Velem duplán jól jár az AXA

Egy megtakarított penny, egy keresett penny.
Lehetne szivárvány szőrű pónira hivatkozva trillázni, hogy de jó, hogy elkezdődött hét, viszont ez az állítás csak részben állja meg a helyét.
Örülök, hogy levehettem a mamuszt, hogy a hajam valahogy kifésülődött, bepakolhattam a szép kis munkás táskám.
Késés nélkül eljutottam a bankom főhadiszállására: Gyanútlanul és felkészületlenül ért az a tény, szabad piac és az egymás alá ígérő pénzintézetek farkas küzdelmében találkozom egy olyan céggel, akik nem hónapokkal, évekkel maradnak le a bankszámlám aktualizálásával. Történt ugyanis, hogy irgum burgum panaszlevelet írtam nekik 2010-ben, hogy haladéktalanul szüntessék meg az általuk kiadott, kéretlen kártyám, mert nem vágyom a budapesti reptér VIP várójára havi potom összegért. Kijelentettem, elfogadták, lezártnak tekintettem a témát. Ma derült ki, a kis huncutok az utóbbi 3 évben 2 db bankkártyát tartottak fenn nekem, amiről sem tudomásom, sem igényem nem volt.
Anyagias világban élünk mindennek díja van, még egy lezárt és beszolgáltatott, nemlétező kártyának is. Sok kicsi sokra megy alapon az adott időszak alatt kihúztak a zsebemből majdhogynem egy Deák Ferencet, kezelési költség gyanánt, egy nem létező dolog címén.
Gondolkodtam rajta, mi lehetett volna belőle: egy nagy heti bevásárlás, egy gyönyörű bőr cipő nekem, annyiért, amennyiért már visszarakom és sóhajtok egyet, egy hétvége Tapolcán a kedvesemmel, repjegy Londonba és vissza. 
Remélem az a kedves úriember, aki már közép, vagy felső vezető jót furikázik vele a jaguárjában, örülök, hogy hozzájárulhattam az sikeréhez.       

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája