kapja.
