pillanatkép

Bocsássatok meg kedveseim, nem vagyok követendő példa.
Szét vagyok esve. A szép adventről és a mézeskalács sütögetésről szövött álmaim csak nem akarnak még megvalósulni. Fáradtak, pénztelenek és kiégettek vagyunk, jelenleg nem tudom, hogy fogunk fát állítani.
De ilyenkor kell megrázni magunk és a maradék apróidat összeszedve csak élni bele a következő napba, hátha valami változni fog. Lehetsz szomorú, de csak a saját hajadnál fogva húzhatod ki magad az árból, akkor könnyebb a dolog, ha a másik van olyan jófej, hogy felkér táncolni, amikor a konyhában sírsz, hogy nem tudsz jobb ételt tenni az asztalra.
Vagy a szülők meglepnek egy komplett menüvel hétvégén mert neked nem időd, sem más eszközeid nincsenek, hogy rittyents egyet, vagy másnap is. Ezek felbecsülhetetlenek.
Legyenek kellemes napjaitok idegesség, leégett étel, kiabálás és stressz nélkül!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája