Bosszankodás, majd kiegyezés az univerzum szabályaival
Olyan misztikusan hangzik, pedig csak visszakaptam az azonos helyzetet mindkét fél oldaláról rapid sebességgel...egy órán belül.
Eleinte sértett vagy, hogy veled hogy csinálhatnak ilyet, hiszen te csak egy fizető vásárló vagy, aki próbálja elintézni, szerencsétlenségére a megadott munkahelyen, üzletben a rá bízott szívességet. De sajnos beleütközik a reggeli kakaóját/cigijét/ kávéját még nem elfogyasztott, morgós eladókba, akik nem látják be, hogy akkor náluk sem lesz leépítés, ha visszatérő vásárlókat képeznek, emberséges és udvarias bánásmóddal.
Fejhangon utasítgatják a csak az ő üzletükben érvényes rendre a járatlan vásárlót, aki még maga sem tudja miért köszöni meg, amikor ledorongolják.
De a vásárló fellázad, azt mondja 10 perc várakozás után, hogy: tudjátok kinek a pénzéből fogtok Ti fizetést kapni, biztos nem én leszek az a balek! Ott hagyja a kiválasztott festékeket, amit festészeti életének új szakaszának nyitó akkordjaként akart vásárolni és elintézi máshol a kötelező feladatát.
Mikor úgy érzed, hogy elégtételt vettél és kiviharzottál a boltból, kisüt a nap. Az enyhén csípős reggel eszedbe juttatja az őszi falevelek színeit és azt a boldogságos tényt, hogy egy iskolába sem kell betérned, sem tanulni, sem tanítani.
DE beérsz a munkahelyedre és onnantól te vagy a fél, akinek munkáját pellengérre állítja a piacgazdaság. Neked kell a legjobbat nyújtani. Ezen a tényen egy 2 órával későbbre bejelentkezett ügyfél megjelenése és zargatása sem változtat, aki szintén csak el akarja intézni a kötelező dolgokat.
Ilyenkor elkezdesz kapkodni, a máskor gördülékeny dolgok, amik átlagban 2 percet vesznek igénybe, úgy nyúlnak, mint pizzán a sajt.
Közben az ügyfél már szinte beleül a nyakadba, mint egy 3 éves kérdezgeti: "Mikor lesz már kész?"
Én nem jártam kiskacsa módjára senki sarkában, mikor én voltam a vásárló, elnézést kértem olyan dolog miatt, ami senki hibája sem volt.
Egyszerűen meg kell tanulni, hogy minden választás kérdése, ha érdekel, ha nem. Ha érdekel a másik ember és adsz neki figyelmet, őt is érdekelni fogja, hogy te sem vagy a legjobb formádban, aszerint odafigyel rád. Nem tudja mi okból, de szerintem nem is kell pontosan tudni, csak adni és fogadni. Ellenben, ha mindig a saját dolgunkat erőltetjük, az nem szül mást, csak további önző interakciókat. Elég önös, egoista világot akar sugallni a média, nem muszáj hinnünk is neki.
ui: csak megjegyzem, akármilyen szuper festéket veszel, nincs értelme, ha nem akarsz festeni. Delacroix szerint megy az utca sarával is, ha van mondanivalód.
Eleinte sértett vagy, hogy veled hogy csinálhatnak ilyet, hiszen te csak egy fizető vásárló vagy, aki próbálja elintézni, szerencsétlenségére a megadott munkahelyen, üzletben a rá bízott szívességet. De sajnos beleütközik a reggeli kakaóját/cigijét/ kávéját még nem elfogyasztott, morgós eladókba, akik nem látják be, hogy akkor náluk sem lesz leépítés, ha visszatérő vásárlókat képeznek, emberséges és udvarias bánásmóddal.
Fejhangon utasítgatják a csak az ő üzletükben érvényes rendre a járatlan vásárlót, aki még maga sem tudja miért köszöni meg, amikor ledorongolják.
De a vásárló fellázad, azt mondja 10 perc várakozás után, hogy: tudjátok kinek a pénzéből fogtok Ti fizetést kapni, biztos nem én leszek az a balek! Ott hagyja a kiválasztott festékeket, amit festészeti életének új szakaszának nyitó akkordjaként akart vásárolni és elintézi máshol a kötelező feladatát.
Mikor úgy érzed, hogy elégtételt vettél és kiviharzottál a boltból, kisüt a nap. Az enyhén csípős reggel eszedbe juttatja az őszi falevelek színeit és azt a boldogságos tényt, hogy egy iskolába sem kell betérned, sem tanulni, sem tanítani.
DE beérsz a munkahelyedre és onnantól te vagy a fél, akinek munkáját pellengérre állítja a piacgazdaság. Neked kell a legjobbat nyújtani. Ezen a tényen egy 2 órával későbbre bejelentkezett ügyfél megjelenése és zargatása sem változtat, aki szintén csak el akarja intézni a kötelező dolgokat.
Ilyenkor elkezdesz kapkodni, a máskor gördülékeny dolgok, amik átlagban 2 percet vesznek igénybe, úgy nyúlnak, mint pizzán a sajt.
 |
| Minden önzőséget felülír egy állat egyszerű odaadása. Innen: kutyabaratok.com |
Én nem jártam kiskacsa módjára senki sarkában, mikor én voltam a vásárló, elnézést kértem olyan dolog miatt, ami senki hibája sem volt.
Egyszerűen meg kell tanulni, hogy minden választás kérdése, ha érdekel, ha nem. Ha érdekel a másik ember és adsz neki figyelmet, őt is érdekelni fogja, hogy te sem vagy a legjobb formádban, aszerint odafigyel rád. Nem tudja mi okból, de szerintem nem is kell pontosan tudni, csak adni és fogadni. Ellenben, ha mindig a saját dolgunkat erőltetjük, az nem szül mást, csak további önző interakciókat. Elég önös, egoista világot akar sugallni a média, nem muszáj hinnünk is neki.
ui: csak megjegyzem, akármilyen szuper festéket veszel, nincs értelme, ha nem akarsz festeni. Delacroix szerint megy az utca sarával is, ha van mondanivalód.
