Zsákos Bilbó, légmentesen, dunszt nélkül

Jópofa dologra bukkantam ma, gondoltam megosztom a nagyérdeművel, hogy lehet a szokásos irodai orchidea vagy fakó, megnyurgult futónövény helyett "vagány" - csak idézőjelben, mert nem mindenki felevevő piac, a saját testvérem körbe röhögne, hogy mit akarok ilyen "növénnyel" - filmes miniatűr, mohából és egy hobbitház bejáratával.
Bár sajnos nekem nem lehet, mert ami az irodába elkerül, az ott is marad a csúf kártevők miatt, de ötletnek nem rossz.
Tetszenek ezek a megoldások, mert nem foglalnak sok helyet, kielégítik az ember csodaváró, gyermeki igényeit és nagyon bájosak.

Lehet nézegetni, biztosan lopva oda-oda sandítottam volna, hogy az odaképzelt  lakóját meglátom e, az ajtó mögött.

Előképként említhetem az ún. fairy door-t persze nem élőben, hanem a szörföléseim alkalmával. Arasznyi kis ajtók levélbedobóval, miniatűr buxussal egy akármilyen ház oldalában. Gyerekkorom óta különleges vonzódásom van a színes ajtók és a gömb alakú örökzöldek irányában.. ez még le is van kicsinyítve, mint egy tündérke ajtaja...Első látásra beleszerelmesedtem.
Ebből következtek a miniatűr tündérkertek, de az emberek akiknek nem volt több egy balkonnál, vagy egy ablakpárkánynál mobilizálhatóvá tették, így került belőlük előbb utóbb az irodákba is, ahol sok időt töltünk.
Miniatűr szempihentető édenkert az épített világ kellős közepén, amennyire szomorkás, olyan komplex megoldás. Vagy felfoghatjuk a nyugati ember bonsai-t helyettesítő instant megoldásnak, mert ugye nem több év alatt készül el egy kis terrárium.  
Az embereknek szükségük van egy kis csillámporra, valamire ami túlmutat a hétköznapokon. Nem ok nélkül alakult ki az északi mitológiában a parányi lények kultusza, bizgerálja a fantáziát, arcokkal, karakterekkel töltötték meg a környezetet, a természetet.

A fogorvos rendelőjében a fogtündér ajtaja.

Aranyosnak találom ezt, igazuk van, csak mert a személyigazolványomban nagykorú vagyok...nagyjából, azért miért kellene minden infantilis dolgot lehülyéznem, ami szembe jön velem? 
Láttam a napokban egy érdekes illusztráció sorozatot, ami azt foglalta össze, hogy mi töltött el félelemmel gyerekként és mi ennek a  felnőttkori változata. pl. 5 évesen nem tudtál köszönni, csak úgy ha egy felnőtt mögé bújtál, ez a probléma felpumpálva 20 évvel később az, mikor nem mersz kezdeményezni egy kapcsolatban.
Kicsit belemagyarázás tudom, csak propagálom, hogy nem gáz, hogy ha elolvadsz attól a miniatűr barikától, ami egy uborkás üvegből bámul vissza rád egy domboldalnyi moháról.
Képek forrása: https://www.pinterest.com/vankosalom/diy-inspiration/  

Aki már tényleg unatkozik: felkapálhatja a gyurma káposzták sorát egy mini kapával és körömvágó ollóval formára nyesheti a gazt.

 

Nekem ez a minimál a szívem csücske.