Előkészületek suttyomban: kekszes doboz a családnak

Elnézést a képekért, a garázsba kellett kilógnom vele, hogy ne lássanak meg. 

Sziasztok! 

Annyira vártam a karácsonyt ez évben. Megveregettem a vállam utólag, egész jól reagáltam a karácsonyi őrültekházára, úgy hogy minden este rászántam egy órát, másfelet, hogy valamilyen előkészületet tegyek. Nem akarom magam fényezni, de félidős terhesen leszervezni egy vacsorát, tiszta házban várni a vendégeket (hála a férjem segítségének), gasztroajándékot készíteni, úgy hogy előtte egy héttel végigrohant egy 2 napos orrfolyás, levertség vírus mindhármunkon... azért a mosogatást a nagy napon már átengedtem a mamáknak.  

Olyan örömmel töltött el, amikor tudjátok, jönnek délelőtt a rokonok felpumpálva adrenalinnal, hogy: mit segíthetek? mert arra van mindenki agya berendezkedve, hogy meg kell szakadni a készülődésben és a háziasszony dögöljön le a halászlé mellé zsibbadó háttal és feldagadt vádlival. 

Az örömöm az volt, hogy ilyenkor azt mondhattam: csak tedd ki a sütidet ha akarod, érezzétek jól magatokat, babázz, beszélgess, igyál valamit helyettem is, nem kell segíteni, minden készen van.

Káposztás kitérő: Egyik este feltettem szépen rotyogni a töltött káposztát, természetesen szabolcsit. Képzeljétek, régen 2015-ben megjelent egy recept, amiben ezen a szent néven mertem fémjelezni a kész ételt. Évek múltán megkaptam az első mocskolódó levelet, mióta blogot írok. Nem részletezem, a lényeg hogy utána jöttem rá, hogy vannak - nem sokan- de vannak töltött káposzta lovagok, akik arra tették fel az életüket, hogy a szerintük egyetlen (HÁHÁ !!) eredeti receptet promotálják. 

Mindenki nagyanyja azt vallja hogy az övé az egyetlen eredeti recept, természetes, hogy a legjobb is. Készüljön az savanyú káposzta fejből, paradicsomos, kukoricakásás, rizses, kapros, édes káposztából, vagy vegetáriánus módon gombával. 

Milyen önteltség kell ahhoz, hogy valaki ezért problémázzon egy olyan országban, ahol a kultúrális keveredés a tradíció? Ahol annyi áttelepítés, faluégetés, vándorlás volt?  Annyi félék vagyunk és szerintem én lepődnék meg a legjobban, ha megtudnám mennyi náció van a genetikai anyagomban.

Akkor egy rövid, udvarias levélben válaszoltam neki, amire tényleg belelkesült és egy litániával válaszolt. Úgy voltam akkor 9. hónapban lévő kismamaként, hogy nem hiányzik szülés előtt, hogy felmenjen a vérnyomásom fölöslegesen, mert a végén ennek az ismeretlen embernek köszönhetem a gyerekem születésnapját. Summa summarum el sem olvastam.   

A legnagyobb meglepetés viszont most 2020-ban ért, mikor rákerestem a neten, hogy készítik. Egy másik blogba is beírt ugyanez az ember! Ott is a kioktató, lekezelő stílus ütközött ki amiről felismertem. De a másik író azt mondta, hogy túljár az eszén és megadta neki azt a 15 perc hírnevet, amire annyira vágyhat. Külön bejegyzést szentelt neki, amiben megjelentette a levelét és úgy készítette el a receptet, ahogy ő parancsolta. 

Mennyire okos, van még mit tanulnom az emberekkel való kapcsolatépítésből.

Kekszekről: 

Nem tudom, hogy vagytok vele, de annyira erőltetett számomra az ajándékozás, főleg, amikor azon
agyalsz, hogy az adott ember mekkora ajándékot vett, hogy te is nagyjából belődd azt az összeget... hányok ettől. 

December elején meg nem támadási szerződést írtunk alá tesómmal, persze a gyerekeknek járt ez után is a Jézuska. A szüleimnek is előadtam ezt nagy komolyan, amire ők legyintettek, hogy már rég megvettek mindent. Remélem ha jövőre októberben szólok, hogy NE ajándékozzunk, lehet időben szólok. A másnapra kiszállítós futárok világában okafogyottá vált az, hogy az ember sokáig vágyakozzon, ábrándozzon egy tárgyról, az ajándékról - hozzáteszem - sajnos. 

Akartam valamivel kedveskedni. De mivel agyvérzést kapnék, ha varrnom kellene valami más előtt vállalható dolgot, más házi készítésű után ellett néznem. Tesóm adta az ötletet, hogy az ajándék legyen egy süti. Tökéletes.

Ez évben mindenkinek összeállítottam egy kekszes dobozt. December elején csináltam ilyet a kislányomnak az oviba, kb 5-6 féle kekszből. Egyszerre letolva a feladatsort, borzasztóan elfáradtam, így a végére, nem sikerült annyira szépen ahogy akartam. Figyelmetlen lettem, mert túl nagy fába vágtam a fejszém. De tanulni kell a hibákból, nem elkerülni őket.   

Egyik este hirtelen ötlettől vezérelve meggyúrtam egy adag tésztát és beraktam a fagyasztóba. Másik nap ennek az alapreceptnek a másik változatát. Harmadnap a zserbó-golyó nevű isteni csodálatos 2 perces pofátlanságot, amivel a legtöbb bókot besöpörtem. Gondoltam magamban, ezért aztán tölthettem az időt a többivel. Egy doboznyi ebből és mindenki boldog.

Szóval az összes alaptészta készen állt a fagyasztóban, a kekszek tömbösítve, a golyók sütőlapon kiformázva és 23.-án a sima hűtőben kiolvasztottam őket. Megsütöttem és díszítettem. 

Aznap este mikor kisorakoztattam minden sütit teljes pompájában, hogy rádermedjen a csoki a kislányom odavitte a tepsi és a pult mellé a kis fellépőjét és megnézte őket. 

Hátat fordítottam és csak annyit láttam visszafordulva, hogy egy darab hiányzik. Az egyetlen próba zserbógolyó HELYE (amit én akartam leteszetelni jutalomként, hogy ennek a fárasztó napnak is vége, mert a kisasszony szuper díva volt aznap, ha már nem ihatok egy pohár bort) mellette ott volt Z. mint egy hörcsög. A röhögéstől csak ennyit tudtam megkérdezni: 

- Finom volt legalább? 

- Nagyon.  

Ezeknek szeretném az alapreceptjét közölni. Mert nagyon jól kezelhetők, fagyaszthatók és nagyon finomak.  

Zserbó-golyó

Hozzávalók: 15 ping-pong labda nagyságú darabhoz (az standard ugye?)

180 g győri édes keksz, mézes, vagy zabkeksz

100 g sárgabarack lekvár + 50 ml víz

150 g durvára tört dió

40 g kandírozott narancshéj (Lidlben árulnak)

150 g étcsokoládé 

Elkészítés: egy zacskóba tedd a kekszet és a diót, zúzd össze vegyes darabokra, csak túl nagyok ne maradjanak benne. Add hozzá a narancsot és a felvizezett lekvárt. Keverd össze. Kicsit hagyjuk szikkadni és kezdjük el porciózni. Egy sütőpapíros tepsibe tegyük a gombócokat és akár egyből elkezdhetjük bevonni csokoládéval. De ha száradhat a felülete, mondjuk a hűtőben néhány órát akkor nem morzsolódik bevonáskor, anyázás nélkül megmarad jobban a karácsonyi hangulat. 

Vonjuk be étcsokoládéval, úgy hogy belemártjuk és szórunk valami szép színest a tetejére, maradék kandírozott narancshéjat, cukorkát etc. 

 

Alap vajas keksz  kb. 50 db lesz belőle

Hozzávalók:

50 dkg liszt

18 dkg vaj

15 dkg porcukor

sütőpor vagy szódabikarbóna

vanília kivonat

2 tojás

Ez a mennyiség 2-3 ízű kekszre elegendő, vagy egy nagy adag csigakekszre. Érdemes szétosztani a tésztát és több ízt készíteni belőle, eltérő formával. 

A vajat elmorzsolom az átszitált sütőporos lisztben.Másik tálban a tojásokat világosodásig keverem a cukorral, hozzáadom a vaníliát. Összedolgozom és néhány perc múlva készen áll az alaptészta. Ennél a pontnál lehet szétosztani a masszát különböző ízekre.    

Amiket ebben a dobozban használtam: 

- csigakeksz, vaníliás alap és rózsaszín színezett massza

- csokoládés alapkeksz, mandulával

- mákos, mandarin héjával, citromlével

Folpackba, zacskóba csomagolva fagyasztásra készen állnak, vagy 1-2 napot tudnak várakozni a sima hűtőben felhasználásig.  Előtte vegyük ki néhány órával a fagyasztóból és ugyanolyan jól kezelhető mint frissen. 

160 fokos sütőben 13-15 percig süssük, vigyázzunk mert hamar bebarnul, érdemes a környéken maradni. Díszítsük olvasztott csokoládéval, magokkal, szórócukorral.