Májusi kitekintő
Mintha ez a hét nem akart volna véget érni. Mindig csak a következő napig, a következő ügyfélig, a következő feladatig tartott a gondolatom. Londoni kultúrnagykövetem jelentette, hogy a napsütésre való tekintettel, a British Museum tovább tartja nyitva kapuit, hogy örvendeztesse a kutyás, szvetteres lakosságot. Debrecenben utazási vásárt tartottak, látható a tavaszi tárlat, nemsokára megünneplik a csokoládéünnepet 2. alkalommal...annyira jó ez a pezsgés.
DE a hab a tortán, a zizegő természet elhozta a vágyat nem csak bennem (mindig jelen van időjárástól független), az emberben is, hogy pakoljunk össze és tűnjünk el néhány napra. Május1, bizony egy nagyon hooosszú hétvége lesz, ha jól számolom, 4 nap.
Az egyetlen opciót választottuk, ahova vágyunk, a Badacsony, Tapolca. Találtunk egy ócsó szállást, egy temető szomszédságában. Ez az apróság nem volt benne a prospektusban, de mindenki dicsérte a hozzáértésüket, a drága szállodákat lepipálva. A Malom tó gyalog is közel van és amúgy sem szellemet idézni megyünk, csak megalszunk az út másik oldalán.
A naptáramban visszaszámolom a napokat, már csak 41 van. Parasztházakat akarok látni, csónakázni a Tavas barlangban, vagy csak sétálgatni az utcákon. Programok kitalálásáig még nem jutottunk. Ha tehetném, belesúvasztanék a kocsi hátuljába 2 biciklit és lekarikáznánk a Balatonig, minden kis faluban megállnék, hogy az embert agyonuntassam a régi épületek körbecsodálásával, megállnánk virágzó fákat szagolni, megcsodálni a szőlőtőkéket a dombokon...ez jól hangzik.
Ajánlom mindenkinek, ne csititsa le az agyát azzal, hogy elmegy birkapörköltet enni a majálisra. Keress, kutass egy olyan helyet, ahol még nem jártál, vagy csak pakold be a sátrat és indulj el.
Igen, képes vagyok ennyire várni:
DE a hab a tortán, a zizegő természet elhozta a vágyat nem csak bennem (mindig jelen van időjárástól független), az emberben is, hogy pakoljunk össze és tűnjünk el néhány napra. Május1, bizony egy nagyon hooosszú hétvége lesz, ha jól számolom, 4 nap.
A naptáramban visszaszámolom a napokat, már csak 41 van. Parasztházakat akarok látni, csónakázni a Tavas barlangban, vagy csak sétálgatni az utcákon. Programok kitalálásáig még nem jutottunk. Ha tehetném, belesúvasztanék a kocsi hátuljába 2 biciklit és lekarikáznánk a Balatonig, minden kis faluban megállnék, hogy az embert agyonuntassam a régi épületek körbecsodálásával, megállnánk virágzó fákat szagolni, megcsodálni a szőlőtőkéket a dombokon...ez jól hangzik.
Igen, képes vagyok ennyire várni:
