Hétvégi romimádás: Tiszagyulaháza és Berekböszörmény

A kiegészitő munkahelyem egyik legnagyobb előnyének azt tartom, hogy utazhatunk. Eddig is imádtam, hogy a kis poloban faljuk a kilométereket, viszont a közelmúltban vettünk egy kis tankot, egy berlingót, amibe belefér a toronyóra lánccal, egy kutyaház és 2 bicikli. Igen, végre kinyújthatja az ember a nyakát, a lábát, akár cilinderben is vezethetne.
 Nagyon tanulságosnak érzem ezeket az utakat, mert kedvemre legeltethetem a szemem olyan nüansznyi különbségeken, amiknek józan ész szerint kigondolva semmi funkciója, viszont borzasztó érdekes.  Például a vegyük ezt a Hajdú-Bihar megyét, franc sem gondolná, hogy mennyi piciny, egymásra sem hasonltó, tiszta kis falu található benne, mennyi sok szép kis parasztház előtt ott a lóca, szigorúan a szemmozgalom céljából.
Vannak olyan hivságok a házak kinézetében, amik csakis arra a falura jellemzők, 10 km múlva mást látsz. Most döbbenek rá ennyi járkálás közben, hogy a saját falumban élő parasztok sajnos nem tudtak maguknak semmi "csicsát" (Olyan, ami csak érdek nélkül tetszik.) megengedni, mert nem tellett több.
Berekböszörmény és Biharkeresztes körzetében néhol még kidomborodó rózsákat látni a régi házak homlokzatán és a leggondozottabb kerteket, mindent élére állitva. Persze a tulaj szabadkozik, hogy kupi van.
Polgár környékén az ún. bio szolár (ember mondta, hogy ez a böcsületes neve) rendszert használják az L alakú verandáknál.
Polgáron nyitott, a szomszéd faluban már beüvegezik és igen, ilyen gyönyörű.
Olyanok ezek a negyed körivek, mint egy hölgyike diszes ruhája, megtöri az épület minden ridegségét. Azóta lobbizok ilyen szolár rendszerért.
Végül P. is megtalálta a funkcióját: ez már csak azért is jó lenne, ha jönnek a zombik, duplán védve lennénk. Jómagam első sorban a télikert előnyeit soroltam.
Visszafele az autóban lejátszódott egy olyan beszélgetés ami után rájöttünk, hogy a nők tényleg a Vénuszról és a pasik tényleg a Marsról jöttek.

Kitérő: Nekem a forma annyira belemászott a szivembe, hogy elgondolkodtam azon, milyen lenne ún. object trouvet-ként kiálltani egy ilyen keretet az otthonunkban. Annyira szeretem a formákat, a felületeket, hogy a főiskola alatt a Tiszából kihalászott fadarabok lapultak az egyik sarokban, mert "majd egyszer szobor lesz belőle", nem tagadom a kedvencek még a mai napig várják a sorsuk. 
Hasonlóan behuzalozott barátném iskolai polcán is voltak hasonló kincsek, mindet együtt szereztük. 
Nos mire kiértünk vasárnap a faluból, nekem az volt a gondolatomban, hogy visszamegyek egyszer a házhoz, a szemmozgalom úgy is odavarázsol egy jól értesült matrónát, aki vagy tulaj, vagy rokon. Megkerestem volna a tulajt és telefonszám csere mellett megeskedtem volna, hogy ha véletlen felújitás vagy bontás esetén egy-két x db ilyen ablakkeretet sziveskedjen nekem eladni.
Boldogságomban szökdécselve hazavittem volna és felrakom kész műalkotásként a falra.
Ezt elkezdtem ecsetelni az embernek, hogy:
Én: milyen szép, tetszene e neked is?
P:  ok, hogy a falon van egy ilyen vén csotrogány, de hova néz? 
Én: nem néz sehova, nincs funkciója, csak ott van.
P.: De a szolár rendszernek az a dolga, hogy a nap sugárzás hullámhosszát megtöri az üveg, igy felmelegti a teret.
Én: De én úgy szeretném, hogy nincs üveg benne, csak a keret.
P: De ez a funkciója!
Én: De csak a forma kell, mert olyan szép.
P: Nem értem.
Én: Furcsa...mit nem lehet ezen érteni?
P: Nem kedvesem, te gondolkodsz másképp mint.... mint....akárki más a világon.