Nem rejtettem sohasem véka alá azt, hogy a debreceni mikrofilmtár nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szeressek itt lakni, hogy találjak szépet és értéket ebben a városban. Nem ilyen lelkülettel költöztem ide vissza 2 éve.
A múltkor megláttam az egyik félreeső polcon egy fényképalbumot, amire az volt felfirkantva: Műemlékek. Hogy nem láttam még eddig? Viszont amint a munkám elvégeztem (na jó bevallom, még közben is) rárepültem és annyira hangulatos, néhol piszkosan is kedves város volt régen Debrecen.
Az agyam behelyettesiti a mostani épületeket és csak ingatja a fejét. Az ott dolgozók, köztük egy helytörténész bácsi azt szokta az ilyen aranykorra révedező dohogásaimra mondani, hogy szükség volt rá. A háborús bombázások után az emberek sousterrain-ekben, alagsori lakásokban laktak. Sem nem egészségesnek, sem túl élhetőnek nem gondolják, a kevés fény, a beszoruló pára miatt. Más sajnos nem maradt. Kicsit ilyenkor elszomorodom a földbe vájt odú, földház éptési utópiám foszlani látszik, de biztosan van középút.
Nem tudom, elfogadom amit mondanak, nem lehettem ott, nem láthattam.
Ez a bácsi emlitette meg azt a diákcsinyt, hogy nyáron végigmehetett akárki úgy az utcán, hogy minden szobába (elnézést) behugyozott.
 |
| Csapó utca |
 |
| Miklós utca 2 |
Ha ebből a fertályból nézzük, bizony a panelek, az ún. bérlakások a megváltást jelentették arra az iszonyatos lakáshiányra, amit a beáramló munkakeresők, a szerencsét próbáló fiatalok, lakhatását elvesztett emberek kerestek.
A szocreál képzőművészetet a művészeti oktatás addig lebegtette a szemem előtt, addig mutatta jól sikerült, egyedi alkotásait, hogy mit ád ég, megszerettem. De az épitészetét...SOHA. A panel, "lebutitott Bau-Haus". Igy tanultam, nem is találtam még ennél találóbb gondolatot rá.
De egyre inkább hiszem, hogy épp erre volt igény. Modernitás, letisztultság, kiszámthatóság = TABULA RASA.
A háborús sérülések bejelentéséhez tartozott egy külön űrlap, amin olvasható, hogy milyen állapotok uralkodtak, bombatalálat miatt összedőlt házak, kidőlt falak, beszakadt tető. Nagyon sok esetben már nem vállalkoztak a kijavitásra.
Sajnálom, fáj a szivem ez után a világ után, de nem állhat senki az
idővel szembe. Esetleg néha mutathatjuk neki a farunkat, hogy nem
vagyunk kiváncsiak a jelenre, de attól még itt élünk.
 |
| Bethlen utca |
 |
| Kálvin tér, bal oldalon látható a nagytemplom egyik oszlopa |
 |
| Szent Anna utca 1 |
 |
| Széchényi utca 1 |
A múltkor megláttam az egyik félreeső polcon egy fényképalbumot, amire az volt felfirkantva: Műemlékek. Hogy nem láttam még eddig? Viszont amint a munkám elvégeztem (na jó bevallom, még közben is) rárepültem és annyira hangulatos, néhol piszkosan is kedves város volt régen Debrecen.
