3 hónap paleo: az odáig vezető út és eredmények
 |
| kép forrása: Nom nom paleo blog |
Az egészségi állapotommal kapcsolatos vágyam, hogy 100 évig szeretnék élni. (Azért, hogy a még ismeretlen hivatásom sokat űzhessem.)
De nem akárhogy, egészségesen és energikusan. Sok sok kis szokást vettem fel az évek folyamán amelyek ezt támogatják de valami mégsem stimmelt, mert sokszor voltam fáradt. Szerencsére beteg nagyon ritkán vagyok, de nem csak ellenni akartam ezen a színvonalon, hanem olyan energiaszintet akartam elérni, mint egy kisgyermek, aki csak azért áll meg, mert egy fáradt felnőtt megállítja.
Amikor terhes lettem, az ez irányú törekvéseim átvették a babára való felkészülés utáni kutatás, melyet utólag nem látok indokoltnak, mert amire TÉNYLEGESEN készülnöm kellett volna: hogyan lakass jól egy közel 5 kg-al született babát, mert attól függ minden más. Majd később árnyaltabb lesz az érzékelése, de nem az elején.
Nos a terhesség alatt felszedtem közel 15 kg-ot és amikor most tavasszal elmentünk a férjemmel és a kislányommal megenni egy hamburgert amíg vártuk a rendelést, 2 fiatal srác beszélgetése ütötte meg a fülem: - Hallod, én a pasi helyében nem engedném hogy ilyet zabáljon, főleg nem sült krumplival. Csak azért mert babája van ne csússzon már le minden! Persze Rubint Réka az még mindig néz ki valahogy.
Közel s távol mi voltunk az egyetlen kisgyerekesek a téren, nem tudtam nem elhessegetni, hogy én voltam a téma, meg egyáltalán milyen emberek azok akiknek olyan nyomorúságos a gondolkodásuk, hogy anyu háját veszik észre, nem az egészséges gyereket a kezében. Ahogy büszkén és naívan ringattam a kisbabámat, hogy mindenki milyen szépnek láthatja őt és mosolyt csal az arcokra, már megint 12 éves lettem akin nevetnek az iskolában.
A fiúkák nem tudták, vagy bele sem gondolnak, hogy az éjszakázás és az egyéb időszaki elfoglaltságok mellett nem az volt a fő problémám hogy visszafogyjak "versenysúlyra" és eljárjak edzeni.
Igazságtalannak éreztem, de abban bizony elevenre találtak, hogy ez az út nem jó. Azért a hambi még lecsúszott.
Tettem én azért, hogy változtassak, sokat mozogtam, odafigyeltem minden kalóriára (tényleg tudjátok, hogy 1 vaniliás karikában 55 kalória van? ) de a probléma egy szinttel fentebb volt.
Tudja az eszed, hogy nem jó, mégis a pici rossz szokások gyökeret tudnak verni és összeadódva nem tesznek hozzád. Nekem nem segítette elő azt a célomat, hogy boldog, egészséges és rohadt hosszú életet akarok élni.
Nos a kalóriaszámolgatás ment július közepéig, amikor is vettem egy könyvet: Loran Cordain: Paleolit válasz című könyvét, amely lényegében nem volt más, mint egy tanulmánygyűjtemény amely a különböző élelmiszerek hatásait, beltartalmi értékét stb. elemzi és piszkosul alátámasztja azt a feltevést, hogy az emberi szervezet számára a megfelelő étkezés a paleo.
Csakis azért vettem meg a könyvet, mert tudni akartam, hogy pontosan mire mondok nemet, amikor még ki sem próbálom. Szerintem erre mondják, hogy öngól.
Utálom ezt a kifejezést, mert elkoptatták, kimosták, meg amúgy is a paleontológia amely nagy szerelem számomra, az első tagja, így az embernek csak egy étkezési trendé alacsonyul le. Gyakorlatilag semmi köze az ősemberekhez, hanem inkább a természeti népekhez és azok étkezéséhez, akik nem kezdtek el mezőgazdasággal foglalkozni. De a paleo jó húzónév, belenyugodtam.
De olyan válaszokat kaptam a könyvből, amit már kerestem.
Meggyőzött a könyv, ha írtani kell a szemetet a szervezetből, nincs vaníliás karika, kakaóval. Röviden elmondom a változtatásokat:
- nincs kenyér, tészta
-nincs rizs
-nincs krumpli
-nincs tejtermék
-nincsenek hüvelyesek (amely nagy szívfájdalom nekem a chilis bab szezon előtt)
- nincs cukor (eddig sem volt)
Durván 3 hónap van a hátam mögött és örömmel jelenthetem, hogy csinálom kérem szépen és nem szándékozom visszatérni a régi szokásaimhoz. Kopogtatnak azok anélkül, hogy szándékoznám visszafogadni őket.
De azt mondogatom magamnak, mint annak idején amikor a cigiről szoktam le: Felnőtt ember vagy, tudnod kell uralkodnod magadon.
Persze vannak esetek, amikor megeteted az édességet kívánó fenevadat (úgy hívják, hogy szénhidrát függőség) de te ütsz a kezére ha a második adagot akarja kivenni a tányérjára. Egy esküvőn, vagy vendégségben nem mindig sikerül ez a bravúr, de próbálkozni kell.
De az a legszebb az egészben, ha 3-4 napig kibírod, hogy semmi olyan nem csúszik le, aminek nem kellene, érzed, hogy átáll az érzékelésed, nem kívánod tovább a tiltott dolgokat és újabb erőre kapsz. Eltűnik az éhségérzet (mert a kenyér és krumpli nem ugráltatja a vércukorszitet) és érzed, hogy elkezdődik valami. Olyan dolgokat veszel meg ami nem esett át mindenféle élelmiszeripari eljáráson, büszke vagy a magad elé rakott ételre és kisebb adagokkal elvagy mint előtte. Nézzétek végig a fekete listát, minden olyan étel rajta van, ami csak a helyet veszi el a gyomodban étkezéskor, csakis töltőanyag.
Motivációként elkezdtem magam mérni, a klasszikus szabó centivel és minden héten előveszem.
Eredmények:
derékbőség: - 8 cm
csípőbőség: -10 cm
comb - 4-4 cm
A kedvenc kis őszi kabátomat már megint tudom hordani, amely olyan szomorúan gubbasztott tavaly a szekrényben. A másik külsőleges változás, hogy sokkal szebb az arcbőröm, azóta szaporodtak meg azok a hangok idegenek szájából, hogy nem nézett 25-nél többnek.
Nem rossz, ugye?
Most keresgélem az alternatív dolgokat, hogy mivel helyettesítsem a kedvenc ételeimet, pl a somlói galuskát. Ez is még hosszú folyamat, de nagyon sokat tanulok az új alapanyagokkal való bánásmódról, izgalmas utazás is. Mozgatja az ember kreativitását is ez a gúzsba kötött táncolás.
