Disney, te tetted EZT!
Is, mondhatnám. Hosszú, dörgedelmes beszédben húzhatnám le azt a máig ívelő hatást, amit a felfújt, befésült, tökéletes hajú mesehősnők tettek az azóta felnőtt 2-3 nemzedékkel. Nádszál derekuk a csillogó ruhában várja a herceget és bizony nagyon zabos, ha szegény hús-vér férfi nem tölti ki eléjük udvariasságból az itókát.
A Disney az a Barbi álom, ami minden tévével rendelkező háztartásba eljutott, ahol gyermek volt.
Nem tudom emlékeztek e? Vasárnap 16:00 óra mond valamit a mostani huszonéveseknek? Bezony, mesedélután, amit még megtoldottunk néhány műsoros kazettával, amin ilyen házakat lehetett látni.
A rajzolók kivettek minden szép elemet az európai építészet történtéből, kicsit tupíroztak rajta, élénkebb színekre festették, ceruzájukat nem emelték el a papírtól, hanem végigkanyarintották az ívet. Gyermekként végigszaladtál volna kék kis madaraktól és nyusziktól követve a köralakú lépkedőkön, hogy beléphess ezekbe a házakba.
De amikor ezeket a formákat meglátod olyan megvalósult projecteknél, amiben más családok élik a "hétköznapi" (japán turisták V-t mutató hordái és óvodáscsoportok házat nyalogató reakciója a mézeskalács házra) életüket, nem tudsz másra gondolni, csak az ott lakó, felnőtt korukra borítékolhatóan a minimál elkötelezett híveivé váló gyermekekre és álmaikat élő gyerek-szüleikre.
Suttogod magadban, mint a horror filmek félős, elsőnek meghaló áldozatai: "Gravitáció, te vagy az?" Pedig tudhatod, hogy az élénk színek alatt komoly munkával és csúnya szerkezettel érik el a nagyvonalú kihajlásokat. Pont annyira igaz mint Ariel vagy Jázmin hercegnő haja.
A Disney az a Barbi álom, ami minden tévével rendelkező háztartásba eljutott, ahol gyermek volt.
Nem tudom emlékeztek e? Vasárnap 16:00 óra mond valamit a mostani huszonéveseknek? Bezony, mesedélután, amit még megtoldottunk néhány műsoros kazettával, amin ilyen házakat lehetett látni.
A rajzolók kivettek minden szép elemet az európai építészet történtéből, kicsit tupíroztak rajta, élénkebb színekre festették, ceruzájukat nem emelték el a papírtól, hanem végigkanyarintották az ívet. Gyermekként végigszaladtál volna kék kis madaraktól és nyusziktól követve a köralakú lépkedőkön, hogy beléphess ezekbe a házakba.
De amikor ezeket a formákat meglátod olyan megvalósult projecteknél, amiben más családok élik a "hétköznapi" (japán turisták V-t mutató hordái és óvodáscsoportok házat nyalogató reakciója a mézeskalács házra) életüket, nem tudsz másra gondolni, csak az ott lakó, felnőtt korukra borítékolhatóan a minimál elkötelezett híveivé váló gyermekekre és álmaikat élő gyerek-szüleikre.
Suttogod magadban, mint a horror filmek félős, elsőnek meghaló áldozatai: "Gravitáció, te vagy az?" Pedig tudhatod, hogy az élénk színek alatt komoly munkával és csúnya szerkezettel érik el a nagyvonalú kihajlásokat. Pont annyira igaz mint Ariel vagy Jázmin hercegnő haja.
 |
| Kakukktojás, szerintem ez inkább Adams family |
 |
| Na jóóó, be kell vallanom, ez még engem is megenyhített |
 |
