Tyúk party és futóverseny
Még másfél hét és nem lesz több bridezillás post. Jön a gyerekes poszt...muuhahahaha! Csak viccelek.
Leánybúcsúm volt a hétvégén, az embernek pedig legénybúcsúja. Az este felénél a testvérem ellőtte a legnagyobb meglepetését, rendelt nekem egy limuzint és egy órára a miénk volt a város. Nem bírtam volna ki ha a többiek kimaradnak ebből, felvettük a fiúkat is. Nem mintha olyan rég találkoztunk volna, nagyon örültem hogy újra látom. Jobb híján mentünk egy kört a Nagyerdő külső karéján, az éjszakai futóverseny miatt lezárták az egész kócerájt, itt kiszálltak a legények. P. utólag vallotta be, hogy egy lemaradó futó teljesítményét és gyorsaságát méltatták. Nos, ha az illető helyében lettem volna, józanságomat arra használtam volna, hogy jól megverjem őket, elfutni úgysem tudtak volna.
Nagyon szépen kitettek magukért mindhárman és tényleg én éreztem magam A zarának, aki körül egy estére elmúlik a stressz és a fölöttébb fontos semmiségek visszazsugorodnak a helyükre. Azóta már persze volt olyan, hogy megint elkeseredtem, mert a szolgáltatóknál az egy hét, kettő vagy három, csak viszonyítás kérdése, mert ő inkább elment nyaralni. Imádkozom, hogy egyszer ő jöjjön be hozzám időponthoz kötve tanúsítványért és én mondhassam ugyanezt neki, csak a fair play jegyében.
A hétvége hozadéka és felismerései:
- a testvérem olyan partiszervező vénával van megáldva mint a TLC adón mutatott 16 évesek
- sohasem gondoltam, hogy fogok valaha limuzinban ülni, mégis
- nem akartam sohasem az az ember lenni aki kihajol egy pezsgős pohárral a tetőablakon és szóba elegyedik a piros lámpánál a szomszéd autóval, de mégis
- a májam öregszik, nem birok inni, sentenciaként megtanulom ilyen estéken a 2 varázsszót: "Vizet kérek"
- nem kaptam pénisz alakú tortát, mégis kiugrott belőle egy csokor nyakkendős marcipán adonisz.
- a lakásunk jól néz ki lufiáradatban
- Szeged és Budapest túl messze van egy buli kedvéért
Leánybúcsúm volt a hétvégén, az embernek pedig legénybúcsúja. Az este felénél a testvérem ellőtte a legnagyobb meglepetését, rendelt nekem egy limuzint és egy órára a miénk volt a város. Nem bírtam volna ki ha a többiek kimaradnak ebből, felvettük a fiúkat is. Nem mintha olyan rég találkoztunk volna, nagyon örültem hogy újra látom. Jobb híján mentünk egy kört a Nagyerdő külső karéján, az éjszakai futóverseny miatt lezárták az egész kócerájt, itt kiszálltak a legények. P. utólag vallotta be, hogy egy lemaradó futó teljesítményét és gyorsaságát méltatták. Nos, ha az illető helyében lettem volna, józanságomat arra használtam volna, hogy jól megverjem őket, elfutni úgysem tudtak volna.Nagyon szépen kitettek magukért mindhárman és tényleg én éreztem magam A zarának, aki körül egy estére elmúlik a stressz és a fölöttébb fontos semmiségek visszazsugorodnak a helyükre. Azóta már persze volt olyan, hogy megint elkeseredtem, mert a szolgáltatóknál az egy hét, kettő vagy három, csak viszonyítás kérdése, mert ő inkább elment nyaralni. Imádkozom, hogy egyszer ő jöjjön be hozzám időponthoz kötve tanúsítványért és én mondhassam ugyanezt neki, csak a fair play jegyében.
A hétvége hozadéka és felismerései:
- a testvérem olyan partiszervező vénával van megáldva mint a TLC adón mutatott 16 évesek
- sohasem gondoltam, hogy fogok valaha limuzinban ülni, mégis
- nem akartam sohasem az az ember lenni aki kihajol egy pezsgős pohárral a tetőablakon és szóba elegyedik a piros lámpánál a szomszéd autóval, de mégis
- a májam öregszik, nem birok inni, sentenciaként megtanulom ilyen estéken a 2 varázsszót: "Vizet kérek"
- nem kaptam pénisz alakú tortát, mégis kiugrott belőle egy csokor nyakkendős marcipán adonisz.
- a lakásunk jól néz ki lufiáradatban
- Szeged és Budapest túl messze van egy buli kedvéért
