Hulló körte, cefre, érő szőlő: jelentem, fújdogál az első őszi szellő!
Elérkeztünk 24. órába, az orvostudomány által jelzett időpont a szülésemre a holnapi napon lejár.
Sok minden kavarog a fejemben, leginkább az ismeretlen tapasztalattól való bizonytalanság nyomaszt. Az akármikor érzését már elhessegettem és egy olyan vendégre gondolok, aki bármikor betoppanhat, csak még nem látom felbukkanni. Fényt és teljesen más életformát magával hozva, csak várom, hogy leüljön a neki megterített asztal mellé.
Mintha a természet is reflektálna arra, hogy valami véget ér és új időszámítás kezdődik. A hátsó téglafalunk, amely a kedvencem az egész kertben, vöröse szinte kiugrott a szomszéd gigantikus fájának zöldje alól, most már szolidan összeöregedtek, a fa készül a vénasszonyok nyarára.
A cseresznye és barackfáról már nem legelhetek többet, megelégedem az érő szőlővel, amelyet egyre jobban emlékeztet az őszre.
Szeretem az őszt, a kislányomat próbálom kicsalogatni azzal a csodálatos érzéssel, amikor érzed ezt a szellőt az arcodon és az orrodban az érő gyümölcsök illata ragad. Nem hisz nekem, tegnap lemondott arról is, hogy nemzeti baba legyen, pedig megígértem, ha ilyen szépen időzít, akkor minden születésnapi tortája az aktuális országtorta lesz. Nem mintha anyu és apu nem kóstolná meg minden évben magától.
A 9. együtt megélt hónap egyik napról a másikra fájdalommentessé vált, elmúltak a keserves éjszakák, az amikor minden reggel sírva keltem fel az ágyból és el kellett telnie néhány órának, hogy a minimumot tudjam nyújtani a nap folyamán, egyedül pisilhessek és felöltözzek, stb.
Minden mozdulat óvatos, de határtalan csoda 2 ilyen eltöltött hónap után. P. tanújelét adta annak, hogy milyen gondoskodó, ami sokszor tartotta bennem a lelket közben,segített, amikor már azt éreztem, hogy nem tudom tovább csinálni és elegem van. Eddig sem volt kétségem felőle, hogy egy kőszikla, de ezek után még boldogabb vagyok, hogy a párom.
A közelmúlti nagy szabadság, azt eredményezte, hogy mindent én akartam megcsinálni., de hogy a mérleg másik serpenyőjébe is kerüljön valami, ami fenntartja a méltóságteljes, megfontolt tempót, itt van a nagy hasam egy nagy babával. Nem bánom, hogy körülményes és lassú vagyok, azt a mondást olvastam egyszer, hogy: "az első dolog, amit a gyereked tanít neked, az a türelem". Mindenesetre így sokkal könnyebb várni.
Sok minden kavarog a fejemben, leginkább az ismeretlen tapasztalattól való bizonytalanság nyomaszt. Az akármikor érzését már elhessegettem és egy olyan vendégre gondolok, aki bármikor betoppanhat, csak még nem látom felbukkanni. Fényt és teljesen más életformát magával hozva, csak várom, hogy leüljön a neki megterített asztal mellé.
Mintha a természet is reflektálna arra, hogy valami véget ér és új időszámítás kezdődik. A hátsó téglafalunk, amely a kedvencem az egész kertben, vöröse szinte kiugrott a szomszéd gigantikus fájának zöldje alól, most már szolidan összeöregedtek, a fa készül a vénasszonyok nyarára.
A cseresznye és barackfáról már nem legelhetek többet, megelégedem az érő szőlővel, amelyet egyre jobban emlékeztet az őszre.
Szeretem az őszt, a kislányomat próbálom kicsalogatni azzal a csodálatos érzéssel, amikor érzed ezt a szellőt az arcodon és az orrodban az érő gyümölcsök illata ragad. Nem hisz nekem, tegnap lemondott arról is, hogy nemzeti baba legyen, pedig megígértem, ha ilyen szépen időzít, akkor minden születésnapi tortája az aktuális országtorta lesz. Nem mintha anyu és apu nem kóstolná meg minden évben magától.
A 9. együtt megélt hónap egyik napról a másikra fájdalommentessé vált, elmúltak a keserves éjszakák, az amikor minden reggel sírva keltem fel az ágyból és el kellett telnie néhány órának, hogy a minimumot tudjam nyújtani a nap folyamán, egyedül pisilhessek és felöltözzek, stb.
Minden mozdulat óvatos, de határtalan csoda 2 ilyen eltöltött hónap után. P. tanújelét adta annak, hogy milyen gondoskodó, ami sokszor tartotta bennem a lelket közben,segített, amikor már azt éreztem, hogy nem tudom tovább csinálni és elegem van. Eddig sem volt kétségem felőle, hogy egy kőszikla, de ezek után még boldogabb vagyok, hogy a párom.
A közelmúlti nagy szabadság, azt eredményezte, hogy mindent én akartam megcsinálni., de hogy a mérleg másik serpenyőjébe is kerüljön valami, ami fenntartja a méltóságteljes, megfontolt tempót, itt van a nagy hasam egy nagy babával. Nem bánom, hogy körülményes és lassú vagyok, azt a mondást olvastam egyszer, hogy: "az első dolog, amit a gyereked tanít neked, az a türelem". Mindenesetre így sokkal könnyebb várni.
