Színes, szagos mese: Grand Budapest hotel
Persze a szagok jelenléte a pop-cornra korlátozódott, de a tobzódó, meseszerű, giccses festményekbe áthajló bugyirózsaszín, bájos aranykor..ezek huszárosan állják a sarat.
Infantilis és a huszadik század elejében nagy elégedettséggel vájkáló érdeklődésem, hatalmasat ugrott az előző alkalommal a moziszékben, amikor rájöttem, van ilyen film. A korszak, a karakterek, a történet, amire biztosan szaladok a moziba.
Sajnos nem követem a kortárs film alakulását, csak akkor kapok betekintést mi van, ha eljutunk és reklámoznak nekünk.
Tudom, nem lehet burokban élni, viszont megtörtént az velem, amit egy újságíró megírt a kritikájában. Irigyli azt a tudatlant, aki ilyen remekművön keresztül ismerkedhet meg a maestroval: ez volt az első találkozásom Wes Anderson munkásságával. Eddig valahogy kimaradt, de pótolandó.
Nem akarom elmondani a történetet, csak azokat a momentumokat, amik a szívem melengették:
> Ralph gentleman, dzsigoló, diszkrét, nagyvonalú, gyönyörűséges angolt beszélő Fiennes..aki gyerekkorom óta egy ikon. Az angol beteg óta, mikor Mr. Colin Firth csak szarvazott férjet játszhatott.
> egy festmény tulajdonlásáért törik ki a circus. Nem akármilyen, egy holland barokk festmény miatt, ami korszak a szívem csücske.
> tetszett, figyelembe vették és bemutatták a Szovjetunió erőszakos tér lebutítását a patinás épületben, mint az imperializmus elkendőzését.
Ne csodálkozz, nézz szét bármely régebbi középületben, biztos találsz egy két mementót. Ja, vagy ez csak film?
> egy Agatha desszertremekeket süt. Pont.
>hogy M. Gustave majdnem mindenhol megtartotta a modorát és a kiváló kiszolgálásról alkotott elképzelését, még a börtönben is.
A mindenkinek kijáró jó szó mentette meg az életét. A világ változott, sőt végzett is vele, de mégis úgy érzed, hogy félbeszakadt sorsa nem volt ok nélküli.
Gustave a mi dédszüleink, szépapáink tudata és naivitása, akik még hittek abban, hogy emberséggel és intelligenciával minden megoldható.
>a film mesélője olyan kaliberű gentlemanná vált, mint a jó tanítója. Ennyit jelent a jó példa.
>Gustave párfőm addikciója, a börtönből kiszabadulva a jó illat az első. Mostanában biztos piacra dobják a L'air de Panache-t.
>imádtam, hogy spontán versszavalásba fordulhat egy szökés, vagy akármi. Hogy a főnök, nem hogy az alkalmazottak nyakára ül egész nap, de este vacsora közben is a verseivel traktálja őket.
>Adrian Brody, aki Szpilmannként kapott Oszkárt, most mégis náci jeles karszalagot adtak rá. Az ő szájából a szitkozódás is újdonságként hat.
>Igor, az unott képű liftkezelő
> jól esett a kis lelkemnek, hogy Ralph, ez a hímpellér, az idős matrónák megvidámítója tisztelettel beszélt a vendégei extra szolgáltatásairól, vagy a szabályhoz igazodva diszkrét maradt.
De ez egyéni lista, ha agyalnék rajta, dupla ekkora lenne. Állítsd össze a sajátod. Ha akarsz egy kis emberséget másfél órás dózisban, irány a mozi.
Infantilis és a huszadik század elejében nagy elégedettséggel vájkáló érdeklődésem, hatalmasat ugrott az előző alkalommal a moziszékben, amikor rájöttem, van ilyen film. A korszak, a karakterek, a történet, amire biztosan szaladok a moziba.
Sajnos nem követem a kortárs film alakulását, csak akkor kapok betekintést mi van, ha eljutunk és reklámoznak nekünk.
Tudom, nem lehet burokban élni, viszont megtörtént az velem, amit egy újságíró megírt a kritikájában. Irigyli azt a tudatlant, aki ilyen remekművön keresztül ismerkedhet meg a maestroval: ez volt az első találkozásom Wes Anderson munkásságával. Eddig valahogy kimaradt, de pótolandó.
 |
| M. Gustave itt is szaval |
> Ralph gentleman, dzsigoló, diszkrét, nagyvonalú, gyönyörűséges angolt beszélő Fiennes..aki gyerekkorom óta egy ikon. Az angol beteg óta, mikor Mr. Colin Firth csak szarvazott férjet játszhatott.
> egy festmény tulajdonlásáért törik ki a circus. Nem akármilyen, egy holland barokk festmény miatt, ami korszak a szívem csücske.
> tetszett, figyelembe vették és bemutatták a Szovjetunió erőszakos tér lebutítását a patinás épületben, mint az imperializmus elkendőzését.
Ne csodálkozz, nézz szét bármely régebbi középületben, biztos találsz egy két mementót. Ja, vagy ez csak film?
> egy Agatha desszertremekeket süt. Pont.
A mindenkinek kijáró jó szó mentette meg az életét. A világ változott, sőt végzett is vele, de mégis úgy érzed, hogy félbeszakadt sorsa nem volt ok nélküli.
Gustave a mi dédszüleink, szépapáink tudata és naivitása, akik még hittek abban, hogy emberséggel és intelligenciával minden megoldható.
>a film mesélője olyan kaliberű gentlemanná vált, mint a jó tanítója. Ennyit jelent a jó példa.
>Gustave párfőm addikciója, a börtönből kiszabadulva a jó illat az első. Mostanában biztos piacra dobják a L'air de Panache-t.
>imádtam, hogy spontán versszavalásba fordulhat egy szökés, vagy akármi. Hogy a főnök, nem hogy az alkalmazottak nyakára ül egész nap, de este vacsora közben is a verseivel traktálja őket.
>Adrian Brody, aki Szpilmannként kapott Oszkárt, most mégis náci jeles karszalagot adtak rá. Az ő szájából a szitkozódás is újdonságként hat.
>Igor, az unott képű liftkezelő
> jól esett a kis lelkemnek, hogy Ralph, ez a hímpellér, az idős matrónák megvidámítója tisztelettel beszélt a vendégei extra szolgáltatásairól, vagy a szabályhoz igazodva diszkrét maradt.
 |
| Mondottam, bugyirózsaszín. |
De ez egyéni lista, ha agyalnék rajta, dupla ekkora lenne. Állítsd össze a sajátod. Ha akarsz egy kis emberséget másfél órás dózisban, irány a mozi.
