Adaptálni csak okosan, szépen
Hiába bizonyította be a 96-os Büszkeség és balítélet megfilmesítése, hogy lehet elvétel nélkül egy hiteles végeredményt létrehozni. Az egyetlen beleollózott rész ami minden nőnemű kedvenc epizódja a műben: Mr. Darcy elmegy fürdeni, fölöttébb alulöltözve, ingben s gatyában. Emiatt vallja Colin Firth, hogy lehetne űrhajós is, mindegy, az újságok csak így adnának hírt a holdra szállásáról: Mr. Darcy a holdra lépett!
Visszaloccsanva a szomorú igazsághoz, nem sok jó regényadaptációhoz volt még szerencsém. Főleg az tud igazán kihozni a sodromból és sznobizáló, finnyás perszónává változtatni, ha a kapcsolódás csak a könyv címében érhető tetten. Ilyen élmény volt a Napsütötte Toszkána, amely az egyik top 5. könyv az életemben, amely semmilyen hasonlóságot nem mutat a filmmel, pedig ha nem is olyan 'szerelmeses', de legalább olyan értékes, érdekes, egy szimfónia a Dolce vita-ról, még ha szolid is. Tisztelem, egyben megvetem a könyv szerzőjét, hogy képes volt ezt a kincset apróra váltani, csak hogy megfilmesítsék. Mióta olvastam, nem birom megnézni a filmet, kiábrándít. Hiába kedves, napsárga és napraforgós, inkább felcsapom a könyvet.
Ugyanebben a betegségben szenved a World war z írója is. Miután megnéztük és megírtam a filmről a véleményem, ami nem változott második megtekintés után sem, summa summarum- jó film. Viszont buzerálta a fantáziám, hogy milyen érdekes lehet a menekülés, a kalandok leírása könyvben. Letöltöttem, 3 nap alatt kivégeztem. Egy egész univerzumot mutat, ahol tengernyi történet van, csak egyről nincs utalás: Gerard Lane-éről, aki köré a filmet írták.
Mit tagadjam, örültem neki, mert az individum szemén keresztüli bemutatás szembe megy a megélt helyzet természetével. Itt nem egy hős, hanem hősök ezrei vannak, akik minimum annyit megérdemelnek, hogy elmondhassák mi történt velük. Ez volt a könyv legnagyobb erénye számomra, sok parányi és gondolkodásmódban, társadalmi és kulturális háttérben egyedi megoldás és tragédia. A riporter karaktere fűzte össze, akiről szinte semmit nem tudtunk meg, ő csak szócső, akinek Bloodywood adott arcot, létjogosultságot és családot.
Nem akarok senkit sem összehasonlító ping-pongba invitálni, fölösleges. Sajnos igaz az a vicceskedő diagram amit, a 9gagen lehet látni, mikor a közös halmazba, csak a film címe kerül bele. Teljesen helytálló, de Hálistennek mindkettő megállja a helyét, egymástól jóó messzire. Próbáljátok külön kezelni.
Tervezünk egy 3. megtekintést, a moziélményt nem múlja fölül semmi. Az Apolló a mi mozink, hangulatos, nincs macsó/barbie-massza, teljesen felújított és az árai közel 1000Ft-al barátságosabbak. Ha van kedvetek csatlakozni, szóljatok nyugodtan.
Visszaloccsanva a szomorú igazsághoz, nem sok jó regényadaptációhoz volt még szerencsém. Főleg az tud igazán kihozni a sodromból és sznobizáló, finnyás perszónává változtatni, ha a kapcsolódás csak a könyv címében érhető tetten. Ilyen élmény volt a Napsütötte Toszkána, amely az egyik top 5. könyv az életemben, amely semmilyen hasonlóságot nem mutat a filmmel, pedig ha nem is olyan 'szerelmeses', de legalább olyan értékes, érdekes, egy szimfónia a Dolce vita-ról, még ha szolid is. Tisztelem, egyben megvetem a könyv szerzőjét, hogy képes volt ezt a kincset apróra váltani, csak hogy megfilmesítsék. Mióta olvastam, nem birom megnézni a filmet, kiábrándít. Hiába kedves, napsárga és napraforgós, inkább felcsapom a könyvet.
Ugyanebben a betegségben szenved a World war z írója is. Miután megnéztük és megírtam a filmről a véleményem, ami nem változott második megtekintés után sem, summa summarum- jó film. Viszont buzerálta a fantáziám, hogy milyen érdekes lehet a menekülés, a kalandok leírása könyvben. Letöltöttem, 3 nap alatt kivégeztem. Egy egész univerzumot mutat, ahol tengernyi történet van, csak egyről nincs utalás: Gerard Lane-éről, aki köré a filmet írták.
Mit tagadjam, örültem neki, mert az individum szemén keresztüli bemutatás szembe megy a megélt helyzet természetével. Itt nem egy hős, hanem hősök ezrei vannak, akik minimum annyit megérdemelnek, hogy elmondhassák mi történt velük. Ez volt a könyv legnagyobb erénye számomra, sok parányi és gondolkodásmódban, társadalmi és kulturális háttérben egyedi megoldás és tragédia. A riporter karaktere fűzte össze, akiről szinte semmit nem tudtunk meg, ő csak szócső, akinek Bloodywood adott arcot, létjogosultságot és családot.
Nem akarok senkit sem összehasonlító ping-pongba invitálni, fölösleges. Sajnos igaz az a vicceskedő diagram amit, a 9gagen lehet látni, mikor a közös halmazba, csak a film címe kerül bele. Teljesen helytálló, de Hálistennek mindkettő megállja a helyét, egymástól jóó messzire. Próbáljátok külön kezelni.
Tervezünk egy 3. megtekintést, a moziélményt nem múlja fölül semmi. Az Apolló a mi mozink, hangulatos, nincs macsó/barbie-massza, teljesen felújított és az árai közel 1000Ft-al barátságosabbak. Ha van kedvetek csatlakozni, szóljatok nyugodtan.
