Por helyett igazi ízt: mézes, mustáros csirkét!

Ez a fogás úgy szivárgott be a köztudatba, hogy ez egy ragout, amit a jó porleveses cég kínálgatott befőttes üvegből, vagy a kisebb halak az ételízesítő porok óceánjában ilyen névvel kínálnak mai napig fűszersókat.
Ne dőljünk be nekik, a mexikói chillis babnál már kifejtettem miért: épp azt az adalékot vetetik meg granulátum formájában, ami az igazi ízek által adott.
Hétfő este kicsit hosszúra nyúlt a barátnős, jóleső beszélgetős kávé, olyannyira, hogy este értem haza munka után. Közben hazaszóltam a ház urának, hogy ugyan vegye már ki a fagyasztóból az egyik csirke combos tálcát. Régóta terveztük, hogy ez a fogás, amihez el tudjuk lőni a felelőtlenül megvásárolt kicsit édeskés mustárt.
Hazaértem, addigra nagyjából felengedett a hús. Átmostam és tisztítottam, közben átmesélgettük a napi eseményeket, végül egy villával bekevertem a csoda sarat (mert eszembe jutott a "foccsos" tál a kerámia műhelyből), a sütőedény aljába.
Beletettem 3 evk mustárt, 2 evk mézet és 2 tk sót.
Beleforgattam a csirkét, hosszában bevágásokat ejtettem, hogy a keverék oda is beszivárogjon és ízt adjon.
Öntöttem alá 1 dl vizet és alufóliával fedtem be. 45 perc kell neki, hogy átpuhuljon, párolódjon a saját gőzében, közepes lángú sütőben. Utána fordítsuk meg a húsokat, lefedve tegyük vissza 15 percre.
Ez után takarjuk ki, forgassuk úgy, hogy a bőre essen felfele és pirítsuk kb. 40 percig. Gyönyörű színt ad neki a rásülő méz.
Készíthetünk hozzá salátát, zöldséges rizst köretnek. De csak pőrén, kenyérrel szaftot tunkolva is egy élmény. Bevallom, elfogyott másnapra a köret, így a húst magában fényképeztem.