Levendulás citromos majszoló
Keksz lenne a becsületes neve, amolyan gyomorfájós keksz, ami jó tejben, kakaóba mártogatva a mesecsatorna előtt a gyereknek, anyukának a kávéba tunkolva, apunak a dobozos ebéd utáni (amivel természetesen kezdi az étkezést) meglepinek.
Ha nagyon puritánnal érezzük ezeket a lapokat, nyomhatunk rá dombornyomott "homemade" feliratot, ahogy a "shabby chic" blogger hölgyemények csinálják 2012 óta.
Bevonhatjuk csokoládéval, kipöttyözhetjük céklával pirosított cukormázzal, eljárhatunk vele úgy mint a régi ún. bábos debreceni mézeskaláccsal, faragott huszár, cirádás szív ütőformába nyomkodták a tésztát, leválasztás és sütés után kipingálták.
Néhány szemfüles árus megint ráállt, hogy tisztán szentimentális megfontolásból, 50-80 év után elkezdjenek ilyen formákat készíteni. Olyan áron, hogy annyiért én faragom ki inkább, járulékos veszteségként néhány ujjpercemet levagdosva. Egy kulturális kitekintés: országos galériák árulják a régi formákat.
Visszatérve a sütihez, annyira finom illatot árasztott maga a tészta, hogy a konyha környékét, a hűtőt ezzel a parfőmmel vonta be néhány órára. Legközelebb nem fogom bent hagyni szilárdulni éjszakára, csak néhány órára, mert nagyon lehűtötte, merev lett.
De még így is aromás, egy olyan dolog, amelyről mindig Miss Marple (Agatha Christie számomra nagyon kedves regényhőse) fog eszembe jutni, ahogy levendula szín kardigánban teázik a belógó rózsafejek között, délután ötkor.
Nem fogok mellébeszélni, a recept nem saját, ugyebár kitalálható, hogy nem spanyol viasz szerű felfedezésről beszélek, mikor levendulavirágot akarok sütibe dolgozni. A változás annyi, hogy nem McDo-s belül ragacsos tenyérnyi ún. "cookie"-t készített és nem forgatom cukorba. Margarinnal pedig akkor sem rontanám el, ha lenne otthon, vajjal finom.
Hozzávalók:
20 dkg liszt
1 púpos tk. (szárított) levendula virág
1 tk. reszelt citromhéj
1 tk. szódabikarbóna
Só
1 tojás
12 dkg cukor
5 dkg vaj szobahőmérsékleten
2 evk. méz
1 evk. víz
Elkészítés:
A levendulavirágokat nézzük meg, hogy nem kerültek közéjük ágdarabkák, más növényi részek. A citromot néhány órára áztassuk egy pohár vízbe, hogy a permetszereknek legyen ideje részben kioldódni (ne legyünk naivak, a mosás olyan, mint halottnak a csók) és azt már ne reszeljük bele.
A sárga héját körbe reszeljük le.
Egy nagy keverőtálba öntsük az "fűszereinket" adjuk hozzá a cukrot, majd a puha vajat. Keverjük össze, lazítsuk fel a tojással és a mézzel. Darabokban adjuk hozzá a sóval, szódabikarbónával kevert lisztet, folyamatosan dolgozva rajta. Idővel dobjuk el a keverőt, essünk neki kézzel és gyúrjuk át, amíg gombóccá, vagy hengerré nem áll össze. Ekkor labdánkat egy tiszta nylon zacskóba tekerjük és tegyük a hűvösre.
Mikor vártunk egy órát, egy éjszakát, vegyük elő. Az eredeti recept kicsi gombócokat gyúr és cukorba forgat, majd szétlapít sütőpapíron. Ebből lett 10 db.
De én hengereltem, majd vékony, félcentis szeleteket vágtam belőle, azokat raktam a sütőpapírra. Szemfülesek megszámolhatják pontosan mennyi, nagyjából 25 lap lett belőle.
12 percig sütöttem közepes fokozatú lángon, majd kivettem és pihentettem (volna) 10 percet. De sajnos egy kisegér nekikezdett, forrón.
Ha nagyon puritánnal érezzük ezeket a lapokat, nyomhatunk rá dombornyomott "homemade" feliratot, ahogy a "shabby chic" blogger hölgyemények csinálják 2012 óta.
Bevonhatjuk csokoládéval, kipöttyözhetjük céklával pirosított cukormázzal, eljárhatunk vele úgy mint a régi ún. bábos debreceni mézeskaláccsal, faragott huszár, cirádás szív ütőformába nyomkodták a tésztát, leválasztás és sütés után kipingálták.
 |
| a vásárban árult formák erősen "rusztikusabbak"(ez amolyan diplomatikus szó az igénytelenre), ezek csodálatosak |
Visszatérve a sütihez, annyira finom illatot árasztott maga a tészta, hogy a konyha környékét, a hűtőt ezzel a parfőmmel vonta be néhány órára. Legközelebb nem fogom bent hagyni szilárdulni éjszakára, csak néhány órára, mert nagyon lehűtötte, merev lett.
De még így is aromás, egy olyan dolog, amelyről mindig Miss Marple (Agatha Christie számomra nagyon kedves regényhőse) fog eszembe jutni, ahogy levendula szín kardigánban teázik a belógó rózsafejek között, délután ötkor.
Nem fogok mellébeszélni, a recept nem saját, ugyebár kitalálható, hogy nem spanyol viasz szerű felfedezésről beszélek, mikor levendulavirágot akarok sütibe dolgozni. A változás annyi, hogy nem McDo-s belül ragacsos tenyérnyi ún. "cookie"-t készített és nem forgatom cukorba. Margarinnal pedig akkor sem rontanám el, ha lenne otthon, vajjal finom.
20 dkg liszt
1 púpos tk. (szárított) levendula virág
1 tk. reszelt citromhéj
1 tk. szódabikarbóna
Só
1 tojás
12 dkg cukor
5 dkg vaj szobahőmérsékleten
2 evk. méz
1 evk. víz
Elkészítés:
A levendulavirágokat nézzük meg, hogy nem kerültek közéjük ágdarabkák, más növényi részek. A citromot néhány órára áztassuk egy pohár vízbe, hogy a permetszereknek legyen ideje részben kioldódni (ne legyünk naivak, a mosás olyan, mint halottnak a csók) és azt már ne reszeljük bele.
A sárga héját körbe reszeljük le.
Egy nagy keverőtálba öntsük az "fűszereinket" adjuk hozzá a cukrot, majd a puha vajat. Keverjük össze, lazítsuk fel a tojással és a mézzel. Darabokban adjuk hozzá a sóval, szódabikarbónával kevert lisztet, folyamatosan dolgozva rajta. Idővel dobjuk el a keverőt, essünk neki kézzel és gyúrjuk át, amíg gombóccá, vagy hengerré nem áll össze. Ekkor labdánkat egy tiszta nylon zacskóba tekerjük és tegyük a hűvösre.
Mikor vártunk egy órát, egy éjszakát, vegyük elő. Az eredeti recept kicsi gombócokat gyúr és cukorba forgat, majd szétlapít sütőpapíron. Ebből lett 10 db.
De én hengereltem, majd vékony, félcentis szeleteket vágtam belőle, azokat raktam a sütőpapírra. Szemfülesek megszámolhatják pontosan mennyi, nagyjából 25 lap lett belőle.
12 percig sütöttem közepes fokozatú lángon, majd kivettem és pihentettem (volna) 10 percet. De sajnos egy kisegér nekikezdett, forrón.
