Már csak párat kell aludni az első tavaszi salátáig: Póréval töltött sültcsirke, puliszkával
Reggeli sétám során nézem az emberek arcát, hosszú a tél és a karácsony narancsillatú romantikáját már elfújta a szeles, havas január. Visszahallom, hogy mindenki úgy megy dolgozni, hogy elege van a szürkeségből és még azzal is összevitatkozik, akivel máskülönben nincs baja. Vergődünk, várjuk az első napos, friss illatú reggeleket. Minden porcikám követeli azt, hogy friss zöldséget ehessen, olyat ami után nem lesz bűntudatom, hogy hosszabb utat tett meg a tányéromig, mint amennyire én valaha elhagytam a szülővárosom. De Henry Ford mondása visszafog: Ne panaszkodj, ne magyarázkodj, egyiknek sincs értelme. Így az első roppanó salátákig megvárjuk a húsvétot. Addig beérem azzal a növénnyel, ami akkor is harsogja haragos zöld színét, amikor a hóból kandikál ki, elrejtve termését. Szent Hildegárd óva intett a fogyasztásától, de ahogy a franciák, én is csak huncutul beledobom a kosaramba és jót eszünk belőle. Ez a póréhagyma, annak is a téli fajtája, ami túléli a fagyokat.