Pihenés, pizzával
Annyira szeretem az élet pici örömeit, főleg akkor, amikor olyan egyszerű dolgoknak tudsz örülni, amit boldogult lyánykorodban természetesnek vettél. Ilyen volt a hazaèrkezésünkkor sütőből kivett reggeli édesanyám keze alól. Pizzaa! Nem is akármilyen, házi tésztával sült, ropogós, tele tengeri állatokkal, még ha némelyiknél nem tudtam, hogy a fülét vagy a bokáját eszem.
Mikor már hetek óta, csak órákra szabadultunk haza, mindennél erősebb a várakozás, ahogy közeledik a hétvége, hogy szétnézz a megszokott dolgok között, hogy végigjárd a kiskertet, hogy a megszokott székedről lásd a többieket, vagy hogy épp annyira zaklasson a hiperaktív kutyád amennyire megszokhattad tőle. Nem nagy dolgok ezek, de helyrebillentik a kis lelkemet.
Amíg Szegeden laktam, sohasem éreztem magam itthon, ragaszkodássá akkor változott, amikor kényszerűségből otthon laktam egy évet, nélkülözve minden családon kívüli szociális interakciót. Akkor dohogtam ellene, de eltelt egy hónap, fél év és a haragom elcsitult. Kialakult a rutinom, megtaláltam az örömöt az egyedüllétben, a csendes munkában, az egyszerűség gyönyörűségét. Utólag úgy gondolok erre az egy évre, mint ahogy egy novícia gondolhatott az "ora et labora" elvre, kapálgatva a zárda herbáriumát.
Bár továbbléptem, mert változni és változtatni akartam, hiszem, hogy a nagy tervben ez így volt kiszámolva. Megtanultam értékelni amim van.
Másik nagy dolog, hónapok óta először leültem festeni. Már poénkodtunk vele, hogy addig húzom halasztom az elrontott és lefestett képem kijavítását, hogy a végére megszeretjük azt az amorf pacát és P. Kiáll a "műemlékvédelem" mellett.
Most nem érdekelt sem a festészeti kánon betartása, sem a tanszékvezető, festőtanár arcrándulása, ami jelezte, hogy nagyon elbaltáztam valamit. Nem lett mestermű, de friss, olyan elvek szerint, amiért elkezdtem ezt az egészet. Drukkoljatok, hogy sohase dőljek önelégülten hátra, hogy kész, mert ott húny ki az érdemi alkotó munka.
Post Scriptum.: Tegnap délután egy nagyon érdekes gyűjteményre találtam. Lomtalanítás volt és először csak egy nagy stóc neylonnal egyenként bevont kupacot láttam. Belenézem. Drága Jó Istenem, egy ember az egész életében elszívott pipadohányainak papírjait megtartotta és gyűjtögette! Annyiféle volt benne, mindenféle nemzet, mármint amennyihez itthon hozzájuthatott, igazi kis körkép. Gratisnak, taltam egy gyönyörűen kisimítgatott csokipapírt, arról a csokiról, ami a kedvencem volt gyerekkoromban és nem emlékeztem a nevére, csak a szerecsenre és a pálmafára a papírjáról. Ez volt a kókuszdarabokkal dúsított táblás csoki. Ki szeretném állítani, hogy mindig gyönyörködjem benne, igazi mementó és alkalmazott grafikai alkotás.
Fruit de Mer pizza
Hozzávalók:
Tészta:
30 dkg finomliszt
20 g élesztő
2 evk olaj
1 kk só
1,25 dl kéz meleg víz
Feltét:
1 csomag fagyasztott tenger gyümölcsei mix (kb fél kg)
1 marék fekete olajbogyó
1 csomag mozzarella
trappista sajt ízlés szerint
1 kis dobozos tejföl
1 fej lilahagyma
Elkészítés:
A liszt közepébe ássunk mélyedést, abba morzsoljuk az élesztőt, fokozatosan felöntve a vízzel. A többi hozzávalót is dolgozzuk össze, gyúrjuk át alaposan, majd amikor rugalmas, és elválik a kezünktől kész. Egy sütőpapírral bélelt tepsiben húzogassuk, lapítsuk szét, amíg ki nem tölti az egész felületet.
A szélétől egy-két centivel beljebb kezdjük a tejfölt szétteríteni, vágjuk a hagymást vékony szeletekre morzsoljuk rá. A kis állatkákat fagyasztva is rátehetjük, egyenletesen elosztva. Közé szórjunk néhány szem olajbogyót. A mozzarellát felvágjuk szeletekre, oszlassuk el, majd kevés trappista sajttal fejezzük be.
Előmelegített 200 fokos sütőben süssük 25 percig.
 |
| Csitulj, a receptet megkérdeztem! |
Amíg Szegeden laktam, sohasem éreztem magam itthon, ragaszkodássá akkor változott, amikor kényszerűségből otthon laktam egy évet, nélkülözve minden családon kívüli szociális interakciót. Akkor dohogtam ellene, de eltelt egy hónap, fél év és a haragom elcsitult. Kialakult a rutinom, megtaláltam az örömöt az egyedüllétben, a csendes munkában, az egyszerűség gyönyörűségét. Utólag úgy gondolok erre az egy évre, mint ahogy egy novícia gondolhatott az "ora et labora" elvre, kapálgatva a zárda herbáriumát.
Bár továbbléptem, mert változni és változtatni akartam, hiszem, hogy a nagy tervben ez így volt kiszámolva. Megtanultam értékelni amim van.
Másik nagy dolog, hónapok óta először leültem festeni. Már poénkodtunk vele, hogy addig húzom halasztom az elrontott és lefestett képem kijavítását, hogy a végére megszeretjük azt az amorf pacát és P. Kiáll a "műemlékvédelem" mellett.
Most nem érdekelt sem a festészeti kánon betartása, sem a tanszékvezető, festőtanár arcrándulása, ami jelezte, hogy nagyon elbaltáztam valamit. Nem lett mestermű, de friss, olyan elvek szerint, amiért elkezdtem ezt az egészet. Drukkoljatok, hogy sohase dőljek önelégülten hátra, hogy kész, mert ott húny ki az érdemi alkotó munka.
Post Scriptum.: Tegnap délután egy nagyon érdekes gyűjteményre találtam. Lomtalanítás volt és először csak egy nagy stóc neylonnal egyenként bevont kupacot láttam. Belenézem. Drága Jó Istenem, egy ember az egész életében elszívott pipadohányainak papírjait megtartotta és gyűjtögette! Annyiféle volt benne, mindenféle nemzet, mármint amennyihez itthon hozzájuthatott, igazi kis körkép. Gratisnak, taltam egy gyönyörűen kisimítgatott csokipapírt, arról a csokiról, ami a kedvencem volt gyerekkoromban és nem emlékeztem a nevére, csak a szerecsenre és a pálmafára a papírjáról. Ez volt a kókuszdarabokkal dúsított táblás csoki. Ki szeretném állítani, hogy mindig gyönyörködjem benne, igazi mementó és alkalmazott grafikai alkotás.
Fruit de Mer pizza
Hozzávalók:
Tészta:
30 dkg finomliszt
20 g élesztő
2 evk olaj
1 kk só
1,25 dl kéz meleg víz
Feltét:
1 csomag fagyasztott tenger gyümölcsei mix (kb fél kg)
1 marék fekete olajbogyó
1 csomag mozzarella
trappista sajt ízlés szerint
1 kis dobozos tejföl
1 fej lilahagyma
Elkészítés:
A liszt közepébe ássunk mélyedést, abba morzsoljuk az élesztőt, fokozatosan felöntve a vízzel. A többi hozzávalót is dolgozzuk össze, gyúrjuk át alaposan, majd amikor rugalmas, és elválik a kezünktől kész. Egy sütőpapírral bélelt tepsiben húzogassuk, lapítsuk szét, amíg ki nem tölti az egész felületet.
A szélétől egy-két centivel beljebb kezdjük a tejfölt szétteríteni, vágjuk a hagymást vékony szeletekre morzsoljuk rá. A kis állatkákat fagyasztva is rátehetjük, egyenletesen elosztva. Közé szórjunk néhány szem olajbogyót. A mozzarellát felvágjuk szeletekre, oszlassuk el, majd kevés trappista sajttal fejezzük be.
Előmelegített 200 fokos sütőben süssük 25 percig.
