La bella mirabella
Mindig különös szeretettel viseltettem az olyan növények iránt, amik
csak azért is élni akartak. Ilyen a cigánymeggy, amelynek lehullott
magjai kikelnek a nagy fa alatt és a rá következő évben már teremnek!
Isteni meggydzsemet főztem belőle tavaly és a kistestvérem évek óta
emlegeti a cigánymeggy pálinkát, mint a valaha kóstolt legaromásabb
tütükét.
Vagy a mórabóra, mirabella, vagy ahogy az elmúlt negyed évszázadban ismertem: fosószilva. De mirabellaként csak jobb az imázsának. Igénytelenségében és egyszerűségében vonzó kis gyümölcs, ami nagyon lesajnált, pórias darabja a magyar kerteknek. Nem kell, csak praktikus metszeni, egy a dolgunk velük: tűrni kell a fán "burjánzó" gyümölcs áradatot, ami hűségesebben áraszt el, mint akármely nemes rokona. A mirabella gyümölcsei sárgák vagy bordóslilák és olyan nagyok mint egy jóóóól megtermett cseresznye.
Úgy szól a polgári fáma, hogy az ültetési ceremóniát egy jól irányzott köpéssel elintézte a párom édesapja, abból kinőtt ez a két szép fa, amelyről szüreteltünk.
Cefrébe való, ehetetlen dolog, ahogy én tanultam, olyan alattomos, hogy ha már egy darab "botlástól" futva keresnénk a legközelebbi mosdót. BANG BANG! Tévhit!
Tegnapi receptem nem csak ehető, hanem inkább kívánatos lett általa.
Olyanok mint a kedves kis korcs kutyák, amelyek minden jó szónak és simogatásnak úgy tudnak örülni, hogy elröpülnének örömükben. Ezek a fák is csak nőnek, bokrosodnak és ontják gyümölcsüket mindenre és mindenkire, néha elég nehezen letakarítható módon.
Ebből sütöttem süteményt egy jól sikerült összejövetelre és csendben mosolygott a lelkem, hogy a házigazdák még szorítottak egy második szeletnek is helyet a nagyszerű ebéd után.
Hozzávalók:
Fél csomag fagyasztott leveles tészta.
20 dkg mirabella, kimagozva, felezve
200 ml natur krémsajt
250 ml tejföl
3 evk cukor
kevés vaniliás cukor
1 mk fahéj
20 g vaj
2 tojás
A leveles tésztát nyújtsuk ki és egy gyümölcstorta formába tegyük bele. Szurkáljuk meg villával. Öntsünk rá valamilyen szárazanyagot, aminek nem árt a hő, pl lencsét, szárazbabot, rizst és tegyük a sütőbe 10 percre. Vegyük ki, ütögessük ki a belsejét és tegyük félre. Ez az ún. vaksütés. Szárítunk az alapon, hogy a rákerülő massza ne áztassa el, szebben és hamarabb süljön. Közben előkészíthetjük a gyümölcsöt. Kevés vajat olvasszunk serpenyőbe, sózzuk meg és öntsünk rá egy evk cukrot és 1 mk fahéjat. Végül tegyük bele a gyümölcsöt és forgassuk át, amíg be nem vonja mindenhol. Néhány percig kevergessük, utána zárjuk el.
A sajtos részt állítsuk össze: a tojásokat keverjük fel a tejföllel, 2 evk cukor, vaniliás cukor, azután fokozatosan elegyítsük a krémsajttal. Gyönyörű, halványsárga masszát kapunk a végén.
A leveles tésztára követlenül tegyük a gyümölcs 2/3-át, azután borítsuk rá a krémet, a tetejét díszítsük a maradék gyümölccsel és 30-40 percre rakjuk az alacsony-közepes lángon égő sütőbe. Ha már a ház minden részében érezzük az illatát kész.
Vegyük ki és pihentessük szobahőmérsékletig, ha van önuralmunk tegyük be a hűtőbe is, de senkit sem akarok olyanra buzdítani, ami szemben áll az étvágyával.
Vagy a mórabóra, mirabella, vagy ahogy az elmúlt negyed évszázadban ismertem: fosószilva. De mirabellaként csak jobb az imázsának. Igénytelenségében és egyszerűségében vonzó kis gyümölcs, ami nagyon lesajnált, pórias darabja a magyar kerteknek. Nem kell, csak praktikus metszeni, egy a dolgunk velük: tűrni kell a fán "burjánzó" gyümölcs áradatot, ami hűségesebben áraszt el, mint akármely nemes rokona. A mirabella gyümölcsei sárgák vagy bordóslilák és olyan nagyok mint egy jóóóól megtermett cseresznye.
Úgy szól a polgári fáma, hogy az ültetési ceremóniát egy jól irányzott köpéssel elintézte a párom édesapja, abból kinőtt ez a két szép fa, amelyről szüreteltünk.
Cefrébe való, ehetetlen dolog, ahogy én tanultam, olyan alattomos, hogy ha már egy darab "botlástól" futva keresnénk a legközelebbi mosdót. BANG BANG! Tévhit!
Tegnapi receptem nem csak ehető, hanem inkább kívánatos lett általa.
Olyanok mint a kedves kis korcs kutyák, amelyek minden jó szónak és simogatásnak úgy tudnak örülni, hogy elröpülnének örömükben. Ezek a fák is csak nőnek, bokrosodnak és ontják gyümölcsüket mindenre és mindenkire, néha elég nehezen letakarítható módon.
Ebből sütöttem süteményt egy jól sikerült összejövetelre és csendben mosolygott a lelkem, hogy a házigazdák még szorítottak egy második szeletnek is helyet a nagyszerű ebéd után.
Hozzávalók:
Fél csomag fagyasztott leveles tészta.
20 dkg mirabella, kimagozva, felezve
200 ml natur krémsajt
250 ml tejföl
3 evk cukor
kevés vaniliás cukor
1 mk fahéj
20 g vaj
2 tojás
A leveles tésztát nyújtsuk ki és egy gyümölcstorta formába tegyük bele. Szurkáljuk meg villával. Öntsünk rá valamilyen szárazanyagot, aminek nem árt a hő, pl lencsét, szárazbabot, rizst és tegyük a sütőbe 10 percre. Vegyük ki, ütögessük ki a belsejét és tegyük félre. Ez az ún. vaksütés. Szárítunk az alapon, hogy a rákerülő massza ne áztassa el, szebben és hamarabb süljön. Közben előkészíthetjük a gyümölcsöt. Kevés vajat olvasszunk serpenyőbe, sózzuk meg és öntsünk rá egy evk cukrot és 1 mk fahéjat. Végül tegyük bele a gyümölcsöt és forgassuk át, amíg be nem vonja mindenhol. Néhány percig kevergessük, utána zárjuk el.
A sajtos részt állítsuk össze: a tojásokat keverjük fel a tejföllel, 2 evk cukor, vaniliás cukor, azután fokozatosan elegyítsük a krémsajttal. Gyönyörű, halványsárga masszát kapunk a végén.
A leveles tésztára követlenül tegyük a gyümölcs 2/3-át, azután borítsuk rá a krémet, a tetejét díszítsük a maradék gyümölccsel és 30-40 percre rakjuk az alacsony-közepes lángon égő sütőbe. Ha már a ház minden részében érezzük az illatát kész.
Vegyük ki és pihentessük szobahőmérsékletig, ha van önuralmunk tegyük be a hűtőbe is, de senkit sem akarok olyanra buzdítani, ami szemben áll az étvágyával.
