Debreczen, sz. kir. város egy Kürtös utczai vityillója
A 2005 és 2006-ban a Medgyessy gimibe gyalogolt reggelek egy csúcspontja volt az akkori szememnek egy régi épület csontváza. Eldugva és felgazlottan is annyira megkapó, hogy motoszkál mi a története. A google nem mond sokat, csak egy megemlítést a kortárs sajtóból, egy múltidéző andalgás része csupán, ahol nem is a tényszerűség a mérvadó. Inkább a modern kertépítés negédes szobrait mutogatja repkénnyel benőve. Nincs ezzel baj, végülis nem a nagy Oxford szótárat kell felütni ha angolul akarunk tanulni, hanem inkább egy színes, könnyed szókeresőt.
Teltek az évek és elérkeztünk 2013 januárjához, amikor 5 szegedi, egy hazai és egy újfalusi év után visszavetődtem Debrecenbe és megint erre az utcára vitt az utam. Még mindig ugyanolyan mint az emlékeimben: olyan romos és olyan csodálatos.
Az évek múltával okosodhattam annyit, hogy tudom hogyan keressek rá és hol láthatok bele ebbe a szép épületbe. Belekukkolhattam rajzaiba és elképzelhettem milyenek lehetnek a szalonjai, a békebeli hatalmas konyhája, a hívogató verandája. A magfelelő kiadvány a saját könyvespolcunkon hevert, még abból az időszakból, amikor először elmentünk múlt márciusban Nagyváradra, amikor a párom beleszeretett a váradi gangos házakba. Másnap megvette a könyvet róla: Összefoglaló a századforduló magyar polgári építészetéről.
Ennek a villának 1912-ben indították el az építkezését, a dokumentumok szerint családi házként jegyezték. Micsoda mutatós házacska lehetett! Túlélt 2 világháborút és a 70-es évek óta lakatlan, egykor mutatós ablakait valószínű nem az enyészet szedte ki a helyéből, viszont az idő végzett pusztítást a lehulló vakolatán. Nem mernék felmenni a lépcsőjén, valószínű már nem is lehetne mire lépni.
Ennyiből nem lehet elképzelni, honnan indult a rombolás, ezért mutatok egy régi homlokzati tervet.
Missziómnak érzem, hogy legalább itt, ezen a szűk platformon értesüljön róla az a néhány ember aki olvas. Fontos nekem, hogy ha legközelebb arra sétáltok el, hogy levágjátok az utatokat a Segner térig, akkor pillantsatok oda és sóhajtsatok egyet, hogy: Mily szép voltál, de rád is vár még aranykor.
 |
| A dehir.hu felvétele, "ilyen lett" állapot |
Teltek az évek és elérkeztünk 2013 januárjához, amikor 5 szegedi, egy hazai és egy újfalusi év után visszavetődtem Debrecenbe és megint erre az utcára vitt az utam. Még mindig ugyanolyan mint az emlékeimben: olyan romos és olyan csodálatos.
Az évek múltával okosodhattam annyit, hogy tudom hogyan keressek rá és hol láthatok bele ebbe a szép épületbe. Belekukkolhattam rajzaiba és elképzelhettem milyenek lehetnek a szalonjai, a békebeli hatalmas konyhája, a hívogató verandája. A magfelelő kiadvány a saját könyvespolcunkon hevert, még abból az időszakból, amikor először elmentünk múlt márciusban Nagyváradra, amikor a párom beleszeretett a váradi gangos házakba. Másnap megvette a könyvet róla: Összefoglaló a századforduló magyar polgári építészetéről.
Ennek a villának 1912-ben indították el az építkezését, a dokumentumok szerint családi házként jegyezték. Micsoda mutatós házacska lehetett! Túlélt 2 világháborút és a 70-es évek óta lakatlan, egykor mutatós ablakait valószínű nem az enyészet szedte ki a helyéből, viszont az idő végzett pusztítást a lehulló vakolatán. Nem mernék felmenni a lépcsőjén, valószínű már nem is lehetne mire lépni.
Ennyiből nem lehet elképzelni, honnan indult a rombolás, ezért mutatok egy régi homlokzati tervet.
 | |
| "Ilyen volt" állapot, még fénykorában |
Missziómnak érzem, hogy legalább itt, ezen a szűk platformon értesüljön róla az a néhány ember aki olvas. Fontos nekem, hogy ha legközelebb arra sétáltok el, hogy levágjátok az utatokat a Segner térig, akkor pillantsatok oda és sóhajtsatok egyet, hogy: Mily szép voltál, de rád is vár még aranykor.
