Az önsegítő könyveken túl: másnapos siker
Annyi dolgot olvasok a témában, hogy mit változtassunk magunkon, hogy sikeres szokásokat vegyünk fel, hogyan kezeljük az idő és a mogorva ügyfelek problémáit. Csináljuk, csináljuk, de miért nem beszélnek a könyvek arról, ha olyan jól elnavigálnak a célokhoz, mit csináljunk, hogy egyensúlyban maradjunk és a céljaink ne váljanak a rabszolgahajcsárunkká?
Persze meg kell felelni a piac, az ügyfelek, az állam igényeinek, a határidőknek, elfogadni hogy ezentúl mindig kell lenni néhány percnek az idődből, amíg felveszed a telefont és nem mondhatsz nemet.
A sok okos mondja, hogy valamit vagy gőzerővel érdemes csinálni, vagy bele se kezdünk, de én nem így látom. A rulettasztalnál sem szerencsés mindent egy számra feltenni, valamennyinek kell maradnia, hogy legalább egy buszjegyet vegyünk hazafele.
A célok kitűzésével és a koncentrálással egy probléma van: az, ha túl jól megy. Az ösvény vége minden mást árnyékba sorol. Nem baj ez, ha ezek csak zavaró tényezők, de ha olyan dolgok amiért kitűztük a célokat, az bizony tragédia.
Nem érdemes az egészet nyomni, ha megérkezünk és nem tudjuk kivel megosztani, mert az megunta, hogy mindig a háttérben van, valahol mindig az utolsó munka - ami sohasem az utolsó - és a személyes komfortérzet mögött.
Mi a folyománya...minél távolabb kerültök egymástól, annál kevesebbszer tervezel, pedig ez lenne minden vágyad. Ő lenne minden vágyad. Minél jobban akarod, annál nagyobb teher, idővel kötelezettség és kényszer a másiknak. Ki...szott ördögi kör.
Hogy miért írtam le ezeket az általánosságokat? Mondd el az örömöd és duplája lesz, mondd el a bánatod és felére csökken. Az utóbbi áll fenn most.
Persze meg kell felelni a piac, az ügyfelek, az állam igényeinek, a határidőknek, elfogadni hogy ezentúl mindig kell lenni néhány percnek az idődből, amíg felveszed a telefont és nem mondhatsz nemet.
A sok okos mondja, hogy valamit vagy gőzerővel érdemes csinálni, vagy bele se kezdünk, de én nem így látom. A rulettasztalnál sem szerencsés mindent egy számra feltenni, valamennyinek kell maradnia, hogy legalább egy buszjegyet vegyünk hazafele.
A célok kitűzésével és a koncentrálással egy probléma van: az, ha túl jól megy. Az ösvény vége minden mást árnyékba sorol. Nem baj ez, ha ezek csak zavaró tényezők, de ha olyan dolgok amiért kitűztük a célokat, az bizony tragédia.
Nem érdemes az egészet nyomni, ha megérkezünk és nem tudjuk kivel megosztani, mert az megunta, hogy mindig a háttérben van, valahol mindig az utolsó munka - ami sohasem az utolsó - és a személyes komfortérzet mögött.
Mi a folyománya...minél távolabb kerültök egymástól, annál kevesebbszer tervezel, pedig ez lenne minden vágyad. Ő lenne minden vágyad. Minél jobban akarod, annál nagyobb teher, idővel kötelezettség és kényszer a másiknak. Ki...szott ördögi kör.
Hogy miért írtam le ezeket az általánosságokat? Mondd el az örömöd és duplája lesz, mondd el a bánatod és felére csökken. Az utóbbi áll fenn most.
