R.I.P., tortásdoboz. Növényinkubátorként gyere vissza!
Harmadik éve próbálkozom a negyedik emeleti galambok által bitorolt övezetben kertészeti tevékenységet mimelni.Első évben belekotlottak a paradicsom növénykém közepébe, letörve minden lágy szárat, abba, ami kibirta a költözést Berettyóújfaluból, a diploma és a szakácsképzés miatti nemtörődömséget.
Második évben próbálkoztam valameddig, de ott meg egy egy hetes kora nyári szünet száritott ki mindent. Tudom, vizadagolós tároló. Ahogy visszaemlékszem, akkor meghalni sem nagyon volt idő, nemhogy vizadagolós kutyafülét venni indulás előtt. Bizonyitandó: az egy hetes tengerparti mókára papucs nélkül mentem. Odáig nem terjedt a kapacitás...mai napig nincs.
De soha ne mondd, hogy soha.
Tavalyi évben, akkor is rapid módon kellett tortát vinnünk egy családi eseményre, megálltunk a nagy csúnya hiperben és pironkodva bár, de vettünk egy tortát, aminek malomkeréknyi nagy hodály volt a védője. Nem értettem akkor, hogy miért kell a 10 és a 30 szeletes tortát is ugyanakkora dögbe csomagolni, iszonyatos pazarlásnak éreztem.
De félreraktam, mert szerettem volna valamire, akármire felhasználni.
Jelentem, visszatérően ezt a dobozt fogom növénykék inkubátoraként felhasználni. Nem kell nagy mélység a kis aranyosaknak, 5 centi föld elég az aljára. Az irreális magassága a habrózsák megtartása helyett beengedik a napot jótékonyan bent tartják a nedvességet és helyet biztositanak a növekedéshez, egészen addig, amig ki nem ültetem őket egy balkonládába.
Az angolok zöld ujjú egyéneknek nevezik azokat, akik értenek a növényekhez, nos a spenóttermesztéshez nem kell ilyesmi, igénytelen jószág. A gyakorló köröm ezzel kezdem.
Vasárnap elültettem őket, egy kis tavaszi retekkel párositva, reméljük a legjobbakat.
A nap direktbe néhány órát süt reggelente, igy a napi fényadagjukat ilyenkor kell megadni, marad a pakolás. De az ilyen gyors eredményért megéri.
Másik nagy örömöm, hogy a citrom hajtásokat szétültettem, az araszom már nem fogta be őket és a gyökerük kikandikált az cserép alján. Valami miatt szeretnek nálunk lenni.
Második évben próbálkoztam valameddig, de ott meg egy egy hetes kora nyári szünet száritott ki mindent. Tudom, vizadagolós tároló. Ahogy visszaemlékszem, akkor meghalni sem nagyon volt idő, nemhogy vizadagolós kutyafülét venni indulás előtt. Bizonyitandó: az egy hetes tengerparti mókára papucs nélkül mentem. Odáig nem terjedt a kapacitás...mai napig nincs.
De soha ne mondd, hogy soha.
Tavalyi évben, akkor is rapid módon kellett tortát vinnünk egy családi eseményre, megálltunk a nagy csúnya hiperben és pironkodva bár, de vettünk egy tortát, aminek malomkeréknyi nagy hodály volt a védője. Nem értettem akkor, hogy miért kell a 10 és a 30 szeletes tortát is ugyanakkora dögbe csomagolni, iszonyatos pazarlásnak éreztem.
De félreraktam, mert szerettem volna valamire, akármire felhasználni.
Jelentem, visszatérően ezt a dobozt fogom növénykék inkubátoraként felhasználni. Nem kell nagy mélység a kis aranyosaknak, 5 centi föld elég az aljára. Az irreális magassága a habrózsák megtartása helyett beengedik a napot jótékonyan bent tartják a nedvességet és helyet biztositanak a növekedéshez, egészen addig, amig ki nem ültetem őket egy balkonládába.
Az angolok zöld ujjú egyéneknek nevezik azokat, akik értenek a növényekhez, nos a spenóttermesztéshez nem kell ilyesmi, igénytelen jószág. A gyakorló köröm ezzel kezdem.
Vasárnap elültettem őket, egy kis tavaszi retekkel párositva, reméljük a legjobbakat.
A nap direktbe néhány órát süt reggelente, igy a napi fényadagjukat ilyenkor kell megadni, marad a pakolás. De az ilyen gyors eredményért megéri.
Másik nagy örömöm, hogy a citrom hajtásokat szétültettem, az araszom már nem fogta be őket és a gyökerük kikandikált az cserép alján. Valami miatt szeretnek nálunk lenni.
 |
| Szerda és péntek....nem egy kényes, alig növő fajta. |
