"Normálistól" elvadulva: gyerekek, akiket állatok neveltek fel
Ha szentimentális akarok lenni, azt mondom, hogy a fiatal magonc meghajol a szélviharnak, de az idős fába belekapaszkodik a szél és tövestől csavarja ki.
Lehet, hogy ez után csak sóhajtasz egyet és mindent megköszönsz a szüleidnek, még akkor is ha nem vagytok jóban, vagy egyáltalán nem is vagytok kapcsolatban. Annyit mindenesetre már megtettek érted, hogy felneveltek Téged, jól vagy rosszul, nem számít.
Egy olyan cikket találtam, ami összefoglalta azokat az eseteket a világtörténelemben, amikor egy pici gyerek állatok közé kerül és a viselkedése elveszít minden emberi, inkább így fogalmaznék: civilizációs megnyilvánulást és teljesen hasonul a befogadó családhoz.
Annyira durva, mert az esetek jó része napjainkban lekövethető, azokat az embereket lefilmezték, mai napig rehabilitálják!! A legkésőbbi esetet 2013-ban fedezték fel.
Egy 91'-es orosz esetről könyvet is írtak ami nekem is megvan, a listában megtaláltam Ivan esetét. Emlékszem, azt a könyvet másfél nap alatt kivégeztem és azon voltam a legjobban megdöbbenve, hogy az író, mennyire értette azokat a kis jeleket, amit az állatok használnak. Nem egy olyan ember írta, aki kivülről figyeli ezt meg, hanem egy olyan, aki ezt megtapasztalta. Jelen esetben a kutya-fiú mesélhette el közvetlenül ezeket a nüansznyi, érzékeny különbségeket. Neki happy-enddel végződött, ma "normális" életet él.
Olyan felfuvalkodott dolog azt mondani valamire, hogy ez a normális, vagy épp ezen kívül eső dolog. Ezek a csodálatos kicsi emberek úgy reagáltak az emberek közönyére, vagy egy tragédiára, hogy a túlélést választották azáltal, hogy idomultak a környezetükhöz. Ha nem paktálnak le, nem élnek túl egy orosz telet, vagy az esőerdőt.
Ott van ebben az, hogy a gyerekek mennyire rugalmasak és mennyire alkalmazkodóak. Tudod ám, mi történik ha egy felnőtt ember kerül kapcsolatba az állatokkal és egy nomád helyzettel? Nem ő alkalmazkodik, hanem fordítva, elkezdi ő formálni a környezetet. Mint Robinson Crousoe, karámba rakja a kecskét és elnevezi a bennszülöttet az ő nyelvén.
Komolyan mondom némelyik olvasása közben felállt a szőr a hátamon.
Egy londoni fotós, Julia Fullerton-Batten egy sorozatban vette végig ezeket az eseteket. "Feral children" a sorozat címe. Egy Angliába származott hölgy könyve érintette meg, aki majmok közé keveredett és a befogadó családja tanította meg mindenre, úgy, hogy később feleség és édesanya lett.
Képek forrása: juliafullerton-batten.com
Szövegek a képek alatt: boredpanda.com
Kiválogattam azokat az eseteket akik kortársaink.
Oxana Malaya esete:
Ezt a a nyolc éves kislányt 1991-ben találták meg egy kutyakennelben, Ukrajnában. Akkor már 6 éve élt az állatok között. A szülei alkoholisták voltak és egy este véletlenül kizárták a gyereket a házból. A kislány, hogy meleget találjon elmászott a kutyák kenneljébe és az ott lévő korcs kutyák közé feküdt. Az állatok köré tekeredtek, így mentve meg az életét azon az estén.
Amikor megtalálták, inkább kutyaként, nem emberként viselkedett. Négy lábon futott, nyelvét kidugva lihegett, hogy hűtse magát, vicsorgott és ugatott, ha idegenek közeledtek. A gyér emberi kommunikáció miatt az igen és a nem szavakat ismerte.
Az intenzív terápia segített Oxana-nak hogy elsajátítsa az alapvető szociális és nyelvi kommunikációt, egy öt éves gyermek szintjén. Most 32 éves, egy klinikán él Odessában és állatokkal dolgozik a kórház gazdaságában az ápolók megfigyelése alatt.
Egy hét éves fiút találtak egy kétszobás lakásban, Moszkva belvárosában. 31 éves édesanyjával élt, de a fiú be volt zárva egy madárkalitkákkal, fészkelő, tojó madarakkal és azok végtermékeivel teli szobába. A nő ugyanúgy kezelte a fiát, mint akármelyik állatot. Nem bántotta, nem verte, nem is hagyta élelem nélkül a kisfiút, de nem is kezelte emberként, nem beszélt hozzá, nem tanította.
A gyermek egyetlen kapcsolata a madarakkal volt, nem beszélt, csak csiripelt. Ha felzavarta valami, csapkodott a kezével, mintha szárnyak lennének. A gyermekvédelem elvette az anyjától és jelenleg egy olyan pszichológiai intézetben él, ahol próbálják rehabilitálni.
ui: nekem ez az eset verte ki a biztosítékot.
Marina Chapman esete, Kolumbia, 1954
Marinát 5 éves korában rabolták el, egy elszigetelt dél amerikai faluból. Elszökött a fogvatartói elől a dzsungelbe. Egy kapucinus majom közösség tagjaként élt további öt éven keresztül, amíg vadászok rá nem találtak.
A majmok gyümölcsöket: banánt, bogyókat dobáltak le neki a fákról, hogy etessék. Gödrökben, vagy a fákon aludt és 4 lábon járt, megtanult tőlük fára mászni és hogy mely bogyók mérgezőek. - ekkor gondoltam: még hogy hülyék az állatok - A kislány velük együtt játszott és tetvészkedett.
Marina teljesen elvesztette az öt év folyamán a beszédkészségét, mire megtalálták a vadászok. Befogták és egy bordélyházba adták el, ahonnan elszökött és szegény utcagyerekként nőtt, mint a dudva.
Egy maffiózó családban volt szolga? rabszolga? mielőtt megmentette a szomszéd, a lánya és sógora gondjaira bízta, így a kislány Bogotában élt tovább. A házaspár az öt saját gyermek mellé hivatalosan is örökbe fogadta Marinát. Amikor tinédzser lett, munkát vállalt az egyik testvérével együtt, mint házvezetőnő. A család Bradfordba, Angliába költözött 1977-ben és a mai napig ott élnek. Férjhez ment, gyermekei lettek. A kisebbik lányával Vanessával írták meg átélt élményeit és kiadták könyvben. Címe: The girl with no name.
ui: Bűn lett volna nem kiadni egy ilyen történetet.
Madina esete, Moszkva 2013
Madina születésétől kezdve kutyákkal élt együtt, három éves koráig. Osztozva az ételen, együtt játszott velük, télen pedig velük aludt. Egy szociális munkás talált rá 2013-ban. Pucér volt, négy lábon járt és morgott, mint egy kutya.
Madina apja elhagyta őket, nem sokkal a születés után. Az anya 23 éves alkoholista. Általában túl részeg volt ahhoz, hogy vigyázzon a gyermekre, aki gyakran el is tünt.
Sokszor gyűltek a házukban a környék alkoholistái és evés közben elnézték, ahogy a kislány a földön marakodik a kutyákkal a csontokon.
Ha rákiabált az anyja sokszor elfutott a közeli játszótérre, de a többi gyerek megijedt tőle, nem akartak vele játszani, mert alig beszélt és összeverekedett velük.
Az orvosok véleménye az esetről, hogy hiába a hátrányból indulás, Madina szellemileg és fizikálisan is egészséges, jó eséllyel lehet még normális élete. A szerencséje, hogy ilyen korán észrevették.
Sujit esete, Fiji szigetek 1972
Sujitnál viselkedési rendellenességet állapítottak meg gyermekként. A szülei a tyúkolba zárták őt. Az anyja öngyilkosságot követett el, az apja gyilkosság áldozata lett. A nagyapja vállalt érte felelősséget, de még mindig a tyúkólba zárva tartotta.
Nyolc éves volt, amikor rátaláltak, ahogy egy út közepén csapkodott és kotkodácsolt. Csipegetve ette az ételt és úgy guggolt a széken, ahogy a tyúkok kapaszkodnak az ülőfán. Nyelvével gyors, klikkelő hangokat adott ki. A körmei befelé fordultak.
Elvitték az idősek otthonába, de annyira agresszív volt, hogy ágynemű huzatokkal kötözték meg és az ágyában maradt a további 20 (!!!!!!) évben.
Most Elizabeth Clayton gondozza, aki megmentette őt az otthonból. Kép róluk fent.
Ivan Mishukov esete, Moszkva, kilencvenes évek közepe Ivant otthagyta a családja egy üres házban. 4 éves volt és az utcán kezdte őket keresni, ott kéregetett, amíg ki nem alakított egy bizalmas, szeretetteljes kapcsolatot egy falka kóbor kutyával, akik elvezették a kisfiút az odujukba. Együtt nőtt fel a kiskutyákkal és idővel vált a falka tagjává.
Mivel ő beszélhetett az emberekhez, elkezdett kéregetni és kukázni élelem után, mivel ő hozta a legtöbb zsákmányt haza, a falka vezetője lett.
2 évig élt így, végül egy gyermekotthonban helyezték el. Iván nyelvi készségei megmaradtak a kéregetésnek köszönhetően, így ez segítette a visszatalálását az emberi minőséghez. Fiatal felnőtt, normális életet él napjainkban.
11 éves korára már egy tengerészeti iskolában tanul.
ui: olvassátok el a történetből íródott könyvet ha megtehetitek, nagyon jó.
