Citromot, sajátot. Prognózis.

Az egész dolog egy rádióműsorral kezdődött, ahol megemiltették, hogy sajnálatos módon ránk nem adnak védőruhát, amikor citromot szeletelünk, ellenben azokkal a munkásokkal, akik permetezik a gyümölcsöket. Ami miatt maskarádéba bújnak, egy olyan anyag, ami súlyosan mérgező, ám viaszszerűen bevonja az összes déligyümölcsünk, hogy a hosszú út során, amig eljut ide, ne penészedjen meg. Mindent a profitért, vagyis értünk....inkább a pénzünkért.
Ha tudom, hogy citromhéjra van szükségem, előtte egy nappal vizbe áztatom. Használat előtt mosás és dörzsölés kiskefével. Ha nem is minden káros anyagot, egy részét legalább kioldjuk ilyenkor.
Még hónapokkal ezelőtt hirt adtam arról, hogy saját citromfával képzelem el a citromos süteményeket a konyhámban. Még hosszú rögös út vezet addig, hogy a Mohito-ba saját citomot zúzzak, de már van egy 7 centis kis reménységem a dologra. Sem nem erős, sem nem biztató, viszont huszárosan állja a sarat a néhány órás napsütés (HA van), a rapszodikus locsolások és a napközbeni alacsony hőmérséklet ellenére.
Azzal is védekezhetnék, hogy igy készitem fel az életre, de nem, sajnos csak ennyi egzotikus kertészeti szakértelmet, trópusi körülményt tudok felajánlani társbérleti szerződés fejében.



Nekem is szúrják a szemem a helyesirási bakik, de a hosszú i betű végleg elázott, ezentúl gondoljátok azt, hogy angol klaviatúrán gépelek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája