"Norbi kaja, Réka torna: ettől lesz a bomba forma?"
Igen, ez egy szlogen, felkiáltójellel a végén.
A Schobert klánról ebben az országban mindenkinek meg van a véleménye. Nem minden dologgal értek egyet amit csinálnak, viszont nem tudom elvitatni tőlük, hogy amikor még a kutya sem mondta nekem, hogy kedvesem, te vastagon vagy szép, akkor az általuk közölt étrenddel fogytam le.
Persze, sohasem vágytam 50 kiló lenni, egy egészséges túlsúly az én álmom. Ami épp elég, hogy segítsen könnyebben kihúzni egy betegséget, ha épp arra van szükség, de nem zavarja a közérzeted. 2004-ben volt az a pont amikor eldöntöttem, hogy elég, azóta szinten tartom magam. Nem egy modell forma, fokhagyma fenékkel, de nekem pont jó.
A testvérem elhívott a hétvégén tartandó közös tornára, magával Rubi Rékával (ahogy ő nevezi). Tudtam, hogy nem tud senkivel elmenni, nem tudta hova kell menni, kíváncsi is voltam és megszólalt bennem a bűntudat, hogy rég mozgattam át magam a napi sporton kívül: igent mondtam.
2 nap távlatából, mikor a 4.emeletre nemhogy felmenni, lejönni sem tudok, illetve a leülés is nehézségekbe ütközik, feldereng a régi mottóm: Buta liba, Róma sem egy nap alatt épült! Kellett neked egyből másfél óra!!
Érdekes jelenség ez a közösség. Elgondolkodtam rajtuk, ez egy összetartó szubkultúra, személyi kultusszal.
Gyakorlatiasan végigmenve a tényeken:
Nem csak terméket, életformát kínál. Nem csak a testét, hanem az illető lelkét is trenírozzák. Fontos az együtt eltöltött idő, a társaiddal, hogy együtt tegyétek ugyanazt, ezért nem elég, hogy otthon tornázz, hanem a forrás, az alfa-nő eljön és veled teszi ezt időröl időre. Feltöltődést és visszaigazolást ad, hogy jó úton jársz, minden alkalommal, amikor megveszed egy termékét, fotózkodhatsz vele.
Közvetlenül érzékelem a kistestvérem rákapcsolódását erre az életformára, az elmúlt egy évben. Tavaly ősszel döbbentem le, amikor tesóm megvette az "Alakreform" újságot, potom ezer valamennyi száz forintért. Belelapoztam és ugyanazok a szavak voltak benne, amit akárkitől megkaphat. Ilyenek mint: Bízom benned, meg tudod csinálni....stb. stb.
Megkérdeztem tőle: Figyelj miért kell ennyit költeni egy olyan újságra, ami ilyen általánosságokat mond? Nincs is benne új információ.
A.m.: Azért kell megvenni, mert ezeket RÉKA írja.
Gondoltam magamban: Hálátlan kölyök, persze a saját szüleidnek nem hiszed el ingyen sem. Valahol itt van a kutyu elásva: az emberi elme csak azt értékeli, amiért meg kell szenvedni, vagyis lefordítva, amiért fizetned kell.
Szomorú dologra enged ez következtetni: a hardcore fanok, az élő szupernők a saját életükből, kapcsolataikból nem meríthetnek annyi erőt, biztonságérzetet, hogy elégedettek legyenek, csakis egy ilyen plusszal, ha úgy tetszik egy ilyen mankóval.
Elképesztő mélységet raktak bele ebbe a látszólag rutin tevékenységbe, a rendszeres testmezgásba, honnan eljutottak a fitness videóktól. Kívülről látom, hogy több száz csaj elképesztő kitartással végigcsinálja azt a gyilkos feladatsort hétről hétre, lehet, hogy gyakrabban is, akár naponta (!) és eljön azért, hogy ugyanazokat a feladatokat megcsinálják az ikonnal, akinek másolják a hajviseletét, a ruháit, mert ő számukra A sikeres nő. Nem tudom hogyan, de tudták milyen cuccban lesz, ugyanolyanban jöttek. És a fellegekben jártak, amikor besétált a tömegbe és odamondta, hogy nagyon szép, jól csinálod! Mindenkinek kellenek példaképek.
Igaza van: ha megtalálja magának a felvevő piacot, had keressenek rajtuk a férjével együtt, köztük az én kistestvéremen.
P. erre mindig azt mondja, hogy ha tisztességesen akarnák megkeresni azt a pénzt, nem posztolnának a fácséra kövér emberekről készült képeket, olyan szöveggel, hogy: ugye te nem adod fel? Látod, ő feladta..
Én még nem láttam sem ezt, sem mást, nem néztem milyen oldaluk van. De hiszek a páromnak, mert még neki is rosszul esett ez a pellengérre állítás.
Azt gondolom erről, hogy csak a buta ember gondolkodik végletekben, kell neki mutatni egy mumust, hogy harcolhasson ellene. Ha szorult belé egy kis rugalmasság (IQ), akkor lehet, hogy valamihez viszonyítani fogja és ad annak az embernek egy esélyt, elítélés előtt. Szerencsére a testsúly egy nagy kerek torta, a személyiség egy vékony szelete. Kitűzött cél ezzel a sarkítással, hogy ez a szelet vastagabb legyen.
Akinek van ennyi embersége, az nem dől ilyen propagandának.
Gondoltam magamban, amíg elhaladtunk a luxusterepjárója mellett: amennyi cuccot már vett tőlük, letörhetnénk az egyik visszapillantó tükröt, arra hivatkozva, hogy közvetve az övé. Mikor azt gondoltam ő is nevetni fog ezen, tévedtem. Csöndre intett, mert ha egy elvakult fülébe jut, bajom esik. Nem vitatkoztam vele, nem vagyok már olyan fizikális erőnlétben, hogy megvédjem magam egy ilyennel szemben. Meg amúgy is, nemet is mondhattam volna, mikor meghív, de nem tehetek róla, ő az én alomtársam, a legközelebbi rokonom: csak kérnie kell.
Szerintem ha mást nem is, az üzleti modellt és a vásárlókhoz való hozzáállást tanítani lehetne. A wall street farkasa sem tudta volna jobban tanítani: csak annak tudod eladni a tollat, aki le akarja írni a nevét, gerjesztették a feneketlen keresletet, és igen, alig győzték az újabb dobozokat hozni, hogy kielégítsék.
Még nem láttam olyan boltot, akik az ilyen kitelepülés alkalmával személyesen ismerik a vásárlóikat és külön köszönnek el tőlük. Még nem láttam olyan edzést, ami után mindenki két pofára tömi magába a péksüteményt. Olyat sem szagoltam még, hogy bejelentik, hogy szerencsére kapható saját gyártású üditő, amiért a hölgyemények tömött sorokba állnak, hogy azt igyák, a rossz víz helyett.
Vagy csak én vagyok egy állat igényszintjén, aki vizet kíván az édesítős akármi helyett?
Nagyon sok odafigyelést és energiát rak bele ez a csapatnyi ember, hogy működtessék ezt a gépezetet. Persze mi volt előbb a tyúk vagy a tojás...az igény erre vagy a kínálat?
A Schobert klánról ebben az országban mindenkinek meg van a véleménye. Nem minden dologgal értek egyet amit csinálnak, viszont nem tudom elvitatni tőlük, hogy amikor még a kutya sem mondta nekem, hogy kedvesem, te vastagon vagy szép, akkor az általuk közölt étrenddel fogytam le.
Persze, sohasem vágytam 50 kiló lenni, egy egészséges túlsúly az én álmom. Ami épp elég, hogy segítsen könnyebben kihúzni egy betegséget, ha épp arra van szükség, de nem zavarja a közérzeted. 2004-ben volt az a pont amikor eldöntöttem, hogy elég, azóta szinten tartom magam. Nem egy modell forma, fokhagyma fenékkel, de nekem pont jó.
A testvérem elhívott a hétvégén tartandó közös tornára, magával Rubi Rékával (ahogy ő nevezi). Tudtam, hogy nem tud senkivel elmenni, nem tudta hova kell menni, kíváncsi is voltam és megszólalt bennem a bűntudat, hogy rég mozgattam át magam a napi sporton kívül: igent mondtam.
2 nap távlatából, mikor a 4.emeletre nemhogy felmenni, lejönni sem tudok, illetve a leülés is nehézségekbe ütközik, feldereng a régi mottóm: Buta liba, Róma sem egy nap alatt épült! Kellett neked egyből másfél óra!!
Érdekes jelenség ez a közösség. Elgondolkodtam rajtuk, ez egy összetartó szubkultúra, személyi kultusszal.
Gyakorlatiasan végigmenve a tényeken:
Nem csak terméket, életformát kínál. Nem csak a testét, hanem az illető lelkét is trenírozzák. Fontos az együtt eltöltött idő, a társaiddal, hogy együtt tegyétek ugyanazt, ezért nem elég, hogy otthon tornázz, hanem a forrás, az alfa-nő eljön és veled teszi ezt időröl időre. Feltöltődést és visszaigazolást ad, hogy jó úton jársz, minden alkalommal, amikor megveszed egy termékét, fotózkodhatsz vele.
Közvetlenül érzékelem a kistestvérem rákapcsolódását erre az életformára, az elmúlt egy évben. Tavaly ősszel döbbentem le, amikor tesóm megvette az "Alakreform" újságot, potom ezer valamennyi száz forintért. Belelapoztam és ugyanazok a szavak voltak benne, amit akárkitől megkaphat. Ilyenek mint: Bízom benned, meg tudod csinálni....stb. stb.
Megkérdeztem tőle: Figyelj miért kell ennyit költeni egy olyan újságra, ami ilyen általánosságokat mond? Nincs is benne új információ.
A.m.: Azért kell megvenni, mert ezeket RÉKA írja.
Gondoltam magamban: Hálátlan kölyök, persze a saját szüleidnek nem hiszed el ingyen sem. Valahol itt van a kutyu elásva: az emberi elme csak azt értékeli, amiért meg kell szenvedni, vagyis lefordítva, amiért fizetned kell.
Szomorú dologra enged ez következtetni: a hardcore fanok, az élő szupernők a saját életükből, kapcsolataikból nem meríthetnek annyi erőt, biztonságérzetet, hogy elégedettek legyenek, csakis egy ilyen plusszal, ha úgy tetszik egy ilyen mankóval.
Elképesztő mélységet raktak bele ebbe a látszólag rutin tevékenységbe, a rendszeres testmezgásba, honnan eljutottak a fitness videóktól. Kívülről látom, hogy több száz csaj elképesztő kitartással végigcsinálja azt a gyilkos feladatsort hétről hétre, lehet, hogy gyakrabban is, akár naponta (!) és eljön azért, hogy ugyanazokat a feladatokat megcsinálják az ikonnal, akinek másolják a hajviseletét, a ruháit, mert ő számukra A sikeres nő. Nem tudom hogyan, de tudták milyen cuccban lesz, ugyanolyanban jöttek. És a fellegekben jártak, amikor besétált a tömegbe és odamondta, hogy nagyon szép, jól csinálod! Mindenkinek kellenek példaképek.
Igaza van: ha megtalálja magának a felvevő piacot, had keressenek rajtuk a férjével együtt, köztük az én kistestvéremen.
P. erre mindig azt mondja, hogy ha tisztességesen akarnák megkeresni azt a pénzt, nem posztolnának a fácséra kövér emberekről készült képeket, olyan szöveggel, hogy: ugye te nem adod fel? Látod, ő feladta..
Én még nem láttam sem ezt, sem mást, nem néztem milyen oldaluk van. De hiszek a páromnak, mert még neki is rosszul esett ez a pellengérre állítás.
Azt gondolom erről, hogy csak a buta ember gondolkodik végletekben, kell neki mutatni egy mumust, hogy harcolhasson ellene. Ha szorult belé egy kis rugalmasság (IQ), akkor lehet, hogy valamihez viszonyítani fogja és ad annak az embernek egy esélyt, elítélés előtt. Szerencsére a testsúly egy nagy kerek torta, a személyiség egy vékony szelete. Kitűzött cél ezzel a sarkítással, hogy ez a szelet vastagabb legyen.
Akinek van ennyi embersége, az nem dől ilyen propagandának.
Gondoltam magamban, amíg elhaladtunk a luxusterepjárója mellett: amennyi cuccot már vett tőlük, letörhetnénk az egyik visszapillantó tükröt, arra hivatkozva, hogy közvetve az övé. Mikor azt gondoltam ő is nevetni fog ezen, tévedtem. Csöndre intett, mert ha egy elvakult fülébe jut, bajom esik. Nem vitatkoztam vele, nem vagyok már olyan fizikális erőnlétben, hogy megvédjem magam egy ilyennel szemben. Meg amúgy is, nemet is mondhattam volna, mikor meghív, de nem tehetek róla, ő az én alomtársam, a legközelebbi rokonom: csak kérnie kell.
Szerintem ha mást nem is, az üzleti modellt és a vásárlókhoz való hozzáállást tanítani lehetne. A wall street farkasa sem tudta volna jobban tanítani: csak annak tudod eladni a tollat, aki le akarja írni a nevét, gerjesztették a feneketlen keresletet, és igen, alig győzték az újabb dobozokat hozni, hogy kielégítsék.
Még nem láttam olyan boltot, akik az ilyen kitelepülés alkalmával személyesen ismerik a vásárlóikat és külön köszönnek el tőlük. Még nem láttam olyan edzést, ami után mindenki két pofára tömi magába a péksüteményt. Olyat sem szagoltam még, hogy bejelentik, hogy szerencsére kapható saját gyártású üditő, amiért a hölgyemények tömött sorokba állnak, hogy azt igyák, a rossz víz helyett.
Vagy csak én vagyok egy állat igényszintjén, aki vizet kíván az édesítős akármi helyett?
Nagyon sok odafigyelést és energiát rak bele ez a csapatnyi ember, hogy működtessék ezt a gépezetet. Persze mi volt előbb a tyúk vagy a tojás...az igény erre vagy a kínálat?
