Tüftig császárnő recepteskönyvéből: Kókuszos-csokoládés torta
Az elmúlt időszakban valahogy eltávolodtam ettől a kis világtól. Nem szándékosan és igyekszem minél hamarabb visszatalálni. Az is benne lehet, hogy igyekszem a munkahelyemen a legjobbat adni. Adnom kell és szivesen adok. De nincs több. Örülök, hogyha idekucorodhatok és adhatok az álmaimnak egy kis infúziót, hogy ne sorvadjanak el teljesen. Kitartok az ember és a természet összhangjáról mondott gondolatok mellett, hiszem, hogy a sok napsütés, az otthon felejtett sapka, sál hatással lesz az enerváltságunkra is.
Fejben irok ide, az elkövetkező recept hetek óta vár, hogy bemutatkozhasson.
Ez a blog nem csak az épitészeti, művészeti szösszenetek tárháza, hanem főzéssel is foglalkozik. Ezért Capucine Kávéháza. Dr. Saly Noémi megtanitotta a múltkor, hogy kávéházi étkeztetés alatt öles buktákat és szép szendvicseket érthetünk, nem a bécsi divat szerinti kávézó-cukrászda kombinációt.
Mindig szimpatizáltam az egyszerű ételekkel, rövid kis életemben nem azokra a kajálásokra emlékszem pontosan, amik olyan magasztosak voltak, hanem azokat a recepteket tudom felidézni, amik rövidek voltak ugyan, de a hozzávalót úgy illettek egymáshoz, mint a borsó, meg a héja. Köszönöm, Forest a találó hasonlatot.
A következő tortához 4, ismétlem négy hozzávaló kell. Azt hittem ezt nem tudom elrontani.
A cimben megemltett császárnő, minden ablaktisztitó és virágos kötény ősanyja, Martha Stewart. Idegestő, sznob, akinél zabszem szorul a fenekedbe, hogy neked nincs XVII. századi perzsa szőnyeged, mert ő gátlás nélkül elkezdi taglalni a tisztitását. Viszont ezért a receptért piros pontot érdemel.
Azt mondja az internetes fáma, hogy tényleg olyan egyszerű, amilyennek látszik, nekem a türelmetlen természetemmel ellentétes dolog órákat várni...akármire. Ezért is történt az, hogy csináltam egy lapos, ellenben nagyon finom ragacsot, ami tényleg képes megvigasztalni, ha menstruálsz, ha elszomorodtál a világ folyásán, vagy csak egyszerűen trágya napod volt.
Érdekes, de ahogy telt az idő, egyre kezelhetőbbé vált az egész, lehet, hogy ezt kellett volna megvárni? Mikor rászántam magam, hogy kompromittálom magam egy lapos szelettel, rá kellett jönnöm, hogy egy két méteres ismeretlen elkövető kiette a közepét a kanapén ülve és a csúf maradékot otthagyta.
Eredeti hozzávalók:
200 g kókuszreszelék
100 g vaj
3 dl főzőtejszín
200 g étcsokoládé
Áhá! Ez minden? Az ilyen recepteknél van egy amolyan apróbetűs csillagozás, mint itt is: a kókusz amúgy cukrozott. Nem árt a tejszínnek egy csipet só, egy kis vanília...jó hagyjuk, az a lényeg, hogy több kell bele mint 4.
Így úgy érzem, belepiszkálhatok kicsit. Törtem bele egy kis diót, az amerikai pite formát helyettesítettem egy magyar gyümölcstorta formával. Hiba volt. Az elvékonyodott alsó rétegnek köszönhetően lett a végeredmény egy lapos....a másik hiba az időzítés volt. Nem tudtam kivárni, hogy kihüljék az alja. Mentségemre szóljon vendégvárásra készítettem. Szerencsére a családot vártam, ők azután is bízni fognak a tehetségemben, még ha ilyen trutymót tálalok fel nekik.
Fejben irok ide, az elkövetkező recept hetek óta vár, hogy bemutatkozhasson.
Ez a blog nem csak az épitészeti, művészeti szösszenetek tárháza, hanem főzéssel is foglalkozik. Ezért Capucine Kávéháza. Dr. Saly Noémi megtanitotta a múltkor, hogy kávéházi étkeztetés alatt öles buktákat és szép szendvicseket érthetünk, nem a bécsi divat szerinti kávézó-cukrászda kombinációt.
Mindig szimpatizáltam az egyszerű ételekkel, rövid kis életemben nem azokra a kajálásokra emlékszem pontosan, amik olyan magasztosak voltak, hanem azokat a recepteket tudom felidézni, amik rövidek voltak ugyan, de a hozzávalót úgy illettek egymáshoz, mint a borsó, meg a héja. Köszönöm, Forest a találó hasonlatot.
A következő tortához 4, ismétlem négy hozzávaló kell. Azt hittem ezt nem tudom elrontani.
A cimben megemltett császárnő, minden ablaktisztitó és virágos kötény ősanyja, Martha Stewart. Idegestő, sznob, akinél zabszem szorul a fenekedbe, hogy neked nincs XVII. századi perzsa szőnyeged, mert ő gátlás nélkül elkezdi taglalni a tisztitását. Viszont ezért a receptért piros pontot érdemel.
Azt mondja az internetes fáma, hogy tényleg olyan egyszerű, amilyennek látszik, nekem a türelmetlen természetemmel ellentétes dolog órákat várni...akármire. Ezért is történt az, hogy csináltam egy lapos, ellenben nagyon finom ragacsot, ami tényleg képes megvigasztalni, ha menstruálsz, ha elszomorodtál a világ folyásán, vagy csak egyszerűen trágya napod volt.Érdekes, de ahogy telt az idő, egyre kezelhetőbbé vált az egész, lehet, hogy ezt kellett volna megvárni? Mikor rászántam magam, hogy kompromittálom magam egy lapos szelettel, rá kellett jönnöm, hogy egy két méteres ismeretlen elkövető kiette a közepét a kanapén ülve és a csúf maradékot otthagyta.
Eredeti hozzávalók:
200 g kókuszreszelék
100 g vaj
3 dl főzőtejszín
200 g étcsokoládé
Áhá! Ez minden? Az ilyen recepteknél van egy amolyan apróbetűs csillagozás, mint itt is: a kókusz amúgy cukrozott. Nem árt a tejszínnek egy csipet só, egy kis vanília...jó hagyjuk, az a lényeg, hogy több kell bele mint 4.
Így úgy érzem, belepiszkálhatok kicsit. Törtem bele egy kis diót, az amerikai pite formát helyettesítettem egy magyar gyümölcstorta formával. Hiba volt. Az elvékonyodott alsó rétegnek köszönhetően lett a végeredmény egy lapos....a másik hiba az időzítés volt. Nem tudtam kivárni, hogy kihüljék az alja. Mentségemre szóljon vendégvárásra készítettem. Szerencsére a családot vártam, ők azután is bízni fognak a tehetségemben, még ha ilyen trutymót tálalok fel nekik.
