Szolgáltatói labirintus
Elnézést kérek a nagyérdemű, gondozás miatt fogyatkozó olvasóközönségemtől, még ez a hetet nézzétek el nekem.
Tőmondatokban leírom mi újság a házunk táján ezekben a napokban:
- A születésnapomat azzal töltöttük, hogy a több heti ígérgetés után elegem lett és elhoztuk a varrónőtől a menyasszonyi ruhámat.
Futóbolondként elkezdjünk valami piros ruhát (a hideg ráz tőle) keresni mert a családom hallani sem tud olyanról hogy ne öltözzek át éjfélkor, mert "ez a szokás". Kár hogy a miértre már senki sem tud válaszolni (én tudom az okát, csak gondoltam galádul megdolgoztatom őket, had agyaljanak)
Eredmény az igazításnál: egy olyan ruha aminek levágásával egy hónapot vártak. Az sem történt meg.
- Pénteken ~8 rémült szemű vevő jelenlétében kivertem a balhét az ékszerésznél, mert a gyűrűmet esküvő utánra akarják elkészíteni, mert ők időközben elmentek nyaralni és elfelejtették leadni a rendelésem. 2 hetes határidőre felvett átadás helyett már 5. hete várjuk az elkészülést.
Fincsi mi?
Egész napi kényszeres piros ruha vásárlás után ezzel szembesülni kihozta belőlem az állatot és nagyon sajnáltam, hogy én is bridezilla lettem, most már tettel és szóval is. Nem ordítottam velük, de nem nyeltem le, hogy hülyének nézzenek. Szerencsére ott volt néhány vérmes öregasszony és adták a hátteret mondták ők is, hogy ez nem vevőkiszolgálás.
Kínosan odafigyeltem arra, hogy minden szolgáltatónak adjak még néhány hét haladékot, mert rajtuk kívül álló dolog miatt is megakadhat valami.
De ez? Ez szimplán megbízhatatlanság és harácsolás. Addig érdekli a vevője, amíg felveszi a munkát tőle, utána magyarázkodik és mosolyogva belehazudik a képedbe.
A legjobb az volt mikor kiküldék a főnököt és empatikusan, vicceskedve csak ennyit reagált:
"- Figyelj, ne buzogjál' már!"
A nyaralás pénzből juthatott volna néhány ezer forint magyar könyvre.
Ha tanácsolhatok valamit kedveseim: messziről kerüljétek el a debreceni Batthány utcán az Ötvös ékszert.
Mikor P. végighallgatta ezt a telefonba, ahogy sírva elmeséltem neki, fél órára rá ott termett a vállalási jeggyel és másik adagnyi telt publikum előtt ő is elmesélte hova dughatják fel a szabadságolási programjukat. Ezt egy olyan embernek akarják megmagyarázni, aki mióta vállakozó nyaraláskor is dolgozik, hogy mindenki megkapja a rendelését. Persze az agyamra megy vele, de így a tiszta.
- Találtam egy nagyon lelkiismeretes varrónőt és egy olyan virágost, aki nem akar megpumpolni és egy szebb csokor árából kihozza az egész esemény díszítését. Mindkettőt Orsi barátnőmnek köszönhetem.
Ez a nő mesélt olyat, hogy már volt ügyfele aki akkor szembesült vele, hogy nem készítették el a rendelését, mikor már el akarták hozni a szertartás előtt. Felöltözve, puccban parádéban ment hozzá, hogy gyorsan valamit hozzanak össze mert fél óra múlva kezdenek.
- P. öltönye gyönyörű, az volt a napunk fénypontja mikor szembesültünk vele, hogy itt nem lesz komplikáció, kész van.
- Lehet hogy még addig egy manikűröst is kerítek, mert a megnöveszett körmeimet az idegesség miatt már tövig lerágtam.
Ültetésrenden és asztalok elhelyezésén vesztünk (már most nevetséges apróság) össze, éjjel azzal álmodom, hogy nem tudok valamit addigra elintézni és az óracsörgéskor mikor ránézek az emberre, azt látom rajta hogy már fent volt.
Ennyi, így vagyunk.
Olyan árat szabtak a boroknál, hogy csütörtök délelőtt Egerben kezdünk és fitten frissen beesünk a polgári szertartás megbeszélésére.
Ezt az utolsó néhány hetet nagyon jól megfogalmazta P. egyik unoka tesvére: "Pedig én csak a felesége akartam lenni."
Tőmondatokban leírom mi újság a házunk táján ezekben a napokban:
- A születésnapomat azzal töltöttük, hogy a több heti ígérgetés után elegem lett és elhoztuk a varrónőtől a menyasszonyi ruhámat.
Futóbolondként elkezdjünk valami piros ruhát (a hideg ráz tőle) keresni mert a családom hallani sem tud olyanról hogy ne öltözzek át éjfélkor, mert "ez a szokás". Kár hogy a miértre már senki sem tud válaszolni (én tudom az okát, csak gondoltam galádul megdolgoztatom őket, had agyaljanak)
 |
| Jó nevettem ezen a lapon. Forrás: www.go-jet-go.com |
- Pénteken ~8 rémült szemű vevő jelenlétében kivertem a balhét az ékszerésznél, mert a gyűrűmet esküvő utánra akarják elkészíteni, mert ők időközben elmentek nyaralni és elfelejtették leadni a rendelésem. 2 hetes határidőre felvett átadás helyett már 5. hete várjuk az elkészülést.
Fincsi mi?
Egész napi kényszeres piros ruha vásárlás után ezzel szembesülni kihozta belőlem az állatot és nagyon sajnáltam, hogy én is bridezilla lettem, most már tettel és szóval is. Nem ordítottam velük, de nem nyeltem le, hogy hülyének nézzenek. Szerencsére ott volt néhány vérmes öregasszony és adták a hátteret mondták ők is, hogy ez nem vevőkiszolgálás.
Kínosan odafigyeltem arra, hogy minden szolgáltatónak adjak még néhány hét haladékot, mert rajtuk kívül álló dolog miatt is megakadhat valami.
De ez? Ez szimplán megbízhatatlanság és harácsolás. Addig érdekli a vevője, amíg felveszi a munkát tőle, utána magyarázkodik és mosolyogva belehazudik a képedbe.
A legjobb az volt mikor kiküldék a főnököt és empatikusan, vicceskedve csak ennyit reagált:
"- Figyelj, ne buzogjál' már!"
A nyaralás pénzből juthatott volna néhány ezer forint magyar könyvre.
Ha tanácsolhatok valamit kedveseim: messziről kerüljétek el a debreceni Batthány utcán az Ötvös ékszert.
Mikor P. végighallgatta ezt a telefonba, ahogy sírva elmeséltem neki, fél órára rá ott termett a vállalási jeggyel és másik adagnyi telt publikum előtt ő is elmesélte hova dughatják fel a szabadságolási programjukat. Ezt egy olyan embernek akarják megmagyarázni, aki mióta vállakozó nyaraláskor is dolgozik, hogy mindenki megkapja a rendelését. Persze az agyamra megy vele, de így a tiszta.
- Találtam egy nagyon lelkiismeretes varrónőt és egy olyan virágost, aki nem akar megpumpolni és egy szebb csokor árából kihozza az egész esemény díszítését. Mindkettőt Orsi barátnőmnek köszönhetem.
Ez a nő mesélt olyat, hogy már volt ügyfele aki akkor szembesült vele, hogy nem készítették el a rendelését, mikor már el akarták hozni a szertartás előtt. Felöltözve, puccban parádéban ment hozzá, hogy gyorsan valamit hozzanak össze mert fél óra múlva kezdenek.
- P. öltönye gyönyörű, az volt a napunk fénypontja mikor szembesültünk vele, hogy itt nem lesz komplikáció, kész van.
- Lehet hogy még addig egy manikűröst is kerítek, mert a megnöveszett körmeimet az idegesség miatt már tövig lerágtam.
Ültetésrenden és asztalok elhelyezésén vesztünk (már most nevetséges apróság) össze, éjjel azzal álmodom, hogy nem tudok valamit addigra elintézni és az óracsörgéskor mikor ránézek az emberre, azt látom rajta hogy már fent volt.
Ennyi, így vagyunk.
Olyan árat szabtak a boroknál, hogy csütörtök délelőtt Egerben kezdünk és fitten frissen beesünk a polgári szertartás megbeszélésére.
Ezt az utolsó néhány hetet nagyon jól megfogalmazta P. egyik unoka tesvére: "Pedig én csak a felesége akartam lenni."
