District 9, négy éves késéssel.

Átnyargalászunk ezen a héten és már itt is van a hétvége, mintha kérésre jött volna. Tegnap este végre le tudtunk ülni megnézni egy filmet, mostanában nem láttam ilyen jót.
Soha ne mondd hogy soha, tegnap megnéztem és nagyon élveztem egy olyan filmet, ami űrlényekről szól, zavaróan sok fegyverhasználattal ÉS egy Jeff Goldblum-ot (a cinikus tudós pasi a Jurassic Parkban, aki még vicces is) meghazudtoló Légyi (Itt a bemutatója, csak hogy tudjuk hova tenni.) átváltozás.
Ez volt a District 9.
Tudom, 2009-es. Lemaradtam cirka 4 évet, de jobb később mint soha. Évek során buzerálta a fantáziámat az a film, hogy mégis hogy tudnak egy feldolgozni egy ilyen helyzetet. Mert az ilyen filmek nem pörgetik előre a dolgokat, mint ahogy az összes limonádé, szerelmes film csak a nagy összeborulással ér véget. Mi történik 5 év múlva, mi lesz, ha elkezdik unni  a felek egymás hülyeségét? Ez a film újdonsága, ezzel mond többet és levonhatjuk a nagy tanulságot: az emberiség ugyanolyan aljas és kizsákmányoló volt 3000, 200 és 60 évvel ezelőtt. És a film idejében is, 2009 körül.
Dokumentumfilmes tárgyiassággal mutatja be a kilakoltató hadjáratot, egy olyan önelégült és idegesítően vidám, könnyed aktakukac vezetésével, hogy az ember a javára írja, amikor kényszerűségből üldözötté válik. 
Arra számítottam, hogy fondorlatosak lesznek, hogy lesből támadják szegény, tehetetlen embereket, egyszóval, hogy ők lesznek akik terrorizálnak. Meglepő volt, hogy itt az űrlények nem gonoszak, csak olyan norma szerint gondolkodnak, ami nem a mi szabályaink szerint való. Lehet, hogy nekünk ez kártékony, veszélyes, de nem rossz szándékú. Ellenben a mi fajunkkal.

Morális gerinctelenségeket mond el mindkét fél szemszögéből. Hogy a polgárok szenvednek, mert atrocitások érik a fegyverteleneket, hogy az űrlények csak tengenek ebben a világban, fogyasztói társadalmunk élősködői és mindenüket elveszik az emberek, hogy saját hatalmuk érdekében kísérleteznek rajtuk, hogy fegyverkezés és végső soron még több pénz érdekében felnégyelik, kizsigerelik, vagy szimplán megeszik őket. Kölcsönösen, elég volt. 
Akárki vagy, érdemes megnézned, ha unod a lövöldözős végkifejletet, akkor "az ember-robot lő" rész alól felmentelek, tudni illik az kicsit hosszúra sikerült.
Az agyamban összegyúródtak az eddig látott filmes hajtóvadászatok, a nevetve lelőtt áldozatok, a megölt gyerekek, a feltúrt és felégetett otthonok és a film főszereplője maga mondta ki a szót amit nem akartam: Ez egy koncentrációs tábor.  
Nem jött vissza az emberiségbe vetett jóhiszemű reménykedésem az biztos. A történet ezt célt szolgálja, hogy kapj a fejedhez: legyél emberséges és sohase általánosíts! 

Ez egy fiktív figura, de még ilyen szomorú, kiábrándult szemeket egy kiskutyán sem látsz.





Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája