Én vagyok a szolgáltatók mumusa
Egyszer azt hallottam valahol, hogy örömöd duplájára nő, bánatod felére csökken, ha megosztod valakivel.
Sajnos még az üzleti életben is tetten érhető a "kövér teenager érzékenysége". Kifejtem: észrevettem a saját magam által átélt (önbizalom hiányos) párhuzamot a gazdasági élet szereplőin, sőt a médiában tett kijelentések mögött is.
Sok időbe telt, hogy kívülről tudjam ezt nézni, még most is van híja.
Úgy mint:
- a probléma felvetésének, személyes támadásként való megélése.
- tagadás
- érzelmi kirohanás.
Ma belegabalyodtam egy rossz helyzetbe. Nem akartam sohasem az az ember lenni, aki semmibe veszi a másik érzéseit és szemét módon a praktikumra hivatkozik, hogy döntését elfedje. Ezt még igyekszem betartani az üzletfeleinkkel is.
Igyekszem, ma nem ment.
Sajnos ma egy hülye p#&saként lettem elkönyvelve egy volt beszállítóm szemében, mert elmondtam neki, hogy a betelt a pohár a bakizások miatt és a szabad piac lehetősét igénybe véve más szolgáltató után néztem. Egyszer elmegy, hogy rossz dolgot kapok, telefonálok kicserélik...másodjára már nehezebb volt jó pofát vágni hozzá, hogy másról kaptam számlát, jelentettem, kicserélték. Harmadjára mikor eldugva silányabb cikket kapok a többi között, azt mondtam elég.
De így is én vagyok a gonosz, hogy nem mondtam, csak sunyi módon váltottam. Kérdem én, hányszor, kell találnom valami "meglepetést", amit javítani és utánajárni kell, hogy ildomos legyen váltanom?
Még mindig kövér teenager vagyok, rosszul esik, hogy meg kellett "bántanom" az igazsággal és rossz napot okoztam azzal, hogy rossz a munkája, pedig az agyam és a tapasztalatok szerint én jártam pórul.
Tanárnak is azért voltam csapnivaló, mert nem tudtam elkülöníteni magamtól (értsd a kövér teenager-től) a katedrámat és a szakterületemet ért támadásokat. Persze, utólag okosabb az ember.
Kitudja lehet népszerűbb az olyan, aki inkább kreál egy hazugságot, mint hogy felkeltse az igazsággal a cég fájó hiányosságainak kérdését. Ha igen, akkor jól elbaltáztam ezt a mait.
Sajnos még az üzleti életben is tetten érhető a "kövér teenager érzékenysége". Kifejtem: észrevettem a saját magam által átélt (önbizalom hiányos) párhuzamot a gazdasági élet szereplőin, sőt a médiában tett kijelentések mögött is.
Sok időbe telt, hogy kívülről tudjam ezt nézni, még most is van híja.
Úgy mint:
- a probléma felvetésének, személyes támadásként való megélése.
- tagadás
- érzelmi kirohanás.
Ma belegabalyodtam egy rossz helyzetbe. Nem akartam sohasem az az ember lenni, aki semmibe veszi a másik érzéseit és szemét módon a praktikumra hivatkozik, hogy döntését elfedje. Ezt még igyekszem betartani az üzletfeleinkkel is.
Igyekszem, ma nem ment.
Sajnos ma egy hülye p#&saként lettem elkönyvelve egy volt beszállítóm szemében, mert elmondtam neki, hogy a betelt a pohár a bakizások miatt és a szabad piac lehetősét igénybe véve más szolgáltató után néztem. Egyszer elmegy, hogy rossz dolgot kapok, telefonálok kicserélik...másodjára már nehezebb volt jó pofát vágni hozzá, hogy másról kaptam számlát, jelentettem, kicserélték. Harmadjára mikor eldugva silányabb cikket kapok a többi között, azt mondtam elég.
De így is én vagyok a gonosz, hogy nem mondtam, csak sunyi módon váltottam. Kérdem én, hányszor, kell találnom valami "meglepetést", amit javítani és utánajárni kell, hogy ildomos legyen váltanom?
Még mindig kövér teenager vagyok, rosszul esik, hogy meg kellett "bántanom" az igazsággal és rossz napot okoztam azzal, hogy rossz a munkája, pedig az agyam és a tapasztalatok szerint én jártam pórul.
Tanárnak is azért voltam csapnivaló, mert nem tudtam elkülöníteni magamtól (értsd a kövér teenager-től) a katedrámat és a szakterületemet ért támadásokat. Persze, utólag okosabb az ember.
Kitudja lehet népszerűbb az olyan, aki inkább kreál egy hazugságot, mint hogy felkeltse az igazsággal a cég fájó hiányosságainak kérdését. Ha igen, akkor jól elbaltáztam ezt a mait.
