Egy jó és egy rossz hír

Tegnap műtötték a nagymamámat és nem szóltak róla semmit a szüleim, az operáció sikerült, most lábadozik, amint időm engedi, megyek hozzá. Ilyenkor dühös vagy a napi rutinodra, a szokatlanul önző mindennapokra, amik nem engednek neked egy óra szabadidőt. 
Az oka, hogy még mindig félelemben vagyok, egy haláleset, a családom egy közeli barátja, ugyanazon a napon. Ha egy ugyanolyan idős, sőt fiatalabb ember hal meg mint a szüleid, nem tudsz mit kezdeni a ténnyel. Rádöbbensz, hogy nem kell olyan borzasztó nagy merényletet elkövetni saját magad ellen, hogy idáig juss. Szeretném tudni, hogy mi végez egy látszólag egészséges emberrel, imádkozom érte, hogy ne önkeze legyen a bűnös és az döntött úgy, hogy kiszáll.
Nagyon szomorú vagyok, sajnálom a gyerekeit, akiket kislány koruk óta ismertünk, a testvéreit, a szüleit. Ha nekünk hirtelen dolog volt, akkor vajon ők mennyire megütközhettek rajta?
Nyugodj békében. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája