2013, uccu neki

Dolgosak a napok és az ünnepek a mi kis kuckónkban. Az óévet azzal búcsúztattuk, hogy már 11-kor ágyban voltunk. Tudom, 80 év felettieknek való program, de ha akkor merült le az elem, akkor megtisztelem magam annyival, hogy új erővel kezdjem az újévet.
Háborús övezetben éreztem magam, ilyenkor mindig hálát adok az Öregúrnak fent, hogy szerencsések vagyunk, hogy csak ilyen apropóból durrogtatnak, évente egyszer.
Furcsa, összeolvadt éjszakák és rövidke, verőfényes (szerencsés esetben) nappalok. Boldog vagyok, hogy dolgozhatunk, hogy ilyen elfoglaltak vagyunk. Sokat utazunk, ez mindig felpezsdít. Ahogy anyukám mondja: mindegy hova, csak berregjen a fenekem alatt az autó!
Emellett elkezdtem tanulni, vagyis folytatom a karácsony előtt befejezett pallérozásomat, hogy okos, mindamellett tudálékos felnőtt válhasson belőlem, mert komolyan vettem édesapám intését: tanulj lányom, vagy munkanélküli lesz belőled! Vagy helyett az "és" a megfelelő kötőszó. Ezt egy vagy két diplomával a zsebemben, ugyanúgy teljesítettem.
Hálás ember vagyok, mert nem sírok vissza olyan munkahelyet, amiben csak szenvedtem. Láthatom munkám eltűnő voltát, amikor volt tanítványaim inkább "szórakozottak", minthogy észrevegyenek és köszönésre méltassanak.
Ha eddig nem lettem volna elég hálás a páromnak, még azt is hozzágondolnám, hogy munkát és új ambíciót kaphatok tőle. Az embernek ad egy kis gerincet az, ha érdemben hozzá tud járulni a közös cél sikeréhez.
2012 meghozta a személyes boldogságot, remélem 2013 kitartja és megtoldja egy kis szakmai sikerrel. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája