Allo, Allo! Ott vagytok?
Képzeljétek el, a héten olyan csodát láttam, amit az életemben másodjára pillanthattam meg. Olyan tiszta és különleges, ami tényleg csak 100 ezerből egy, mint annak a valószínűsége hogy az ember láthat hármasikreket.
8 hetes pici babák, gyönyörűek, egészségesek. Egymás mellé lepakolva a 3 egyforma mózeskosár. Csak akkor hűlt meg az ereimben a vér, mikor az egyik elkezdett nyöszörögni és sírni akar... az internetről tudom, hogy ez láncreakció, mint a nevető ötösikrek esetében.
Mellettük ott a szüleik, egy olyan csinos filigrán anyuka, aki már most felvehet olyan rövidnadrágot, amit én kb. 10 évesen tehettem meg utoljára büntetlenül a pubertás előtt. Szerintem az ilyenek háta mögött súgnak össze a játszótéri padon azok a sorstársak akik azóta azzal bajlódnak hogy beleférjenek a régi farmerjükbe: WTF? Hogy csinálja?
Nem tudom magamban tartani: Utána indultam el mérni és az utcán a szél a lábam elé fújt egy tizest. Igen, 3 nullával. Még életemben nem történt velem ilyen.
Körbenéztem, hogy nem épp a gazdája hagyta el, de egyedül voltam. Már történt olyan többször, hogy láttam, hogy az előttem sétáló ember zsebéből kihullani a pénzt, ahogy kihúzta valami mással együtt, de ilyenkor mindig utánamentem és visszaadtam neki.
Most is sajnálom azt, akit érni fog a meglepetés, hogy elvesztett ilyen összeget. De felvettem és elraktam. Olyannyira hihetetlen, hogy mikor újságoltam P-nek, én is olyan izgalommal néztem bele a tárcámba, mintha csak képzeltem volna és ugyanúgy meglepődtem, hogy benne van.
Jól vagyunk, a hajnali levegőben most már egyre többet érzem az ősz közeledtét, várom is. Emő kapott nyár közepén egy rövid bundát, mert nagyon sajnáltam amikor már reggel 8-kor kivolt a melegtől. Nagyon aranyos, élvezi hogy az a tömeg nem őt fűti. Egyre pufibb, ahogy nő az új bunda, mire kell, addigra már melegítheti.
A gondviselés mostanában elkényeztet barátok, élmények tekintetében, néhány olyan személlyel találkozhattam az elmúlt hetekben, akikkel évek óta nem láttuk egymást szemtől szemben. Akkor amikor ott ül veled szemben az az ember és félsz elkezdeni, mert ki tudja mi változott meg benne. De úgy veszitek fel a beszélgetés fonalát, mintha sohasem telt volna el az a 3-5 év és csak mondjátok, mondjátok, néha megálltok nevetni, vagy épp pityeregni.
Hiányoznak a mély kapcsolatok, de boldog vagyok, hogy mostanában töltekezhettem belőle kicsit. Szerencsére a munkahelyem is agyrobbantó ügyfelekkel pont az elviselhető mértékben találkozom, szem előtt tartom azt a feltevést, hogy a társadalmi helyzete mögött mindenki csak ember és jól reagálnak arra, hogy a vonal túlsó végén egy másik ül. Persze az ellenszenvet, ingerültséget visszatükrözi a másik viselkedése. Dolgozom azon, hogy ezeket a csapokat, mikor szennyvizet akarnak az én fürdőkádamba folyatni, a lehető legkisebb mértékben engedjem.
Sajnos még nem megy, onnan tudom, hogy egy ilyen beszélgetés után rossz érzés marad bennem és értetlenség hogy ez miért kell. De jó hír hogy már nem tart olyan soká...
8 hetes pici babák, gyönyörűek, egészségesek. Egymás mellé lepakolva a 3 egyforma mózeskosár. Csak akkor hűlt meg az ereimben a vér, mikor az egyik elkezdett nyöszörögni és sírni akar... az internetről tudom, hogy ez láncreakció, mint a nevető ötösikrek esetében.
Mellettük ott a szüleik, egy olyan csinos filigrán anyuka, aki már most felvehet olyan rövidnadrágot, amit én kb. 10 évesen tehettem meg utoljára büntetlenül a pubertás előtt. Szerintem az ilyenek háta mögött súgnak össze a játszótéri padon azok a sorstársak akik azóta azzal bajlódnak hogy beleférjenek a régi farmerjükbe: WTF? Hogy csinálja?
Nem tudom magamban tartani: Utána indultam el mérni és az utcán a szél a lábam elé fújt egy tizest. Igen, 3 nullával. Még életemben nem történt velem ilyen.
Körbenéztem, hogy nem épp a gazdája hagyta el, de egyedül voltam. Már történt olyan többször, hogy láttam, hogy az előttem sétáló ember zsebéből kihullani a pénzt, ahogy kihúzta valami mással együtt, de ilyenkor mindig utánamentem és visszaadtam neki.
Most is sajnálom azt, akit érni fog a meglepetés, hogy elvesztett ilyen összeget. De felvettem és elraktam. Olyannyira hihetetlen, hogy mikor újságoltam P-nek, én is olyan izgalommal néztem bele a tárcámba, mintha csak képzeltem volna és ugyanúgy meglepődtem, hogy benne van.
Jól vagyunk, a hajnali levegőben most már egyre többet érzem az ősz közeledtét, várom is. Emő kapott nyár közepén egy rövid bundát, mert nagyon sajnáltam amikor már reggel 8-kor kivolt a melegtől. Nagyon aranyos, élvezi hogy az a tömeg nem őt fűti. Egyre pufibb, ahogy nő az új bunda, mire kell, addigra már melegítheti. A gondviselés mostanában elkényeztet barátok, élmények tekintetében, néhány olyan személlyel találkozhattam az elmúlt hetekben, akikkel évek óta nem láttuk egymást szemtől szemben. Akkor amikor ott ül veled szemben az az ember és félsz elkezdeni, mert ki tudja mi változott meg benne. De úgy veszitek fel a beszélgetés fonalát, mintha sohasem telt volna el az a 3-5 év és csak mondjátok, mondjátok, néha megálltok nevetni, vagy épp pityeregni.
Hiányoznak a mély kapcsolatok, de boldog vagyok, hogy mostanában töltekezhettem belőle kicsit. Szerencsére a munkahelyem is agyrobbantó ügyfelekkel pont az elviselhető mértékben találkozom, szem előtt tartom azt a feltevést, hogy a társadalmi helyzete mögött mindenki csak ember és jól reagálnak arra, hogy a vonal túlsó végén egy másik ül. Persze az ellenszenvet, ingerültséget visszatükrözi a másik viselkedése. Dolgozom azon, hogy ezeket a csapokat, mikor szennyvizet akarnak az én fürdőkádamba folyatni, a lehető legkisebb mértékben engedjem.
Sajnos még nem megy, onnan tudom, hogy egy ilyen beszélgetés után rossz érzés marad bennem és értetlenség hogy ez miért kell. De jó hír hogy már nem tart olyan soká...
