Kacagó lak

A vasárnap ágyon elnyúló, növényültetős nyugalomjátékká nőtte ki magát, olyanná, amikor mindennek utána tudsz nézni, ami húzódik a napjaidban, pedig vágysz rá. Ilyenek nekem az alternativ épitészetben való álmodozás.
Nem tudom, hogyan fogom kibeszélni, hogy nekem ilyen, pontosan ilyen kell, szerintem a kompromisszum mértéke P. agyában nem ilyen szines és kerek, mint ez a ház.
Mondjuk már megszületett a megoldás: egy lezárható, külön életet élő felső szint, ahova minden olyat elhurcolhatok, amit szándékozom megalkotni, barkácsolni, felújitani. Olyan testes metafóra ez a csapóajtó...bár szivemből becsülendő, hogy az ilyetén igényeim nem csak lesajnálva vannak. Szeretem érte, hogy elvisel.




Gondoltam megmutatom a kedvencem, az ún. "Laughing House" nevet kapta,  a konyhaablakai után. Ez a házikó Amérikában van, egy oregoni cob épitő szervezet, a Cob Cottage Company mintapéldánya, amolyan etalon.
Nem találtam a hatalmas interneten egy egzakt kimutatást erről a házról, hogy hány m2, hány szobás, Persze nem vagyok hardcore zöld, olyan, aki kanyarodó faágakból képzeli el a galériát, vagy mindenképp szükségét érzi az organikus térben, hogy az ágat, virágot muráliaként meg is fesse.
Az angol nevén "cob" nevezetű anyag érdekes matéria, vitatkoztunk P.-vel azon, hogy nevezhetjük e vályognak? Komplexebb anyag, de mindenképp közel van. Közben beleolvastam egy szakkönyvbe, a vályog neve adobe.
Olyan szépen ír erről a szabadságról, a rugalmas építészetről, az organikus formákról. Azt írja: belesétálni egy kör alakú térbe, belesétálni egy ölelésbe...




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája