Jurassic Park, 57. alkalommal

Azok a gyerekek, akik fogékonyak arra, hogy a földet túrják, szeretik az állatokat, szinte biztos vagyok, hogy 93'-ban régészek szerettek volna lenni. Nálam ez a huncutság egészen sokáig tartott, sőt ha belegondolok, még most is benne ülök, régi épületekkel foglalkozom, helytörténészek beszámolóit hallgatom szájtátva, vagy spontán kincskereső túrára indulok a falunk határába.
Szóval azok, akik kinőttek belőle, már csak nosztalgiával gondolnak erre a filmre, minden filmes illuzió legnagyobb kezdetére. Itt nem miniatűr godzilla mozog a játékvárosban...nem, nem.
A monumentalitásában volt lenyűgöző, mert akkor még azokat az állatokat meg kellett mintázni, mozgatni, 91-92-es computer technikát hívhattak segítségül...elképesztő volt látni ezt gyerekfejjel.
Ezért mentünk el tegnap megnézni a moziban. Nem is gondoltam, de Debrecen művészfilmeket játszó mozijában az Apollóban talált az én kedvesem helyet és milyen jól keresett! Valentin nap óta mondom neki, mert akkor láttuk a bemutatóját.

Nekem nem a csomós rántás, hanem ez a KONYHAI rémálmom

 Nézegettük a cinema cityben a foglalást, de tömve volt. Nem szívesen megyek oda, mindig kicsit kiábrándulok az emberekből, mikor egy csordaként ott hagyják a szemetüket a nézőtéren, mert egy másik hülye is azt csinálta. Nem szeretem a telefonokat, amelyeket a film közben vesznek fel, a pattogatott kukoricát abrakoló, kólát szívó, egyen-csámcsogást, amitől olyan érzése lesz az embernek, hogy lesötétített karámba zárták egy éhes kondával.
De a mi kis mozink -merem így nevezni, mert 3. alkalommal ketten néztük a kiválasztott filmet- tökéletes filmélményt adott.
Annyira jó, mert az, hogy ketten vagytok a moziban, hangosan megbeszélhetitek a filmet, majdhogynem leállítja a kedves bácsi a gépházban, ha pisiszünetet tartasz...ez erősíti bennem a vágyat, hogy majdani otthonunkba nem kell TV, csak egy mozivászon.

Kedvencem volt a triceratops, Sam Neill ráfeküdt a hasára, hogy együtt lélegezzenek

Mikor 7 évesek voltunk, nem nézhettük volna meg moziban, mert túlságosan tiszták és (én) félős voltunk egy raptortámadáshoz. A színes szélesvásznú élvezet 20 évet váratott magára.  Sokszorosan megéri azt a mozijegy árát, hogy az egyik örök klasszikusunk moziban megnézése adott.
Itt hangosan drukkolhatsz a szereplőknek, figyelmeztetheted hogy hátra ne nézz, szaladj gyorsabban...majdnem olyan kecsesen és nőiesen mint Audrey Hepburn a My Fair ladyben a lóversenyen.

Mooove your Bloomin'...

Mikor megjegyeztem P.-nek, hogy milyen jó, hogy ezt csak ő hallja, felvilágosított róla hogy a mozigépész bácsi egy méterre ül a hátunk mögött. Akkor nem csak hallotta, hanem látta is, ahogy küzdelmet folytattam az összes húsevő ellen és példásan menekültem, ijedtem és rettegtem, nehogy megtaláljanak.  Lehet, hogy ezért somolygott a bajsza alatt, amikor kijöttünk.
Summa summarum, ha választani lehet, menjetek kis mozikba, ne tűnjön el, ne álljon kihasználatlanul, 2 embert szórakoztatva. Ott is van minden ami kell, pattogatott kukorica, zizi, bambi, vattacukor. Olcsóbbak a jegyárak, családias a hangulat és kényelmesebbek a székek és nem ragadsz bele más kiöntött kólájába, ahogy kimész.