Az a fránya negyedik dimenziós teleportáció!
Nem tudom, hogyan vezessem be ezt a dolgot a racionálisan gondolkodó embereknek a környezetemben, leginkább csak zavart mosolyokat kapok, vagy hirtelen témaváltást.
Talán az az oka, hogy itt megjelenik, hogy megnyugtathatom a tudatom, hogy nem kell mindenre logikus magyarázat, csak megtörténik és nem feltétlenül rossz.
Igazi Sherlock Holmesnak való munka, kíváncsi lennék mit mond erre.
Történt velünk egy olyan dolog, amire 5 spiritualitástól teljesen mentes ember mondta egybehangzóan, hogy: - ??? Mivan?
Szombat reggel, P.-nek korán el kellett mennie dolgozni. Már 7-kor elindult a megye másik végébe.
Később felkelt a prímadonna és a reggeli biliztetés közben kikönyörögte, hogy hadd fogja a kezében a karika gyűrűmet. Mostanában ez a mániája, elkéri mindkettőnktől és retiküllel, kalappal a fején jár kel a lakásban, peckesen tartja fel a gyűrűket a kezén, le ne essen.
Odaadtam neki, még akkor is fogta, amikor ráfektettem az ágyra, hogy átöltöztessem a pizsamájából. Forgott, hadonászott és mire kicseréltem a pelenkát, nem láttam a kezében a gyűrűm, akkor még azt gondoltam, hogy a pizsama ujjában van. Nem volt.
Esténként mindig rendbe rakom a szobáját, hogy ne a rumli fogadjon ha belépek hozzá reggel, illetve elővigyázatosság miatt is, nehogy káromkodjak egyet ha a beleáll egy targonca a lábamba miközben ki akarok osonni este.
Ez a tény jól jött volna, ha meg kell keresni valamit, de nem találtam sehol. Kihúztam az ágyat, alávilágítottam, megnéztem a ruhákat, megeskettem a gyermeket, hogy nem nyelte le, az éjjeli és a friss pelenkába is belenéztem. Sehol semmi.
Ekkor már kezdtem bepánikolni, kérdezgettem, de látszott rajta is, hogy tanácstalan és szomorú.
Közben megérkeztek a szüleim, ekkor már 3-an néztük át azt az egy m2-es helyet, ahonnan nonsence módon felszívódott.
Közben nekem el kellett indulnom a házhoz, mondanom sem kell egy ilyen kezdés, ha nem is teszi tönkre a napod, megadja az alaphangulatot, főleg, hogy nem jártunk sikerrel. Délelőtt tüzépeket jártunk és valamennyi apukáknak való besegítés után elindultunk haza ebédelni.
Napközben meggyőztem magam, hogy nem ráztam ki eléggé a pizsamáját és abban lehet. Ahogy anyukámat ismerem, olyan alaposan átnézett mindent, hogy minden át lett forgatva.
Igazam is lett.
Amikor beparkoltunk a kocsival a parkolóba Z. ott volt mamával, odaszaladt a férjemhez és felmászott hozzá a vezető ülésbe.
Megkerültem az autót, hogy kivegyem a gyereket, amikor kinyitottam a férjem oldalát lenéztem és az ülés alatt megláttam a több hónapja elveszett szempilla spirálom, de még jobban megdöbbentem, amikor lenyúltam érte és mást vettem ki: a gyűrűm.
Z. ruhájából nem eshetett ki, mert a szekrényből vették elő reggel, akkor még pucér volt, mikor elveszett. A férjem nem rakhatta el, mert korán reggel elment.
Ez az a helyzet, hogy csak tartod a kezedben a bizonyítékot és csak tátod a szád, de agyad nincs hozzá, hogy összerakd. Már felmentünk és elkezdtünk kajálni, de nem tudtunk túljutni ezen a feladványon. Arra jutottunk, hogy a papáknak szimpatikusabb az a verzió hogy valaki nem vett észre valamit és figyelmetlenségből került oda, de nekem sokkal fantáziadúsabb, hogy Z. időutazó énje jött vissza a jövőből és kérte meg, hogy szolgáltassa be neki az ereklyét, de végül meggondolta magát, ezért kaptam vissza.
Kis hazugság vagy nagy, az igazságot nem fogjuk megtudni soha.
Na, mit szóltok ehhez? Történt már hasonló veletek?
Talán az az oka, hogy itt megjelenik, hogy megnyugtathatom a tudatom, hogy nem kell mindenre logikus magyarázat, csak megtörténik és nem feltétlenül rossz.
Igazi Sherlock Holmesnak való munka, kíváncsi lennék mit mond erre.
Történt velünk egy olyan dolog, amire 5 spiritualitástól teljesen mentes ember mondta egybehangzóan, hogy: - ??? Mivan?
Szombat reggel, P.-nek korán el kellett mennie dolgozni. Már 7-kor elindult a megye másik végébe.
Később felkelt a prímadonna és a reggeli biliztetés közben kikönyörögte, hogy hadd fogja a kezében a karika gyűrűmet. Mostanában ez a mániája, elkéri mindkettőnktől és retiküllel, kalappal a fején jár kel a lakásban, peckesen tartja fel a gyűrűket a kezén, le ne essen.
Odaadtam neki, még akkor is fogta, amikor ráfektettem az ágyra, hogy átöltöztessem a pizsamájából. Forgott, hadonászott és mire kicseréltem a pelenkát, nem láttam a kezében a gyűrűm, akkor még azt gondoltam, hogy a pizsama ujjában van. Nem volt.
Esténként mindig rendbe rakom a szobáját, hogy ne a rumli fogadjon ha belépek hozzá reggel, illetve elővigyázatosság miatt is, nehogy káromkodjak egyet ha a beleáll egy targonca a lábamba miközben ki akarok osonni este.
Ez a tény jól jött volna, ha meg kell keresni valamit, de nem találtam sehol. Kihúztam az ágyat, alávilágítottam, megnéztem a ruhákat, megeskettem a gyermeket, hogy nem nyelte le, az éjjeli és a friss pelenkába is belenéztem. Sehol semmi.
Ekkor már kezdtem bepánikolni, kérdezgettem, de látszott rajta is, hogy tanácstalan és szomorú.
Közben megérkeztek a szüleim, ekkor már 3-an néztük át azt az egy m2-es helyet, ahonnan nonsence módon felszívódott.
Közben nekem el kellett indulnom a házhoz, mondanom sem kell egy ilyen kezdés, ha nem is teszi tönkre a napod, megadja az alaphangulatot, főleg, hogy nem jártunk sikerrel. Délelőtt tüzépeket jártunk és valamennyi apukáknak való besegítés után elindultunk haza ebédelni.
Napközben meggyőztem magam, hogy nem ráztam ki eléggé a pizsamáját és abban lehet. Ahogy anyukámat ismerem, olyan alaposan átnézett mindent, hogy minden át lett forgatva.
Igazam is lett.
Amikor beparkoltunk a kocsival a parkolóba Z. ott volt mamával, odaszaladt a férjemhez és felmászott hozzá a vezető ülésbe.
Megkerültem az autót, hogy kivegyem a gyereket, amikor kinyitottam a férjem oldalát lenéztem és az ülés alatt megláttam a több hónapja elveszett szempilla spirálom, de még jobban megdöbbentem, amikor lenyúltam érte és mást vettem ki: a gyűrűm.
Z. ruhájából nem eshetett ki, mert a szekrényből vették elő reggel, akkor még pucér volt, mikor elveszett. A férjem nem rakhatta el, mert korán reggel elment.
Ez az a helyzet, hogy csak tartod a kezedben a bizonyítékot és csak tátod a szád, de agyad nincs hozzá, hogy összerakd. Már felmentünk és elkezdtünk kajálni, de nem tudtunk túljutni ezen a feladványon. Arra jutottunk, hogy a papáknak szimpatikusabb az a verzió hogy valaki nem vett észre valamit és figyelmetlenségből került oda, de nekem sokkal fantáziadúsabb, hogy Z. időutazó énje jött vissza a jövőből és kérte meg, hogy szolgáltassa be neki az ereklyét, de végül meggondolta magát, ezért kaptam vissza.
Kis hazugság vagy nagy, az igazságot nem fogjuk megtudni soha.
Na, mit szóltok ehhez? Történt már hasonló veletek?
