Argo
Nehezen tudtam rávenni magam, hogy előítélet mentesen nézzem meg ez a filmet, ami Hál Istennek, az első öt percben semmivé foszlott.
Ugyanis, Ben Affleck-el kapcsolatban élt bennem egy kép: a Good Will Hunting melósa, az a szuperhős aki vakon ugrál a háztetőkön, a Néma Bob filmek epizódbunkója, vagy az Apja lánya című csokizabálós, kanapén drukkolós filmje, ami azt sugallta számomra, hogy ez az ember bizony nem a politikai drámákra szakosodott karrierje során. Besegített még a Family Guyban parodizált jelenet, amikor a buzgómócsing
Matt Damon gépeli a szövegkönyvet, közben a háttérben Ben csak azt
tudja kérdezni, hogy: hé haver, van füved?
De meg kell követnem, amit eddig gondoltam: ez az ember jó rendező, producer és főszereplő is, egy személyben.
Ez volt az első rendezése amit láttam, de rövid időn belül pótlom a hiányosságot.
Az alapszituáció az iráni amerikai nagykövetségen fogvatartott, nagyjából 60 alkalmazott, a hetvenes években az olajválság derekán.
A nemzetközi sajtó rájuk figyel. Viszont 6 ember azt csinálta, amit jómagam is, ha egy horda elkeseredett iszlámista döngetné a kapukat: kislisszantak a hátsó bejáraton. A kanadai nagykövetségen 9 hónapot töltöttek, a film a kiszabadításukra kísérletet tevő akciót mutatja be.
A kerülőút, ahogy eljutottak hozzájuk annyira képtelenség, hogy éppen ezért hihető. Kreáltak egy mozisikert a semmiből, a hollywood-i látszat-társadalom úgy kajálta a Star Wars-ot utánzó film kezdeményt, hogy néhány ember - köztük a Ben is, aki túszszabadítót játszik - létrehozták a ''Császár új ruháját". Vagyis senkinek sem volt annyi esze, hogy rákérdezzen mi is ez, csak az ingyen pezsgő és a fotózkodási lehetőség érdekelt mindenkit.
A kamu munkáról, kamu plakát és egész kis univerzum (mert sci-fi hahaha) épült, hogy hiteles legyen.
Tetszett, hogy a patthelyzet ellenére teret engedett az irániak emberségének, nem akarta a helyzetet kiélezni a rossz és jó küzdelmére. Hitük mellett helyet kapott a munkahelyhez és munkaadóhoz való hűség és a gyermeki játékosság ahogy a scriptboardal játszottak a reptéren, megenyhültek a morcos képű vámtisztek.
Annyira jó film volt, hogy nálam leverte Django-t. Hogyan lehet összevetni az almát a banánnal, ugye? Csak arról beszélek, hogy valami homályos érzés megsúgta azért, hogy Tarantino nem fog kamara drámát rendezni és hősünk bosszút áll asszonyáért, nagyon látványosan.
VISZONT Bennél, ő ugrott ám, biztosító kötél nélkül! Álmosan ültük le megnézni és úgy álltunk fel mindketten, mint akik tettre készek. Adrenalin pumpa az Argo, izgalmas, mert a történet és a vágás olyan nagyszerűen kivitelezett, hogy a franciákkal mondhatom: Chapeau! vagyis Emelem kalapom!
Azt elárulhatom, hogy útlevélbe pecsételéskor és repülő felszállásakor, még nem örültem ennyire.
Mindenkinek ajánlom.
 |
| Kis kezek rakták össze az irodai zabáló csíkjait. |
De meg kell követnem, amit eddig gondoltam: ez az ember jó rendező, producer és főszereplő is, egy személyben.
Ez volt az első rendezése amit láttam, de rövid időn belül pótlom a hiányosságot.
Az alapszituáció az iráni amerikai nagykövetségen fogvatartott, nagyjából 60 alkalmazott, a hetvenes években az olajválság derekán.
A kerülőút, ahogy eljutottak hozzájuk annyira képtelenség, hogy éppen ezért hihető. Kreáltak egy mozisikert a semmiből, a hollywood-i látszat-társadalom úgy kajálta a Star Wars-ot utánzó film kezdeményt, hogy néhány ember - köztük a Ben is, aki túszszabadítót játszik - létrehozták a ''Császár új ruháját". Vagyis senkinek sem volt annyi esze, hogy rákérdezzen mi is ez, csak az ingyen pezsgő és a fotózkodási lehetőség érdekelt mindenkit.
 |
| "Argo, f***ing yourself!" Ez nem egy modoros pohárköszöntő, még egy ok, hogy eredeti nyelven nézzük. |
A kamu munkáról, kamu plakát és egész kis univerzum (mert sci-fi hahaha) épült, hogy hiteles legyen.
Tetszett, hogy a patthelyzet ellenére teret engedett az irániak emberségének, nem akarta a helyzetet kiélezni a rossz és jó küzdelmére. Hitük mellett helyet kapott a munkahelyhez és munkaadóhoz való hűség és a gyermeki játékosság ahogy a scriptboardal játszottak a reptéren, megenyhültek a morcos képű vámtisztek.
Annyira jó film volt, hogy nálam leverte Django-t. Hogyan lehet összevetni az almát a banánnal, ugye? Csak arról beszélek, hogy valami homályos érzés megsúgta azért, hogy Tarantino nem fog kamara drámát rendezni és hősünk bosszút áll asszonyáért, nagyon látványosan.
VISZONT Bennél, ő ugrott ám, biztosító kötél nélkül! Álmosan ültük le megnézni és úgy álltunk fel mindketten, mint akik tettre készek. Adrenalin pumpa az Argo, izgalmas, mert a történet és a vágás olyan nagyszerűen kivitelezett, hogy a franciákkal mondhatom: Chapeau! vagyis Emelem kalapom!
Azt elárulhatom, hogy útlevélbe pecsételéskor és repülő felszállásakor, még nem örültem ennyire.
Mindenkinek ajánlom.
