Fekete leves, a kávéfőzés története
Kapcsolatom a fenti kiállítással, egészen 2008 nyaráig nyúlik vissza, mikor is először hallgathattam a Kossuth rádióban egy egy órás összefoglalót a magyar kávékultúra hanganyagából. Ezt a kiállítást népszerűsítették. Valahol ez az oldal, Capucine kávéháza is annak az egy órának köszönhető, amikor rájöttem arra, milyen gazdag, kozmopolita, csodálatos, szövevényes ez a mi kis magyar kávétörténetünk. Büszkeség töltött el, elkezdtem érdeklődni.
Következő félévben, a szegedi egyetem által adományozott tankönyv kiegészítő utalványt elköltöttem Saly Noémi könyvére, ami egy részletes tanulmánykötet volt a budapesti kávéházak történetéről, azóta is keresem az irodalmat a témához.
De annyi eltelt év után most tudtuk megtekinteni az ősforrásként megjelölt kiállítást.
Akkora élmény volt, amíg Debrecenben táborozik, biztosan elmegyek annyiszor, hogy a teremőrök úgy ismerjenek mint a rosszpénzt.
Nem mondom el ugyanazt, amit el is lehet róla olvasni, összességében egy annyira szépen megszerkesztett kiállítást láthattunk, ami kijár ennek a szenvedélynek. Nem, egyáltalán nem a napi rutin része, hanem olyan szép 10 perc, amivel motiválhatod magad arra, hogy elmosogass, felporszívózz...nekem legalábbis. Viszont olyan feliratot is láttam már, hogy: "Kávé, idd, ez az utolsó olcsó drog."
Imádott Molnár Ferenc emlékezett meg egy rövid bohózattal arról, hogy milyen lehetett az első tejeskávé prózai és igaz elmondása, érdemes meghallgatni.: itt.
Számomra amellett, hogy igazán szép állapotban lévő több száz éves szerkezeteket láthattunk, én inkább a design oldaláról néztem a kávéfőzőket. Úgy tekintek sikerültebb, vagy épp otromba darabjaikat mint kicsi, tömeggyárásra készült szobrokat, amik képesek minőségibb, gyönyörködőbb hétköznapokat biztosítani. A 20 század a kedvencem, a tömeg igényeit végiggondoló koncepció szerint való tervezés.
Egy aranyozott, diadalmas art-deco espresso gép a műremek állandó simogatásra késztetne, feltéve ha hozzányúlhatnánk egy kiállított tárgyhoz. Másnál azt mondod mint egy kisállatos képre: Aaaww, de kedves! Például egy szocialista érából származó tábori kávégép, kis ibrikekkel és pirulának beillő cukoradagolóval, mindez egy csinos kis dobozban.
Néhány kép:
Következő félévben, a szegedi egyetem által adományozott tankönyv kiegészítő utalványt elköltöttem Saly Noémi könyvére, ami egy részletes tanulmánykötet volt a budapesti kávéházak történetéről, azóta is keresem az irodalmat a témához.
De annyi eltelt év után most tudtuk megtekinteni az ősforrásként megjelölt kiállítást.
Akkora élmény volt, amíg Debrecenben táborozik, biztosan elmegyek annyiszor, hogy a teremőrök úgy ismerjenek mint a rosszpénzt.
Nem mondom el ugyanazt, amit el is lehet róla olvasni, összességében egy annyira szépen megszerkesztett kiállítást láthattunk, ami kijár ennek a szenvedélynek. Nem, egyáltalán nem a napi rutin része, hanem olyan szép 10 perc, amivel motiválhatod magad arra, hogy elmosogass, felporszívózz...nekem legalábbis. Viszont olyan feliratot is láttam már, hogy: "Kávé, idd, ez az utolsó olcsó drog."
 |
| Látjátok, Ő is tiszteli azt a kis időt a reggelben. |
Imádott Molnár Ferenc emlékezett meg egy rövid bohózattal arról, hogy milyen lehetett az első tejeskávé prózai és igaz elmondása, érdemes meghallgatni.: itt.
Számomra amellett, hogy igazán szép állapotban lévő több száz éves szerkezeteket láthattunk, én inkább a design oldaláról néztem a kávéfőzőket. Úgy tekintek sikerültebb, vagy épp otromba darabjaikat mint kicsi, tömeggyárásra készült szobrokat, amik képesek minőségibb, gyönyörködőbb hétköznapokat biztosítani. A 20 század a kedvencem, a tömeg igényeit végiggondoló koncepció szerint való tervezés.
Egy aranyozott, diadalmas art-deco espresso gép a műremek állandó simogatásra késztetne, feltéve ha hozzányúlhatnánk egy kiállított tárgyhoz. Másnál azt mondod mint egy kisállatos képre: Aaaww, de kedves! Például egy szocialista érából származó tábori kávégép, kis ibrikekkel és pirulának beillő cukoradagolóval, mindez egy csinos kis dobozban.
Néhány kép:
 |
| Kotyogó történelem |
 |
| Igazi, diadalmas, harsogó szörnyeteg a XX. század elejéről |
 |
| Az első krémkávé masina és kezelője |
