A párizsi bistrot illata felcsap
Valószínűleg egy szakácsguru valahol a szívéhez kap felháborodásában és veti rám a keresztet, de tegnap megint olyan napunk volt, aminek reggel 8-tól kezdve valahogy este nyolcig nem akart vége szakadni, közben csak kutyagoltam, telefon lógott a kezemből, nehogy elszalasszam a hívásokat, kórházban voltam, mostam, üzleteltem...így nem érdekel, hogy kopogósra fagyott húst kezdtem el serpenyőben pirítani.
Amúgy isteni finom illata kerekedett. DE felemelt újjal azt kell mondanom magamnak, ájjáj bizony a marha állagát még meg kell tanulnod eltalálni!
Kezdésnek jó, viszont Róma sem egy nap alatt épült.
Átnézve a tegnapi képeket, inkább néz ki véres hurkának, mint marha hátszínnek. Nem blamálom inkább magam pár borzasztó fotóval, nem szokásom rosszabbnak feltüntetni a helyzetet, mint amilyen valójában. De jön még kutyára kamion, lehet, hogy már jövő héten.
Pedig amikor megvettem, akkor úgy ültek egymás mellett mint 2 bíborvörös kis csiga. Egyszerűségükben gyönyörűek voltak, arra kívánkoztak, hogy sóval, kevés vajon hirtelen süssük meg őket.
Letakarva sültek át, nagyjából 10 percig és a feltekert csiga fokozatosan bomlott ki. Saját kifolyt leve volt az aljnövényzet dresszingje.
Addig is belsőépítészet iránti vonzódásom tárgyaként mutatnék néhány jól kivitelezett, "ohrizsinál" bisztró belsőt.
Amúgy isteni finom illata kerekedett. DE felemelt újjal azt kell mondanom magamnak, ájjáj bizony a marha állagát még meg kell tanulnod eltalálni!
Kezdésnek jó, viszont Róma sem egy nap alatt épült.
Átnézve a tegnapi képeket, inkább néz ki véres hurkának, mint marha hátszínnek. Nem blamálom inkább magam pár borzasztó fotóval, nem szokásom rosszabbnak feltüntetni a helyzetet, mint amilyen valójában. De jön még kutyára kamion, lehet, hogy már jövő héten.
Pedig amikor megvettem, akkor úgy ültek egymás mellett mint 2 bíborvörös kis csiga. Egyszerűségükben gyönyörűek voltak, arra kívánkoztak, hogy sóval, kevés vajon hirtelen süssük meg őket.
Letakarva sültek át, nagyjából 10 percig és a feltekert csiga fokozatosan bomlott ki. Saját kifolyt leve volt az aljnövényzet dresszingje.
Addig is belsőépítészet iránti vonzódásom tárgyaként mutatnék néhány jól kivitelezett, "ohrizsinál" bisztró belsőt.
Arról tájékoztat, hogy ezen a helyen üzemelt az első bistro, a táblát a 180.-ik évfordulón készítették. Kedves Párizsba szakadt rokonaim, szánjatok meg egy pontos fordítással! |
Egy italiano, a milánói dóm legpompázatosabb oldaláról. |