Farmosított vadon
Az angol vidék számomra mindig is egy varázslatos, buja ökoszisztéma képét fogja nyújtani. Ha nem is vagytok félős érzetűek a közelgő zombiháború (vigyázat, sarkítás!) miatt, nézzétek meg a természetfilm miatt.
Ez a film az angol vidéket egy természetfilmes hölgy szemével járja végig: egy farmer lánya visszaköltözik a szülői házba és szembesül azzal, hogy bizony ami egész életében technikailag adott volt, el fog tűnni. Mi is kedves? Ja igen, a gépek erejével, műtrágyák miatt burjánzó zöldségek, a vágóállatok gyári előállítása.
Ez a nő vesz egy nagy levegőt, igenis tudomást vesz erről, nem él a strucc-effektussal. Megkérdezi, hogy akkor mi vár rá? Tehet e hozzá a szülei farmjához, most 2014-ben?
A válasz, igen.
A film az ún. permakultúrás gondolkodásmódot, tervezési elvet népszerűsíti és példákon keresztül végigvezeti az átlagembert a főbb pontjain. Nagyon szimpatikusnak gondolom ezt, mert megfigyelő és értelmes hozzáállás esetén a természetes folyamatok dolgoznak helyettünk.
