"Nyakamban a szoknyám" nap
Mi vagyok én Cyrano? Saját magam ha kell kinevetem, csak más ne tegye ezt velem.
Ez a "bad hair day" egy nőkre vonatkoztatható mutációja. Kedves, gyanútlan barátosném, aki optimistán vásárol: Ne, ismétlem: NE vegyél olyan ruhadarabot, amire azt mondod, hogy "ha fogynék 1-2-tamtaram kilót, akkor tökéletesen állna rajtam. De addig legyen ez A motivációs ruhám".
Ezt minimum 2 okból tehetjük:
1. Tényleg életmód változtatást akarunk eszközölni, egy párhuzamos világban akarunk élni, ahol a szénhidrátra és a szép sárga kacsazsírra vetjük a keresztet és ég fele meredünk: "ments meg uram a kísértéstől", nehogy elkapjon és behálózzon ez az ördögi hatalom!
Ellenben a Schobert család egyik szülőjének kazettájával tudjuk csak elképzelni a mindennapi rutinunkat, úgy hogy update 1-es túró rudi lóg ki a szánkból.
2. Nem akarjuk magunknak bevallani, kapálózunk az ellen, hogy most már csak az egy mérettel nagyobb cuccok között kell keresgélnünk.
Mondanom sem kell, minden szezonban akad 1 motivációs darab. De gyönyörűen tartom a 20 éves koromban kialakult centiket, amik az évek alatt nem változtak, csupán átcsoportosultak. Igaz, nem fakadok a kínzástól sírva, ha elém raknak egy fokhagymás oldalast.
De vessek magamra, mit számítok én, mint magánvásárló a nagy Kínai Népköztársaság által készített konfekciónak? Kína, mert minden ott készül, ahol már árulják a felnőtt pelenkát, mert a gyári munkások időt és termelést vesztenek a pisiszünettel. Pontosan, ezért tudnak leakciózni mindent, ezért kaphattam meg 1 Mátyás Királyért egy farmer "szerű" szoknyát.
Mintha szívatna ez a nap. Elindultam reggel egy stóc könyvvel, hogy visszaviszem a könyvtárba, kiderült, hogy zárva. 2 hete még vígan lerendeztem. Sebaj, majd elviszem melóba, belenézek mégegyszer! mondta bennem a Buzgómúcsing Á.
De mire 3 km-rel arrébb lepakolhattam, már nagyon szídtam a pakkot, az ebédem súlyát, a magassarkút, de legfőképp a szoknyám.
Ugyanis ami pucér lábbal gyönyörűen a helyén marad, mert ugyebár van kontakt a bőröd és az anyag kötött, az harisnyával már nem olyan. Na jó az is benne van, hogy pöccre jó rád a ruha, de hogy egy szikra is megmaradjon a böcsületemből, a méret volt a legkisebb problémám.
Így belekerültem egy csapdába: minden lépésnél éreztem, hogy a szoknya-konda kúszik fel a derekamra és biza nem akaródzik neki visszacsúszni. Tele minden kezem, ha igazítok magamon, minden borul.
Így hát maradt az imádkozás, hogy csak én érezzem ezt olyan kellemetlennek, ja és hogy az ex 300 diákomból ne egyen egyet sem oda a fene a hátam mögé, hogy utána rakja fel a fácséra a fogását.
De még csak délelőtt van, szokatlanul sok helyre kell elmennem, mintha magamnak akartam volna rúgni egy öngólt.
Ha nem lennének ilyen rossz szoknya napok, akkor nem tudnánk értékelni a jó szoknya napokat, amikor csak Justin Timberlaket hallgatsz (igen, szeretem, ahogy Éros Ramazottit ), csak süt a nap, nevetségesen boldog vagy, jó kávét iszol és egyszerűen jóóóó.
Ez egy burkolt kérés, teljesítése még a héten, ha kérhetem!
Ez a "bad hair day" egy nőkre vonatkoztatható mutációja. Kedves, gyanútlan barátosném, aki optimistán vásárol: Ne, ismétlem: NE vegyél olyan ruhadarabot, amire azt mondod, hogy "ha fogynék 1-2-tamtaram kilót, akkor tökéletesen állna rajtam. De addig legyen ez A motivációs ruhám".
Ezt minimum 2 okból tehetjük:
1. Tényleg életmód változtatást akarunk eszközölni, egy párhuzamos világban akarunk élni, ahol a szénhidrátra és a szép sárga kacsazsírra vetjük a keresztet és ég fele meredünk: "ments meg uram a kísértéstől", nehogy elkapjon és behálózzon ez az ördögi hatalom!
Ellenben a Schobert család egyik szülőjének kazettájával tudjuk csak elképzelni a mindennapi rutinunkat, úgy hogy update 1-es túró rudi lóg ki a szánkból.
2. Nem akarjuk magunknak bevallani, kapálózunk az ellen, hogy most már csak az egy mérettel nagyobb cuccok között kell keresgélnünk.
Mondanom sem kell, minden szezonban akad 1 motivációs darab. De gyönyörűen tartom a 20 éves koromban kialakult centiket, amik az évek alatt nem változtak, csupán átcsoportosultak. Igaz, nem fakadok a kínzástól sírva, ha elém raknak egy fokhagymás oldalast.
De vessek magamra, mit számítok én, mint magánvásárló a nagy Kínai Népköztársaság által készített konfekciónak? Kína, mert minden ott készül, ahol már árulják a felnőtt pelenkát, mert a gyári munkások időt és termelést vesztenek a pisiszünettel. Pontosan, ezért tudnak leakciózni mindent, ezért kaphattam meg 1 Mátyás Királyért egy farmer "szerű" szoknyát.
Mintha szívatna ez a nap. Elindultam reggel egy stóc könyvvel, hogy visszaviszem a könyvtárba, kiderült, hogy zárva. 2 hete még vígan lerendeztem. Sebaj, majd elviszem melóba, belenézek mégegyszer! mondta bennem a Buzgómúcsing Á.
De mire 3 km-rel arrébb lepakolhattam, már nagyon szídtam a pakkot, az ebédem súlyát, a magassarkút, de legfőképp a szoknyám.
Ugyanis ami pucér lábbal gyönyörűen a helyén marad, mert ugyebár van kontakt a bőröd és az anyag kötött, az harisnyával már nem olyan. Na jó az is benne van, hogy pöccre jó rád a ruha, de hogy egy szikra is megmaradjon a böcsületemből, a méret volt a legkisebb problémám.
Így belekerültem egy csapdába: minden lépésnél éreztem, hogy a szoknya-konda kúszik fel a derekamra és biza nem akaródzik neki visszacsúszni. Tele minden kezem, ha igazítok magamon, minden borul.
Így hát maradt az imádkozás, hogy csak én érezzem ezt olyan kellemetlennek, ja és hogy az ex 300 diákomból ne egyen egyet sem oda a fene a hátam mögé, hogy utána rakja fel a fácséra a fogását.
De még csak délelőtt van, szokatlanul sok helyre kell elmennem, mintha magamnak akartam volna rúgni egy öngólt.
Ha nem lennének ilyen rossz szoknya napok, akkor nem tudnánk értékelni a jó szoknya napokat, amikor csak Justin Timberlaket hallgatsz (igen, szeretem, ahogy Éros Ramazottit ), csak süt a nap, nevetségesen boldog vagy, jó kávét iszol és egyszerűen jóóóó.
Ez egy burkolt kérés, teljesítése még a héten, ha kérhetem!
 |
| http://www.amygigglesdesigns.com/2013/04/craft-room-artwork.html |
