Amire kamerát emeltem, Mihály napi vásár 2013 ősz
Tudom, sekélyes, egyoldalú, hogy ebből a nagy eseményből ennyit láttam meg. Mindenesetre az indián nyár megsegítette a Debrecenbe látogatókat, nem esernyőtenger fogadott. Ilyenkor egy rituálisan elfogyasztott lángos után kezdünk csak neki a lassú, zombiszerű araszolásnak, aminek oka rendszerint egy húzókocsis nyugdíjas, vagy egy épp egy kisgyermek. A tömeg így szűri ki a problémák előfordulásának esélyét, minek sietni? Hétvége van, lángos és fokhagyma illata terjeng, sütik a lacipecsenyét, pörkölik a fahéjas mandulát. Ha valaki nem tiszteli meg a városi közös asztal talponállóját valahol a vásárban, ott vannak a ruhás standok. Nem kultiválom, pedig olyan boldog lennék, ha látnék valami olyat, amiben "benne van az anyag" azt mondanám, üsse kavics, ha többe kerül, kiadom rá, még egy darabig nem vehetek ilyet...De, sajnos minden kínaiban árulják. Találtam magamnak vásárfiát, szőrmemamuszt, olyat, amilyen a jeti csajának van, ha nem is egy havasi ember asszonyának aljas módon lenyesett csonkja, barik adták érte nyári frizurájukat,hogy most az én talpam melegítse.
Amint a képeken is látszik, inkább a kézművesek által elfoglalt utcákat látogattuk, ott találkoztunk a whiskey-s rabló néven ismert keramikussal. Bebizonyította mindenkinek, hogy biza a sitten nem csak kártyázott és tetováltatott, hanem kitanult egy szakmát, mesterséget, amiről csillogó szemmel beszélhet. Ez a siker, azonkívül bizonyítja, hogy a művészet többek között nem csak pokoljárás, hanem gyógyír és terápia. Jó volt ezt látni, amellett, hogy a munkái jó színvonalat ütöttek meg. Kicsit színes, kicsit díszes, de akinek tetszik ez, nem találhatja hibáját.
Egy barátnőm nemrég volt esküvőjére kerestem valami kis figyelmességet, de szomorúan süllyesztettem vissza a bugyellárist a zsebembe, nem hoztam annyi pénzt, amennyit jó szívvel elköltenék egy darabra, ugyanis nincs köszönőviszonyban a realitással az árszínvonal.
P. mondta meg a végszót erre az egész jelenségre: elviselném ha csak 100℅ os haszonnal akarnának dolgozni, de ez így pofátlanul mohó. Ő egy ringlispír élményt választott vásárfiának, azt üzeni a szabad világnak: Király volt!
Ezek az emberek az ilyen alkalmakkor szedik fel egy egész év fizetését, nekik ennyi a haszon és kusti, onnan már csakis kiadás, Viktor stadion projektjének "önkéntes" felajánlása, anyagköltség stb. Nehéz , csakis az marad a tengerben, aki elég nagy, vagy elég fifikás halacska. Remélem, egyre többen lesznek, hogy a kézműves termékek ne kuriózumok, hanem szükségletek legyenek, ami kell egy tartalmas hétköznaphoz, mint a csuda sajt, a a kézzel korongozott bögre, vagy néhány csodálatos kerámia virág az igaziak téli nagykövetének.
