BBQ csirke, babkávé, értünk van a parádé
Ahogy az unokanővérem fogalmazott, a boldog élet egyik titka a tartalmas társasági élet. Az, hogy érdekel valakit a léted, hogy számon tart valamilyen módon.
A héten ennek az ellenkezőjéről is meggyőződhettem, szerencsére a világot nem csak a kicsinyes és önző emberek népesitik be.
Értékes dolognak tartom, hogy a kezdeti debreceni létem, a minimális kommunikáció a "hasonszőrünikkel", -a hasonló, vagy épp ellentétes érdeklődésű emberekkel- szaporodni látszik.
Szombatra meghivást kaptunk egy jelmezes maskarádéba, a kis infantilis énem ujjongott, mig szegény P. gyomra csak össze tudott ugrani, mert a tervezés és a kivitelezés egy mérnökembernél a "lassú viz partot mos" elven működik, vagyis lelkiismeretesen kigondol mindent és fokozatosan tökéletesiti a kreációt, amig minden gomb és részlet a helyére rendeződik.
Egy ilyen ember nem elégszik meg azzal, hogy a párja "majd lesz valami" alapon turkál a beépitett szekrény mélyén és a gombhoz keresi a kabátot.
Akkor főleg a plafonra került, amikor a végső megoldásként megvásárolt pap ruháról kiderült, hogy apáca ruha. Na jó, az a rövidlátó szörnyeteg is sejtette, de úgy volt vele, hogy ha a Bud Spencer filmekben jó volt a jezsuita papnak galléros ruhában verekedni, itt is megteszi egy estére.
De tudtam, hogy nem kajálta be, amikor kikiabált a szobából, hogy: Női ruhát vettél? Nem megyek sehova! Saját magam akarok lenni, miért kell beöltözni?
Veszekedés, mosolyszünet...eltelik fél óra, egy óra. Bent már kezdtem magam elfoglalni egy bútorrestaurátor műsorral, várom az embert.
Ismerem már annyira, hogy tudjam épp az esélyeit latolgatja és minden lehetőséget végiggondol, hogyan lehetne megoldást találni. Nincs túl sok helység a lakásban, viszont mindegyiket meglátogatja, mielőtt bejön hozzám, hogy ismertesse a döntését: elfogadja.
Nem ismeri a mentőötletem, leporolom az egy éve parlagon heverő varrógépem és lebontom az apáca gallért, helyébe varrok fel egy olyan kis keskeny fehér csikot, ami a papoknak van. Alapos a lelkem, kiderült, hogy azért maradt ilyen soká, mert leellenőrizte (!) az interneten, hogyan lehet autentikus egy ilyen jelmez.
Nemsokára kész és látom rajta, hogy elkezdett feloldódni, leesett róla ez a teher, hogy alul öltözöttnek érezze magát.
Eltelt néhány óra, mire elindultunk, megbékél. Senkit nem láttam még ilyen büszkén reverendában fesziteni, szerintem bárkit meggyóntatott volna.
Addig gondolkodtunk az ő jelmezén, amig a sajátommal kapcsolatban kifutottam az időből. Csak a képek visszanézése után jöttem rá, hogy mennyire borzalmasan is állt. Sportosan ezt hivják öngólnak. Belegondolok, akkor is tisztában voltam a tényekkel, viszont nagyon jó társaság volt, a franc figyel akkor is a saját kinézetére és a komplexusaira, amikor ott a többi ember, olyan jókat beszélgethetünk.
Mindenesetre a többiek nagyon profik voltak, bevállalós jelmezeket raktak össze.
A beöltözés varázslatos dolog. Hogy fiatal, felelősségteljes munkát végző felnőttek vadásszák a tökéletes ruhát, játékot és parókát, azért, hogy kiélhessék az exhibicionista hajlamaik és hogy egy jót nevessenek, jókat esznek isznak közben? Ez annyira kell.
A beöltözősdi előhozza a kreativitást, hogy képes leszel olyan rugalmasan kezelni a formákat, hogy kakaós csigát párossával tűzöd Leila kontyként a hajadba. Az amikor egyezteted az agyadban, hogy a szolid, vicces apuka és a csupa mosoly, mintaanyuka egy estére átváltoztak az egyik legjobb Joker és Lady Gaga imitátorrá, ráharapsz a beöltözés izére és te is ilyenre vágysz.
Tényleg lehetsz akárki Rambó János vagy Miki egérék, vagy húzentrógeres telepes. Még az én drágám is, aki elmondása szerint sohasem szivlelte a farsangot.
Az este éjszakába nyúlt, visszafele jól öltözött fuvar vendégeink is voltak. Miután kiraktuk őket a következő bulihelyszinnél, elindultunk hazafele. Megállitott a rendőr, igazoltatás. A társaságból mi voltunk a legszolidabban öltözve, már egész megszoktuk a jelmezünk. Utólag jöttünk rá, hogy miért mosolygott annyira: a pap hazaviszi a matróz ruhás iskolás lányt.
Örömmel jelentem: mikor hazajöttünk elmondta, jövőre ki akar lenni. Az előttünk lévő egy év elég lesz összevadászni a jelmezt és betanulni a táncot.
A héten ennek az ellenkezőjéről is meggyőződhettem, szerencsére a világot nem csak a kicsinyes és önző emberek népesitik be.
Értékes dolognak tartom, hogy a kezdeti debreceni létem, a minimális kommunikáció a "hasonszőrünikkel", -a hasonló, vagy épp ellentétes érdeklődésű emberekkel- szaporodni látszik.
Szombatra meghivást kaptunk egy jelmezes maskarádéba, a kis infantilis énem ujjongott, mig szegény P. gyomra csak össze tudott ugrani, mert a tervezés és a kivitelezés egy mérnökembernél a "lassú viz partot mos" elven működik, vagyis lelkiismeretesen kigondol mindent és fokozatosan tökéletesiti a kreációt, amig minden gomb és részlet a helyére rendeződik.
Egy ilyen ember nem elégszik meg azzal, hogy a párja "majd lesz valami" alapon turkál a beépitett szekrény mélyén és a gombhoz keresi a kabátot.
Akkor főleg a plafonra került, amikor a végső megoldásként megvásárolt pap ruháról kiderült, hogy apáca ruha. Na jó, az a rövidlátó szörnyeteg is sejtette, de úgy volt vele, hogy ha a Bud Spencer filmekben jó volt a jezsuita papnak galléros ruhában verekedni, itt is megteszi egy estére.
De tudtam, hogy nem kajálta be, amikor kikiabált a szobából, hogy: Női ruhát vettél? Nem megyek sehova! Saját magam akarok lenni, miért kell beöltözni?
Veszekedés, mosolyszünet...eltelik fél óra, egy óra. Bent már kezdtem magam elfoglalni egy bútorrestaurátor műsorral, várom az embert.
Ismerem már annyira, hogy tudjam épp az esélyeit latolgatja és minden lehetőséget végiggondol, hogyan lehetne megoldást találni. Nincs túl sok helység a lakásban, viszont mindegyiket meglátogatja, mielőtt bejön hozzám, hogy ismertesse a döntését: elfogadja.
Nem ismeri a mentőötletem, leporolom az egy éve parlagon heverő varrógépem és lebontom az apáca gallért, helyébe varrok fel egy olyan kis keskeny fehér csikot, ami a papoknak van. Alapos a lelkem, kiderült, hogy azért maradt ilyen soká, mert leellenőrizte (!) az interneten, hogyan lehet autentikus egy ilyen jelmez.
Nemsokára kész és látom rajta, hogy elkezdett feloldódni, leesett róla ez a teher, hogy alul öltözöttnek érezze magát.
Eltelt néhány óra, mire elindultunk, megbékél. Senkit nem láttam még ilyen büszkén reverendában fesziteni, szerintem bárkit meggyóntatott volna.
Addig gondolkodtunk az ő jelmezén, amig a sajátommal kapcsolatban kifutottam az időből. Csak a képek visszanézése után jöttem rá, hogy mennyire borzalmasan is állt. Sportosan ezt hivják öngólnak. Belegondolok, akkor is tisztában voltam a tényekkel, viszont nagyon jó társaság volt, a franc figyel akkor is a saját kinézetére és a komplexusaira, amikor ott a többi ember, olyan jókat beszélgethetünk.
Mindenesetre a többiek nagyon profik voltak, bevállalós jelmezeket raktak össze.
A beöltözés varázslatos dolog. Hogy fiatal, felelősségteljes munkát végző felnőttek vadásszák a tökéletes ruhát, játékot és parókát, azért, hogy kiélhessék az exhibicionista hajlamaik és hogy egy jót nevessenek, jókat esznek isznak közben? Ez annyira kell.
A beöltözősdi előhozza a kreativitást, hogy képes leszel olyan rugalmasan kezelni a formákat, hogy kakaós csigát párossával tűzöd Leila kontyként a hajadba. Az amikor egyezteted az agyadban, hogy a szolid, vicces apuka és a csupa mosoly, mintaanyuka egy estére átváltoztak az egyik legjobb Joker és Lady Gaga imitátorrá, ráharapsz a beöltözés izére és te is ilyenre vágysz.
Tényleg lehetsz akárki Rambó János vagy Miki egérék, vagy húzentrógeres telepes. Még az én drágám is, aki elmondása szerint sohasem szivlelte a farsangot.
Az este éjszakába nyúlt, visszafele jól öltözött fuvar vendégeink is voltak. Miután kiraktuk őket a következő bulihelyszinnél, elindultunk hazafele. Megállitott a rendőr, igazoltatás. A társaságból mi voltunk a legszolidabban öltözve, már egész megszoktuk a jelmezünk. Utólag jöttünk rá, hogy miért mosolygott annyira: a pap hazaviszi a matróz ruhás iskolás lányt.
Örömmel jelentem: mikor hazajöttünk elmondta, jövőre ki akar lenni. Az előttünk lévő egy év elég lesz összevadászni a jelmezt és betanulni a táncot.
