Foghíjtelken is szép az élet
Debrecenben még nem találtam olyan környéket, amely esetében találkozott volna az ízlés és a pénztárca közötti összekötő kapocs.
Vagyis egy kivétel volt, ahol el tudtam volna képzelni, hogy gyümölcsöt szüretelek, - működő kert volt, nagy gondot viselt rá a gazdája - lekvárt főzök be egy csendes utcában, közben a háttérből laposakat pislog az előző írásomban felvázolt macska-bálna.
Már a veteményes ágyásait méregettük, de az építési hatóság olyan kritériumokkal jött, mindenféle lakhatási megoldással szemben, hogy le kellett tennünk a helyről, vagy kaphatunk egy olyan házat, ahova sohasem süt be a nap.
Úgy siratjuk azt a lehetőséget azóta is, mint egy régi plátói szerelmet.
De mindig marad motivációm, ha ilyen példába nyúlok.
Nemrég találkoztam egy ház építésének történetével, szerintem mikor belekezdtek, bennük még ennyi reménység sem volt, mint ami nekünk megmaradt.
Ugyanis ami az ő esetükben adott volt: egy foghíjtelken (mennyire találó kifejezés) lévő régi kis házikó, kihívásra ingerlő szélességgel, ami tényleg foghíjnak való: 2,3 méter.
Fényfaktor: még egy babhajtásnak sem elegendő, nemhogy 2 egészséges fiatal embernek.
Ahogy a mondás szól: szegény ember vízzel főz, ez van, akkor ebből hozzák ki a legtöbbet. Jelentem, sikerült nekik.
Meghagyták az eredeti homlokzatot és hosszanti irányban hátratolták a belső területet. A leghatásosabb újítás a tető tökéletesen megszerkesztett szöge volt, ami alapján újra gondolhatták a belső terek napos óráit. Anglia esetében inkább beszéljünk csak világos órákról.
Annyira érdekes, a metszeten látszik, hogy szinte egy "fény kürtőt" vágtak a lépcső felé (02), így akadályozták meg az alsó szint sötét foltját. Azt nézegettem, hogy elérték azt, hogy nem találunk sötét lyukat ebben a kis házban, pedig ilyen paraméterekkel elnéznénk neki, ja de mégis, egy darab fürdőszoba. Kibírjuk.
A nagyon okos kivitelezés, hagyományos anyagokat figyelembe vevő gondolkodás összekapcsolódik a világos terekkel és a végeredmény egy olyan "keskeny ház" amit nem érzünk annak.
3 szintet alakítottak ki, úgy játszva a természetes megvilágítással, hogy öröm nézni.
Ahogy említettem a régi alapanyagok bukkannak fel, meghagyták a régi téglafal gyönyörű színeit és a textúráját. E mellé nem is kell más, csak egy fehér fal, ami kiegészítheti. A külső felületen palakövet használtak, egyszerű, tradicionális megoldás, főleg kiemeli a nyers fa színét az ablakkereteknek. A fürdőszobák (!!) csempéi is a klasszikus keramika színeit használják
Az már csak hab a tortán, hogy egy kis kertjük is maradt, sőt, egy sufni is ott terpeszkedik az udvar végében.
Források: A tervezőiroda honlapja: http://www.alma-nac.com/projects/houses/slim-house
dezeen.com
Már a veteményes ágyásait méregettük, de az építési hatóság olyan kritériumokkal jött, mindenféle lakhatási megoldással szemben, hogy le kellett tennünk a helyről, vagy kaphatunk egy olyan házat, ahova sohasem süt be a nap.
Úgy siratjuk azt a lehetőséget azóta is, mint egy régi plátói szerelmet.
De mindig marad motivációm, ha ilyen példába nyúlok.
Nemrég találkoztam egy ház építésének történetével, szerintem mikor belekezdtek, bennük még ennyi reménység sem volt, mint ami nekünk megmaradt.
Ugyanis ami az ő esetükben adott volt: egy foghíjtelken (mennyire találó kifejezés) lévő régi kis házikó, kihívásra ingerlő szélességgel, ami tényleg foghíjnak való: 2,3 méter.
Fényfaktor: még egy babhajtásnak sem elegendő, nemhogy 2 egészséges fiatal embernek.
Ahogy a mondás szól: szegény ember vízzel főz, ez van, akkor ebből hozzák ki a legtöbbet. Jelentem, sikerült nekik.
Meghagyták az eredeti homlokzatot és hosszanti irányban hátratolták a belső területet. A leghatásosabb újítás a tető tökéletesen megszerkesztett szöge volt, ami alapján újra gondolhatták a belső terek napos óráit. Anglia esetében inkább beszéljünk csak világos órákról.
Annyira érdekes, a metszeten látszik, hogy szinte egy "fény kürtőt" vágtak a lépcső felé (02), így akadályozták meg az alsó szint sötét foltját. Azt nézegettem, hogy elérték azt, hogy nem találunk sötét lyukat ebben a kis házban, pedig ilyen paraméterekkel elnéznénk neki, ja de mégis, egy darab fürdőszoba. Kibírjuk.
A nagyon okos kivitelezés, hagyományos anyagokat figyelembe vevő gondolkodás összekapcsolódik a világos terekkel és a végeredmény egy olyan "keskeny ház" amit nem érzünk annak.
3 szintet alakítottak ki, úgy játszva a természetes megvilágítással, hogy öröm nézni.
Ahogy említettem a régi alapanyagok bukkannak fel, meghagyták a régi téglafal gyönyörű színeit és a textúráját. E mellé nem is kell más, csak egy fehér fal, ami kiegészítheti. A külső felületen palakövet használtak, egyszerű, tradicionális megoldás, főleg kiemeli a nyers fa színét az ablakkereteknek. A fürdőszobák (!!) csempéi is a klasszikus keramika színeit használják
Az már csak hab a tortán, hogy egy kis kertjük is maradt, sőt, egy sufni is ott terpeszkedik az udvar végében.
Források: A tervezőiroda honlapja: http://www.alma-nac.com/projects/houses/slim-house
dezeen.com
 |
| Egyszer zöld az ajtó...fent a tetején dolgozószoba |
 |
| van mikor piros az ajtó |
 |
| a dolgozószoba |
