Teás dobozka, mert megérdemlik
Úgy szerettem volna valamivel kedveskedni 2 embernek, akik mindig jó szívvel fogadnak, akárhányszor megyek hozzájuk, még az ügyfélfogadás utolsó 10 percére esik is.
Gondolkodtam rajta, hogy mivel tudnám nekik megköszönni, hogy ilyen sokban könnyítik meg a munkánkat, amikor rájöttem, hogy a napjuk szerves részét teszi ki a teaidő.
A múltkor próbáltam ki a tojás-mozaik nevű dolgot, ami jó terápiás elfoglaltság, olyan tipikus babrálós dolog, épp azokra a napokra való, amikor az ember tünedező legényéletét ünnepli valahol az országban a régi barátokkal. Azokon a napokon órákat töltöttem a könyvtárban, festettem, rajzoltam és mozaikot rakosgattam. Ezekre a dolgokra akkor is van lehetőség, ha P. csak a másik szobában van, viszont más a hangulata az üres lakásnak, akkor a festés nem csupán elfoglaltság, hanem társaság.
Szóval teás dobozt csináltam, amit még a mai napig nem fejeztem be, mert tegnap bagatell hibát követtem el, azt hittem botor módon, hogy gyorsabb a törlési technikám mint ahogy a szóróflakonos akril festék szárad. ÖÖÖ nem. Egyenletes fehérre fújtam a kék teáskannát és a feliratot is. Most csak imádkozhatom, hogy helyre tudjam hozni. De addig jól nézett ki.
Eltelt a hibám óta kb 2. hét, egyre hidegebb lett, esedékessé vált a teaivás. Addig darabokban sajnáltam, de 2 napja, este elkezdtem csiszolgatni és láss csodát, kibírta a tojás héja! Rámentem kicsi őzike barnával és végre összeszerelhettem.
Tegnap átadtam és nagyon örültek neki és előbb mondtak a mozaik anyagára kígyóbőrt, bibircsókát, kukoricacsuhét mint tojáshéját. De jó volt "Találd ki"-t játszani.
Gondolkodtam rajta, hogy mivel tudnám nekik megköszönni, hogy ilyen sokban könnyítik meg a munkánkat, amikor rájöttem, hogy a napjuk szerves részét teszi ki a teaidő.
A múltkor próbáltam ki a tojás-mozaik nevű dolgot, ami jó terápiás elfoglaltság, olyan tipikus babrálós dolog, épp azokra a napokra való, amikor az ember tünedező legényéletét ünnepli valahol az országban a régi barátokkal. Azokon a napokon órákat töltöttem a könyvtárban, festettem, rajzoltam és mozaikot rakosgattam. Ezekre a dolgokra akkor is van lehetőség, ha P. csak a másik szobában van, viszont más a hangulata az üres lakásnak, akkor a festés nem csupán elfoglaltság, hanem társaság.
Szóval teás dobozt csináltam, amit még a mai napig nem fejeztem be, mert tegnap bagatell hibát követtem el, azt hittem botor módon, hogy gyorsabb a törlési technikám mint ahogy a szóróflakonos akril festék szárad. ÖÖÖ nem. Egyenletes fehérre fújtam a kék teáskannát és a feliratot is. Most csak imádkozhatom, hogy helyre tudjam hozni. De addig jól nézett ki.
Eltelt a hibám óta kb 2. hét, egyre hidegebb lett, esedékessé vált a teaivás. Addig darabokban sajnáltam, de 2 napja, este elkezdtem csiszolgatni és láss csodát, kibírta a tojás héja! Rámentem kicsi őzike barnával és végre összeszerelhettem.
Tegnap átadtam és nagyon örültek neki és előbb mondtak a mozaik anyagára kígyóbőrt, bibircsókát, kukoricacsuhét mint tojáshéját. De jó volt "Találd ki"-t játszani.
