Sajttorta: numero 2.

Maradt bennem egy kis hiányérzet ezzel a sütivel kapcsolatban. Tudniillik az elmúlt hétvégéig csak képről láttam és csak egyszer ettem. Miután, az éjszaka csöndjében azon agyaltam, hogy mit fogok másképp csinálni, mit tanultam ebből a dologból, rá kellett jönnöm, hogy a "majd egyszer" gondolkodás nem használ a zavaró részleteknek. 
Ezért tegnap este nekiálltam 2. alkalommal és a végeredmény most sokkal meggyőzőbb.
Egy akadállyal kellett szembe néznem: az örömében önfeledten tapsikoló embert kellett kihessegetni a konyhából, mert mindig arra ette a fene, hogy megkérdezze és ellenőrizze hogy áll a süti.
Ennél nagyobb bókot nem kaphat a főztöm.
Néhány észrevétel ezzel kapcsolatban, amit én is másodjára javítottam:
Jobb a szétpattintós, O alakú forma.
Az aljába duplán hajtott sütőpapírt hajtsatok, mert az alsó réteg nyomkodása közben kiszakadhat. Kifeszítve fogassátok oda.

Sajttorta szelet, egy kanálka szőlőlekvárral és szórásnyi bodzavirággal

Az oldalfalat kenjétek ki valamilyen zsiradékkal.
A massza tetejére csak a végén csurgassatok akármit, mert zavarja az átsülést. Nem engedi ki a nedvességet.
Akkor sült át a massza, amikor a közepe már éppen nem remeg, ha megmozgatod. Kicsit érdemes a meleg sütőben pihentetni elzárás után. 
VÁRJÁTOK KI a teljes kihűlést. (Na jó ez még sohasem sikerült.)
Több sententia nem jut eszembe, egy sütihez legyen elég ennyi. Már járatom az agyamat a következőn, amiből nem maradhat ki egy jó sötét kakaó, csokoládé. Eddig P.-nek kedveztem a pigmenthiányos sütivel, de most én jövök.  

 
   

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája